Miért van az, hogy ha valaki feltesz egy kérdést, miért kell tukmálni a menhelyi kutyákat?

Csak azért írják, mert ha azt kérnék tőlem, hogy jellemezzem a mai M.o.-ot, az jutna elsőre eszembe, hogy sok az állatkínzás és teli vannak a menhelyek. Szerintem ezzel más is így van, ezért próbálják rávenni az embert, hogy legalább egyszer az életbe legyen jószívű, és mentsen meg egy életet. De az maximálisan a Te döntésed, hogy végül mit cselekszel. Ha felelős tenyésztőtől veszel kutyát, az sem bűn, sőt ma már az is jótettnek számít, mert legalább nem szaporítónál akarsz venni egészségtelen környezetből genetikai betegségek sokaságát magában hordozó, szűretlen, TK, tenyésszemle eredmény nélküli szülőktől olcsó, 10-30 ezer Ft-os kutyát.

Érdemes megfontolni a menhelyet is, de tenyésztőtől venni fajtatiszta kutyát is jó.

Te döntheted el, Neked mi a jobb. Mert a menhelynek bár sok előnye van, de hátránya is (pl. nem tudod milyen érzelmi csomaggal érkezik a kutya, ha kölyök és nem tudod milyen keverék, akkor azt se tudod mekkorára nő...), ugyanez a helyzet a tenyésztőtől vett kutyának is. Mindegyiknek van jó- és rossz oldala.

Nem tukmálja senki, de azért elgondolkodtató, hogy mennyi állat várja menhelyen a gazdiját. Sokan évek óta.

Én a cicámat menhelyről hoztam el, 2 éve. Most nyár eleje óta terveztünk egy kiskutyát, én inkább argentin dogot, a párom boxert akart. Beadtam a derekam. Már kiválasztottuk a tenyésztőt, mindenre felkészültünk, 6 könyvet olvastam el, stb. És akkor teljesen véletlenül keveredtünk be egy menhelyre, adományt vittünk. És megláttam Őt. Az eszem azt mondta, hogy jobb egy kiskutya, mert látod felnőni, mindent te tanítasz meg neki, könnyebb vele. De nem tudtam otthagyni. Végül csak hazamentünk, hogy ő már nagy, meg minden. Aztán 2 nappal később hazahoztuk, és minden percet élvezek vele, az ismerkedést, a sétákat, a játékot. Nem tudom elmondani, hogy mekkora öröm látni, amikor eszik. Egyébként kórosan sovány, éheztették.

Ez a mi történetünk, pedig mi sem ezt terveztük. Szerintem lenne értelme, hogy végigjárj 2-3 menhelyet, és ha az összes kutya mellett eltudsz menni érzelem, és szó nélkül, akkor tényleg jobb ha tenyésztőtől veszel. De azt ne felejtsd el, hogy az a kutya jó helyre fog kerülni nélküled is, de a menhelyesek nem biztos.

Én valahogy úgy érzem, a nálam született, nálam nevelkedett kölykökkel olyan a kapcsolatom, ami nem lesz soha már semmilyen más kutyával. Van menhelyről hozott kutyám, de közelébe sem ér a vele való kapcsolatom, mint azokkal, akik nálam voltak kezdettől fogva. Egyszerűen ő nem igényelte a közelségemet. Állandó bizalmatlanság éveken át felém. Ma már jó haverok vagyunk, de még mindig rettenetesen zavar, hogy annyira megalázkodó velem szemben, nyúlok felé és behúzza a nyakát, pedig sose bántottam. A nálam születettek végtelen bizalommal vannak, őrületes szerelem van köztünk, ismerem a gondolataikat is, ők is az enyémet. Soha egy percre sem jut eszükbe, hogy bántanám őket, ha szeretettel nyúlok feléjük.

Nem lesz többé ilyenben részem, mert 8 kicsiből 3-at tartottam meg és amennyire nyomon tudtam követni, a többi 5-nek nyomorult sors jutott, hiába válogattam meg a gazdákat. Egy felől voltam csak nyugodt, de azt meg halálra hízlalták, most tudtam meg, hogy nemrég meghalt. 9 éves volt.

Elnézem a kiskutyáim szöszke és vörös fejét és nem tudom elképzelni az életet nélkülük. A menhelyi kutyában nem találtam meg ezt a boldogságot, 4 hónaposan hoztam el, és lekéstem azt a fontos szocializációs időszakot.

Nem fogok többé szaporítani, mert soha többé nem vagyok hajlandó másra bízni a kincseimet. De ha valaha lesz még kutyám, nem az fog érdekelni, hogy ilyen-olyan tenyésztőtől legyen, hanem hogy szerető családban nőtt-e fel, emberközelben. Vannak a menhelyeken is ilyen kutyák, valaha jobb sorsot megélt, szeretetéhes kis szőrmókok.

Mégis rettenetesen félek, hogy ilyen őrületes szerelem, mint ez a 3 (illetve 8) kutya, nem lesz már nekem sohasem. Már csak az egyikük tudna szaporodni, a többiek ivartalanítva vannak. Érzem, hogy bármikor kicsúszhatok az időből.

Néha arra gondolok, Bojtos olyan kutya, akiből több kéne, mert annyira gyönyörű. Nem fajtiszta, és belehalok, hogy ha egyszer nem lesz, soha többé nem lesz nekem drótszőrű spánielem. Annyit sírtam már és annyit fogok még.

Úgy érzem, ez a kutya nem múlhat el örökre, hogy az életemet mentené meg, ha lenne tőle egy kis utód. Annyira kedves kutya.

De ha meghal, nem lesz többé hozzá hasonló senki. Ha fajtiszta lenne, adhatnám a kölykeit pénzért és akkor talán garantálva lenne nekik egy jobb élet. Ki tudja. Nem kockáztatom. Csak megőrülök a gondolattól, hogy hagyom őt elmúlni nyomtalanul. Ilyen szőke drótszőrű spániel, mint Ő, nem lesz soha, soha utána.

[link]