Hogyan tovább? A falkavezérség rögös útja?

Ajtón kimenetel: ne erőszakkel menj ki előtte, az semmit nem ér. Állítsd félre, követelj teret. Ha nyugodtan áll mögötted, akkor menj ki.

Behívás: ha elsőre nem jön oda, akkor hagyd ott, menj el az ellenkező irányba, rá se nézz. Ne hívogasd folyamatosan. Ha később odament, nagyon dicsérd meg. Ha esélytelennek látod, hogy odamenjen hozzád, akkor odamehetsz te, de csak azért, hogy leszidd, semmi másért. Gyakoroljátok előbb otthon, ingerszegény környezetben.

Az etetés még egy nagyon fontos momentum, mert az biztos, hogy érdekli és biztos, hogy fog rád figyelni. Tartsd magad előtt a tálját és csak akkor add neki oda, ha teljesen nyugodt. Esetleg összekötheted más feladatok, pl. a behívás gyakorlásával.

Én néha "el is veszem" tőle az ételt, persze nem fizikailag, mert az megint nem ér semmit, hanem csak odateszem a kezem és erre a kutya odébb kell, hogy menjen. Ezzel is a pozíciódat erősíted.

A behívás szabályai: soha ne hívd be a kutyát, ha nem tudod biztosan, hogy engedelmeskedni fog, vagy nem tudod rákényszeríteni, hogy mégis odamenjen hozzád, pórázzal, vagy azzal, hogy zárt térben vagy, és odaviszed, ahova hívtad. Ha mégis olyan helyzetbe kerülsz, hogy sz*rik rád a kutya, egyszer szólj neki jó hangosan, és fuss el az ellenkező irányba. Ha mész utána, azzal csak arra tanítod, hogy ő bárhova vezethet téged, ha meg nincs következménye a "süketségnek", akkor egéz egyszerűen nincs oka engedelmeskedni. Én a helyedben nem engedném el pórázról egy darabig, próbálj hosszú pórázon gyakorolni. Persze nem kutyák között: ha játék van, engedd el nyugodtan, de ne hívd be, csak sétálj oda hozzá és fogd meg, aztán dicsérd meg, mert hagyta magát. Persze ne csak a játék végén fogd meg, mert akkor tuti menekülni fog előled egy idő után; néha közben is vedd pórázra, adj neki jutalomfalatot, aztán engedd vissza játszani.

Ajtó: addig ne indulj el, amíg a kutya nem nyugodtan várja, hogy elindítsd a sétát. Ha furakszik, visszarántod, és ezt egészen addig csinálod, amíg nem képes nyitott ajtó előtt is laza pórázon várni. Ha megmozdulsz és nekiindul furakodni, vissza az egész. Eleinte sokáig tarthat, de megéri.

És ami a legfontosabb: ne próbálgasd falkavezérséget. Legyél falkavezér, követeld meg, várd el az engedelmességet, mert ha csak áhitozol rá, nem leszel elég határozott ahhoz, hogy a kutyának is átmenjen, hogy márpedig engedelmeskednie _kell_.

az előzőkkel egyetértek, egy kiegészítés:

pl "szem kontaktust sem akar teremteni"

- ha kiadsz neki egy parancsot/feladatot és nem néz rád, az tényleg baj, mert azt jelenti, h nem akar tudomást venni rólad és arról, amit mondtál neki

- ha viszont szidás közben nézel rá, és ő elkapja a tekintetét, az jó. a kutyáknál ilyenkor a szemkontaktus az agresszió, az ellenszegülés jele, ha rád néz, felveszi a kesztyűt, ha elkapja a fejét, akkor behódol, hátrál a konfliktusból (ettől még érti, h mit tiltasz). ezt én se tudtam az elején az első kutyámnál és rosszul esett, h annyira semmibe vesz, amikor szidom, h rám se néz, oda se figyel. később tudtam meg, h pont fordítva van.

Mivel nagyon leszarja a fejed, tehát önmagadban egyelőre abszolút nem érdekled én kezdetben ételt használnék. Ez csak amolyan megvesztegetés, de muszáj találni valamit, ami motiválja a feladat végrehajtására.

Sétánál vagy ha konkrét feladatot gyakoroltok, a figyelem felhívásának egy másik módja, hogy megakadályozod, hogy másra figyeljen. Már mikor elkezd nézelődni zökkentsd ki a póráz oldalra irányuló mozdulatával vagy egy érintéssel. A kutyadokit biztos nézed. :) Nem egy ördöngösség, de hatásos.

Behívásnál ha nem jön én nem mennék oda hozzá, mert abból azt veheti le, hogy ha ő nem megy, majd jön a gazdi. Itt nem kölyökről van szó, hogy pórázzal tanítsuk meg, hogy egyáltalán mit jelent a behívás, a kutyának önként kell engedelmeskednie. Ha csak kényszerítjük, póráz nélkül úgysem lesz behívható.

Akkor jó ha működik, bár én nem értem a hatásmechanizmusát.

Behívásnál nem helyhez hívjuk, hanem magunkhoz, tehát azzal, hogy odamegyünk hozzá egyrészt pozitív megerősítést kap, másrészt már ott van nálunk, tehát a "feladat teljesítve", csak épp nem a kutya hajtotta végre, hanem mi.

Jesszus, lehet, hogy túl sok kutyám van hogy már ilyeneken agyalok?? :)

Ha te nem mozogsz behívás közben, akkor a hely és a személy ugyanaz :) Meg hát te is visszamész, a kettőt összekötöd, IDE gyere, mert ITT mondtam, hogy gyere IDE :) Na meg nem egyszerűen odamész a kutyához és visszatessékeled, hanem felemeled a nyakörvénél az elejét és visszaviszed, szóval nem lesz neki kellemes élmény. És ha jól csinálod, akkor hagyja is magát elkapni a kutya. Nem idegesen, fenyegetően vagy rohanva kell utánamenni, csak olyan határozottan és nyugodtan sétálva, hogy ne tudja pontosan, mire készülsz, de azért aggódjon és tartsa észben, hogy ha kikap, akkor az az alkalmi süketségéért lesz. Nehéz belőni, de megtanulható :)

Egyébként kénytelen voltam így tanítani a kutyát, ugyanis semmit nem jelentett neki, ha elszaadtam. Ismerte a terepet, megvárt volna a kapu előtt, tudta, hogy ott lakunk és ott rendszeresen megfordulok, tehát nem fog elveszíteni. Ha pórázt raktam rá, rögtön kisangyal lett, mert tudta, hogy akkor mindent muszáj azonnal megcsinálnia. Fene az okos fejét :) Persze ez sok éve volt, mit tudtam én még akkor falkavezérségről meg ilyenekről, sokkal gyorsabban is lehetett volna eredményeket elérni, de azért így is sikerült. A kitartás sokmindent pótol :)

De hát ha így csinálom akkor mozgok behívás közben, hiszen én magam transzportálom a kutyát ODA ahova mondtam, hogy ODA GYERE! :D

Na mindegy, több út vezet Rómába!

Egyébként előre látom, ahogy a kérdező rohangászik a vigyori vizslával a kertben fel-alá. Előbb elfelé, aztán a kutya után, közben kiáltozik, hogy "megmondtam hogy ide gyere!!" :D

Remélem azért segítettünk! Szívesen hallanék a fejleményekről is.