Házikoszt menhelyi kutyának?

10 év feletti kutyák nagyon erős százalékával tudod mi lesz? Egy utolsó injekció..

Itt nem az etetés a lényeg,hanem hogy az utolsó éveit boldogan tölthetné egy családban akik szeretik. Ez felér bármelyik drága táppal hidd el!

Örülök hogy vannak ilyen emberek is akik nem csak a cuki kölyköket fogadják örökbe:)

Leírok valamit, és nagyon remélem nem pontoznak le érte. Csak azt írom, ami megtörtént és jó lett volna, ha előre látok néhány dolgot.

Kezdem azzal, hogy szerintem a jó minőségű házikosztnál jobb nincs a világon egy kutyának! Mindig elmondom, hallottam már néhány 20 éves kort megélt kutyáról, mindig megkérdezem és mit evett a kutya és eddig mindig az volt a válasz, hogy házikosztot. Nekem inkább amiatt van lelkiismeret furdalásom, hogy egyelőre nem tudom megoldani, hogy főzőcskézzek a kutyáknak:) Pedig jó minőségű tápot kapnak.

Én 4 kutya mellé fogadtam be menhelyit. Jó nagy őrültség volt:)

Sokat hibáztam, de abban nem, hogy úgy ítéltem meg, kölyköt kell hozzak, hogy könnyen beilleszkedjen a falkába.

Még így se volt könnyű, mert a falka legdominánsabb kutyája elég gyenge idegrendszerű és nagyon agresszív volt a kiskutyával. Majdnem feladtam, mert úgy tűnt, nem fogja elfogadni. 2 hónapon át szoktattam őket, mire sikerült az összeszoktatás. A nagy kutyám félt ettől a picitől és abban bíztam, a megszokás elűzi majd a félelmét. Így is történt.

De ha kiskutyával ilyen nehéz volt, mi lett volna ha nagyot hozok?

Az egyik kutyám kan létére azonnal oda volt a pici kutyáért, a többi inkább tartózkodott. Ez a kan kutyám anyja helyett apja volt, együtt aludtak, nyalogatta a pociját, vigyázott rá, vele első naptól kezdve simán egyedül hagyhattam. A többiek 2 hónapon át nem voltak vele együtt felügyelet nélkül, szerencsére szanaszét bírom őket csukni a kertben, van pár elválasztó kerítés.

Kb. 2 hét után lebetegedett ez a kan kutyám. Aztán egy másik. Néhány nap múlva már mind a 4 kutyám rettentő magas lázzal küzdött, mindent kihánytak, nagyon fájt a hasuk, elesettek, gyengék voltak és asztmás köhögések jöttek ki rajtuk. Ugyanaz a köhögés, mint a kis menhelyinek. Neki amúgy kutyabaja se volt, néha köhintett, amit már a legelején mondtam az állatorvosnak, de ő is csak legyintett. Néha asztmásan vette a levegőt, de amúgy virgonc volt, élénk, vidám.

A sok tünetből ez az egy közös volt a kiskutyáéval, innen tudtam, hogy tőle kapták el. Felhívtam a menhelyet, kiderült hogy kennelköhögés járvány van és lehet, hogy ez egy kevert vírus. Volt ott mindenféle vírus, az biztos, mert 2 hónapig küzdöttem a 4 kutyám egészségéért, az életükért, mire meggyógyultak. A kiskutya eközben élte világát, tök jól volt. Mind az 5 kutyát 4-szer oltotta be az orvos antibiotikummal, mert az valamennyit segített. A kicsit is oltani kellett, hordozó lévén.

Egyébként minden évben kombináltan oltatom őket és nem csak veszettség ellen.

Most mégis leverte őket ez a valami.

Szörnyű volt, el nem tudom mondani mit éltünk át. Vádoltam magam a 4 gyönyörű kutya miatt. A kiskutyával nem volt időm foglalkozni eleget, mert túlvállaltam magam, mást se csináltam, csak hányást töröltem, ételt és folyadékot imádkoztam beléjük, infralámpáztam őket és orvoshoz szaladoztunk. Közben pedig még arra is vigyáznom kellett, hogy szét ne szedje a kicsit a domináns kutyám.

Az volt az álmom, hogy megmentek egy menhelyit, és majdnem rámentek a saját kutyáim. Úgy éreztem, a természet ellen vétettem, és úgy tűnik a kutyáimnak több esze van, mint nekem, mert ők első perctől nem örültek az új jövevénynek, a kis anyáskodómat leszámítva.

Túléltük, elmúlt, de az akkori hibáknak még most is iszom a levét.

A menhelyi kutyámmal soha nem lett olyan a viszonyom, mint kellene. Nem értem rá megnevelni abban az első néhány hónapban, és behozhatatlan lett a lemaradás.

Túl sokan vagyunk és őrá most sem jut elég figyelem. Kezdettől fogva úgy voltam vele, ha már enni adok neki, ha lesz egy saját biztonságos zuga, akkor már százszor szebb élete lesz, mint a menhelyen, és ez így is van. De így ő olyan kis mostoha lett, mert sokkal több időt szánok a többi kutyára, általában ők sokkal többet vannak bent a házban is. Még így is kevés az, ami nekik jut. Plusz a menhelyit évekig ez nem is zavarta, igazából csodásan érzi magát kutyák között és én mint ember valamiféle űrlény vagyok neki, akihez nem kötődik különösebben. Mostanában van valamiféle javulás ebben, már sokkal többször igényli a simogatásomat, de régen egyáltalán nem hederített rám.

Mindezt leszámítva jól vagyunk, jókat játszanak, már 5 éve élünk így 5-en. Ivartalanítanom is kellett emiatt őt, mert így volt garantálható, hogy egy gazdátlan kutya helyett nem gyártok még 8-at.

Imád labdázni, az 5-ből 3 kutyám nagy focista, de ő pl. sose hozza vissza nekem a labdát. Az anyáskodó kan kutyusommal még mindig nagyon jóban vannak. A többiekkel is jól kijön, szerencsére nem túl domináns, a rangsorban legmagasabb kutyám olykor helyrerakja őt, ilyenkor visít mintha nyúznák, de szinte még soha semmi karcolás nem volt rajta, szóval eléggé túlreagálja, de szerencsére emiatt aztán tényleg béke van.

Jól sült el az egész, de 2 hónapon át nem tudhattam, nem hal-e meg az összes kutyám a megmentési kényszerem miatt.

Sajnos az ilyet nem tudom hogy lehet kivédeni, mert a kiskutya csak hordozó volt, abszolút nem volt beteg a kis köhögést és ritka asztmás légzést leszámítva. Ezt a menhelyen a kiválasztásnál még csak észre sem vehettem.

A menhelyen is úgy tájékoztattak utólag, hogy csak egy enyhe köhögéssel járó járvány van, amin könnyen túlteszik magukat az állatok.

Más közösség, más immunitás. Ami az egyiknek meg se kottyan, a másik belehal. Ezzel számolni kell.

Remélem senki nem pontoz le. Nem lebeszélni akarok, de sokan úgy fogadnak örökbe kutyát, mint én, hogy nincsenek tisztában a veszélyeivel.

Az utolsó nagyon rosszul járt. Sajnos ez benne van a pakliban. Ez bármelyik új kutya esetén. Én nagyon szerencsés vagyok ezen a téren. Már évek óta szedem össze az utcáról a kutyákat, ideiglenesbe. Volt köztük rühes, férges, beteg. Eddig soha semmit nem kaptak el a kutyáim az újaktól. Egyszer volt náluk egy kisebb köhögés, és egyszer pár napos hasmenés, ezeket is a kutyasuliból vittük haza.

Az én tapasztalatom az, hogy az idősebb kutyával sokkal könnyebb. Nekik már kialakult a személyiségük, könnyebb kiválasztani a hozzánk passzolót. Egy kölyök lutri, és könnyebben el is kapják a betegségeket. Imádom az őszülő pufijú, kissé már rigolyás öreg kutyámat. A befogadottak közt is ők a kedvenceim. A sokat megélt kis öregek annyira hálásak tudnak lenni a megmentőjüknek.

Nekünk egyszerre mindig csak egy kutyánk van, és a fajta is állandó, szóval nem vettünk még zsákba macskát.

Nekünk a használt, felnőtt kutyákkal, akkor se volt semmi gondunk, amikor pokoli híre volt az érkezőnek. A saját nevelésű kölyökkel sokkal nehezebb volt. :D

Viszont a több hetes karantén mindenképp jó ötlet az új kutyusnak, ha sokan vagytok...

Legyengült immunrendszerrel, tömegből jön.

És arra is kérdezz rá, hogy vannak-e különleges etetési igényei, mert ha egy ideig nem evett, nem biztos, hogy teljesen rendbe jön. Sok köztük az etetési problémás.

Nekem fontos, hogy a család is kezelni tudja az új kutyát, úgyhogy fajtamentőknél próbálkoznék, ha üresedés lenne a konyhaasztal alatt.

Nézd csak, itt van egy 12 éves spánielről szó, akinek lehet hogy sürgősen gazdira lenne szüksége, különben elaltatják.

Tőle biztosan semmit nem kapnának el a kutyáid, mert nem menhelyi, viszont éppolyan szüksége lenne igazi gazdára, mint nekik:

http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__3487888-miert..