Néha nemérzitek azt h a kiskutyátokat még abban a percben kiraknátok az ajtó elé és hagymenjem? ^^ én főként reggel vagyok így nemtudom miért talán mert már egy hete ő költ :D

Majd megtanulja, hogy ne ébresszen fel.

Az én kutyám azt csinálja, hogy felkel, leül a lábamnál, és figyeli, hogy mikor nyitom ki a szemem. Ha még csak a szemem van nyitva, akkor csak csóvál veszettül, de amint megmozdulok, odaveti magát, befúrja magát a kezem alá, és 10 percig megy az ölelgetés:D

Szerintem ezek olyan futó érzések, gondolatok, amik szinte mindenkiben előfordulnak, de nem igazán van valóságalapjuk. Ugyanaz, mint amikor megfordul a fejedben, mikor felidegesít a kollégád, hogy úristen, szívem szerint agyoncsapnám. Nyilvn sosem tennéd meg és nem is kívánod a halálát, ezt a felfokozott lelkiállapot teszi.

Imádom a kutyámat, 6 éves, de álszentség lenne azt mondani, hogy soha nem fordult elő, hogy az orrom alatt dünnyögtem 2 percig, hogy minek kellett nekünk ez a k@&va kutya. A legtöbbször akkor, amikor semmi rosszat nem csinált, csak a helyzet macerás. Például hajnalban érsz haza valahonnan, de reggel akkor is fel kell kelni, totál kómásan levinni a kuttyot. Persze, hogy felkelek, de nem esik jól. Vagy például amikor valamitől félévente hasmenése van és aznap már 8-jára kell lecaplatni vele. Ezek hozzá tartoznak. A lényeg, hogy ebből a kutya ne érezzen meg semmit, mert én is hiába vagyok fáradt, álmos, attól rá ugyanúgy mosolygok, dögönyözöm, beszélek hozzá. Fel a fejjel. néhány hónap múlva könnyebb lesz.