Bunkóság elutasítani a kisgyerek közeledését a kutyámhoz?

Igazából a végbélrák sokkal gyakoribb...:D:D

Na de viccet félretéve, bár ez nem is vicces, nekem 3 kutyám mentett, ebből egyiküket súlyosan bántalmazták, a csípője ripityára tört még 2 hónapos kora előtt, tehát úgy beléivódott az élmény, hogy hónapok munkája volt, mire nem remegett az idegen emberi kéztől.

(Kezdetben egyszerűen maga alá pisilt az autóktól és emberektől, és onnantól ölben lehetett vinni vagy sehogy.)

(Nagy szerencsém volt, hogy valamiért bennem hamar megbízott és biztonságban érezte magát, ugyanakkor nem nőtt a fejemre, és Vérmezőn is jó volt a kutyás társaság, könnyebb volt ott rehabilitálni.)

És volt, hogy Manó 4 hónapos volt, és 3 részeg pasi nekem jött este a Délinél. A remegő, rettegő pelyhes kis Manó (mondjuk már akkor is volt 20 kiló) úgy támadott ki pórázról, mint egy képzett TEKes elfogó.

Mellesleg egy huskynak elég nyomós indok kell, hogy emberre támadjon.

És a Te kutyád sem lenne ilyen ingerelhető, ha nem azt üzennéd neki, hogy "fujj idegen ember".

Tudod, ha tetszik a tudomány, ha nem, ezt habituációnak nevezik.

Megszokás.

A kutyád megszokja, hogy emberek nyúlkálnak felé, és egy idő után nem fogja érdekelni. Ennyi. Nem nagy varázslat.

Ráadásul ha olyan helyen élsz, ahol sűrűn botlatok séta közben emberbe, a kutyának tennél szívességet, ha hagynád, hogy megszokhassa ezt az ingert és semlegesnek tekintse.

(Vagy tanuld meg kedvesen mondni az embereknek, hogy miért nem szeretnéd, hogy simogassák, lehet azt bántó hangnem nélkül is.)

És képzeld, én sem szeretem a szomszéd gyerekét, de mivel ő csak gyerek, és nem tehet arról, hogy az apja egy id.óta és nem képes jómodorra nevelni, ezért nem fogok bunkózni egy ötévessel.

Persze, hogy szokott rossz kedvem lenni, egyrészt nő vagyok és a havi hormoningadozásom néha kikészít, másrészt valami nem lehet mindig okés a hisztaminszintemmel (migrénes is voltam, és a hisztamin hangulatingadozást válthat ki), de még ez sem elég indok arra, hogy egy gyereket úgy küldjek el a kutyámtól, hogy "nem."

Még akkor is egy órát beszélgettem egy helyettesítő tanárral gimiben, amikor egy migrén kellős közepén voltam, de a tanár ezt nem fogta fel.

A jobb kezem béna volt, alig tudtam beszélni, a fejem úgy fájt, hogy attól el lehet ájulni, és a látóterem fele fekete volt.)

Elég indok a rosszkedvre?

Nem is emlékszem, miről beszélgettünk.

mellesleg migrénem már nincs, de minden második nap fáj a fejem.

Ez elég lelombozó, de istenem, akkor legyen bunkó idegenekkel?

A kutyának sem jó, ha azt táplálom belé, hogy az embert elküldöm, az ember nem barát...

És szerintem igenis eltúlzod, hogy milyen sok h.lye kérdést tesznek fel az emberek, vagy valami ritka kr.tén településen laksz, mert tőlem is megkérdezik, hogy milyen fajta a KÁJ-om, nézték már "szaporított fekete-fehér bernáthegyinek" is unatkozó nénikék, és akkor mi van???:O

Ezen húzzam fel magam?

1 városi sétára jut 10 kérdés, ebből 2 kicsit gyp, de ettől nem megyek a falnak.

Én teljesen megértem a kérdezőt, én is nagyon nyúzott tudok lenni, ha az 50. ember kérdezi meg hogy milyen keverék kutya a két salukim és hogy milyen szép fajtiszta kutya a harmadik....

Valamint én nem várom el a kutyámtól hogy a sikítva a pofája felé nyúlkáló gyereket eltűrje, ezt most nem úgy kell érteni hogy támadna pusztán arrébb megy vagy hátat fordít a gyereknek. Meg amúgy is az ember nem várhatja el egy adott fajtától, hogy fajta idegen módon tűrje azt amit amúgy nem kellene, és ez most nem a szocializáció kérdése.....

A másik meg szerintem hatalmas hiba hagyni hogy a kutyám idegenektől bármit elfogadjon, nem mindenki jó szándékú.

Amúgy én pusztán azt szoktam mondani hogy ne haragudjon most nem érek rá, mert sietünk.

Meg van a másik véglet, mikor a kutya szabadon "rátámad" a szerencsétlen járókelőre, és a világos blúzon otthagyja a lábnyomát.

Vagy jövök haza, nyitom a lépcsőházajtót, és egy vizsla máris nyakamba repül :) Vagy a liftben végig a kezemet nyalogatja, amivel előtte nemrég nápolyit ettem.

23:23

Te mekkora egy kretén vagy!!

Avagy minden szembejövőnek megengeded, hogy megsimogassa a se ggedet is,

csak, hogy nehogy rákot kapjanak??!

A kérdezőnek, TELJESEN IGAZA VAN !!

Amúgy 3féle kutya van simogatás szempontjából:

1. Erős, vad, vicsorgó. Őt senki sem akarja -vagy meri- megsimogatni, sőt nagy ívben kikerülik.

2. Elhanyagolt, koszos, nemezes-szőrű stb.. Valamiért(!) őt sem simogatják meg.

3. Kis méretű, barátságos, plüssszerű, "jaj, de aranyos" jellegű. Őt viszont boldog-boldogtalan meg akarja simogatni.

Akinek "ronda" a kutyája, az repdes örömében, ha évente egyszer akad egy félvak, aki végre megsimogatja az ő "korcsát" is.

(Mivel nekem, már többféle kutyám is volt, átéltem ezt is, meg azt is.)

Mostanában viszont egy jól ápolt, hófehér bolognésem van.

Minden szembejövő, szabad prédának tekinti, és korra, nemre való tekintet, -és megkérdezés- nélkül, mintegy magától értetődően, nekiállnak megsimogatni.

Azaz, csak nekiállnának, ha hagynám!

De nem hagyom... (Pontosabban nem mindenkinek!)

...hogy miért nem? Azért, mert rengeteg pénz és munka van abban, hogy úgy nézzen ki, ahogyan kinéz.

NA MEG NEM JÁTÉKSZER, HANEM EGY ÉRZŐLELKŰ LÉNY/TÁRS/BARÁT !!

Csak néhány életkép:

- Van a homokozóból kiszaladó "Pistike", akin a takony meg a homok, már stabil réteget képez, és azt hiszi, hogy megjött az új játékszere, és majd ennek is kiszedheti a lábait, mint az autói kerekeit...

- Vannak a gyes unalmában és a brazil szappanoperákon megzakkant "főállású" kismamák, akik belezúgtak Don Padrafosba, és az elsivárosodott szerelmi életüket szeretnék kompenzálni egy kiszolgáltatott kutyus dögönyözésén.

- Vannak a "jópofák", akik jönnek a plüsskutyás szöveggel. Szoktam mondani nekik, hogy ő nyert, mert fél órán belül ő a tízezredik, aki elmondta ugyanezt az IQ mentes baromságot.

- Azután vannak a padon kajáló melósok, akik a buszra is a mocskos ruhájukban ülnek le, vagy dörgölőznek hozzád...

Egyik kezükben paprikás kalbász, a másikban, meg abált-szalonna, de szívesen leteszik addig a sörösüvegük mellé, amíg megsimogatják a kutyát.

A lényeg, hogy nem próbálom meg átnevelni, vagy szocializálni a magyar lakosság többségét.

Amúgy általában a nők "vesztik el a fejüket", ha kisgyereket, vagy kiskutyát látnak.

Rögtön eldobják a tescós szatyrot, csak, hogy megsimogathassák "ezt a tök ari kis plüsskutyikát".

Azután persze teljesen megsértődnek, ha azt mondom,

hogy de csak akkor, ha cserébe én is simogathatom addig őket...

# 27, ezt kifelejtetted:

4. Nagy méretű, barátságos, mackószerű, "jaj, de aranyos" jellegű.

Megértem azt, aki nem szereti, ha simogatják a kutyáját. Aki nem kérdezi meg, hogy szabad-e, az bunkó. Nekem szerencsére jó tapasztalataim vannak a simogatókkal. 100-ból mondjuk 5 olyan, akinek nem örülök felhőtlenül, ezek többnyire koordinálatlan mozgású és büdös részegek. Valamilyen szinten mégis örülök nekik, mert meg tudom figyelni a kutyám reakcióját és rá tudok dicsérni a figyelmen kívül hagyó viselkedésére. Így legalább nem nekem kell részegeket beszerveznem a szocializáláshoz. Ha egy gyerek nem megfelelően közelít a kutyához, akkor gondolkodás nélkül megállítom és vagy nem engedem oda, vagy ha van időm és kedvem, akkor elmagyarázom neki, hogyan kell a kutyához közelíteni.

Figyelj!

A szocializációhoz az is hozzátartozik, hogy megismerteted a kutyád a gyerekekkel. (nyilván vannak kivételes helyzetek mint pl. egy betegség). Idegesítő lehet néha valóban, de gondolj bele, ha találkozol ilyen családokkal és megsimogatják a kutyád, persze arra is van ekkor idő, hogy válaszolj pár kérdésre, gondolom ezek után másképp fognak az összes kutyához hozzáállni.

Az én kutyám sem rajong a gyerekekért, de megtanítottam, hogy szépen leül megsimogatják, válaszolok pár kérdésre és megyünk szépen tovább.

Ha meglátnak minket máskor már messziről integetnek és tudom, hogy pl. ezek a gyerekek picit közelebb kerültek az állatokhoz.