Hogyan szoktassam össze a kutyáimat?

Egy 7,5 éves kan kutyát egyébként sem a játékosság jellemez már főként.(tisztelet a kivételnek)

A kicsi "tudja", hogy a puli a "főnök"? Úgy értem, hogy etetésnél, simogatásnál ő élvez elsőbbséget, ami a kutyáknál elég egyértelműen jelzi a rangsort.

Ha esetleg félted őket együtt hagyni, amíg a puli ilyen elutasító, próbáld meg úgy ismerkedésre, játékra ösztönözni őket, hogy ott vagy te is velük.

Lehet, hogy nem lesznek túl kellemes élményei a kicsinek róla,( bántani nem fogja, mert a kutyák nem bántják a kölyköket)de néhány alkalom után meg fogja őt tanítani a puli, hogy vele szemben meddig mehet el. Aztán lehet, hogy ha legyőzi a féltékenységét, és az "öreguras" lustaságát, a kicsi farag belőle újra ugrabugráló kölyökkutyát.:-)))

Én is azt hittem, hogy a felnőtt kutyák nem bántják a kicsiket. Ezt láttam a saját kutyámon is, még a kiscica felé is felébredt a gondoskodó ösztöne, pedig amúgy szétszedte volna ha nagy macska. Ennek a hitemnek köszönhetem, hogy egyszer miattam halt meg egy kiskutya. Nagyon kicsi kutya volt és csúnyácska, patkányszerű kinézettel, gülü szemecskékkel, talán valami csivava veszett el benne. Egy menhelyen volt. Kiengedtem a kis ketrecéből. Csupa kölyök volt körülötte. Hozzájuk csuktam egy szeleburdi fél éveset. Benne volt valami pit-bull szerű, de persze ő is keverék volt. Elmentem nekik vízért és mire visszaértem, a kicsinek leharapták a fejét. Csakis a fél évesre tudok tippelni, pedig ő még ráadásnak kölyök is volt. Azóta tudom, hogy előfordulhat, hogy nem kutyát lát a kis állatban (és nem embert a csecsemőben) a kutya, hanem egy másik állatot, zsákmányállatot.

De ezt puliról nehezen tudom feltételezni.

Csak írtam, hogy nehogy más is így járjon.

Én fogadtam be pici kutyát menhelyről, és volt olyan kutyám (aki amúgy puli-szerű), aki azonnal odavolt érte, anyja helyett apja lett, már második nap együtt aludtak, de volt olyan kutyám, aki támadta őt azonnal. Na, vele 2 hónapon át szoktattam, addig egy percre se hagytam kettesben őket, míg a feszültség alább nem hagyott.

Azóta a menhelyi kutyám nagy kutya lett. Nagyjából 2 hónap után (akkor már fél éves volt) már nyugodtan kettesben hagytam őket. Nem mondom, hogy imádják egymást, de nincs semmi nagy gond. A fiatal tudja a helyét a rangsorban. A nagy néha ad neki, de szerencsére ezek nem komoly harcok, mert a menhelyi kutyám azonnal behódol neki.

Én egyébként azt csináltam többek között, hogy minden alkalommal úgy készítettem elő a találkozásukat, hogy elkezdtem lelkendezni, és mondtam a nagy kutyámnak, hogy jön a Bodri, jaj de jó!!!! Mert a nagy kutyám félt a kicsitől, azért volt olyan agresszív. Játszottunk is sokat együtt. Állandóan az ölemben volt mindkét kutya egyszerre.

Hát kicsit megőszültem...De nem bírtam visszavinni Bodrit a menhelyre.

22:15-ös, ilyesmiről, amit leírtál tényleg nem hallottam még. Eddig úgy tudtam, hogy a kutyáknál a kölyök "tabu" az agresszió szempontjából.:S Elég rémes látvány lehetett...

Nem lehet, hogy a menhelyi stressz váltotta ki a támadóból az indulatot?