Amikor tanítom a kutyámat és nem csiálja meg azt amit szeretnék akkor nagyon ideges tudok lenni és szegényen látszik is hogy elmegy a kedve az egésztől. Szerintetek ilyenkor mit csináljak?

Igazából nem az lenne a lényege, hogy együtt jól szórakozzatok és öröm legyen mindkettőtöknek?

Én csak most jöttem rá, mikor már 9 évesek a kutyáim, hogy milyen butaság volt megelégednem az ülsz-el, meg a gyere ide-vel. Így is eléldegéltünk egymás mellett és volt sok öröm, egymáshoz csiszolódtunk és megtanultunk egymásról sok mindent, amit a kutyaiskolában nem tanítanak. De mégiscsak remek program lett volna megtanulni profin feküdni, hogy ilyen hátraugrálgatásokról már ne is beszéljek.

A kérdés az, hogy miért akarod neki megtanítani? Villogni akarsz vele mások előtt? Mert akkor érthető ha ideges leszel. Vagy az öröm miatt csinálod, ami a kutya szemében csillan, ha megdícséred? Én ezt most láttam meg az 5 éves menhelyi kutyám szemében, amikor 5 éves létére 2 perc alatt megtanulta a feküdj parancsot. Úgy nézek azóta Rá, mintha most látnám először. És nem csak azért, mert ilyen okos, hanem mert megláttam benne azt a büszkeséget, azt a ragyogást, ami azért költözött oda, mert nekem akart megfelelni és sikerült:) Ezért a ragyogásért szeretnék neki minél több mindent megtanítani. És a 9 éveseknek is. Az egyiket beneveztem egy kutyamodellversenyre, de a drágám nem tud parancsra feküdni. Úgyhogy nekiálltunk gőzerővel megtanulni, csakhogy nem nagy sikerrel. A menhelyim első szóra lefeküdt én meg csak tátottam a szám...a 9 évesem meg csak nézett nagy szemekkel és ült, ült megfeszítve, mert azt tudja csak...És 2 hét és 120 hiábavaló feküdj után éreztem azt, hogy elfogy a türelmem. És akkor jöttem rá, hogy ennek nem ez lenne a lényege. Hanem az az öröm, amit a menhelyi szemében láttam. És akkor rámosolyogtam a kis 9 évesem szőke buksijára, elpárolgott belőlem minden feszültség. Ott egye meg a fene az egész modellversenyt, hiszen nekem így is Ő a legszebb a világon és nevetve még egyszer mondtam neki: Feküdj kiskutyám, megy ez neked, hidd el! És erre hasra vetette magát, felnézett rám kajánul, vigyorra állt a szája, meglóbálta a nagy szőke fejét és topogott hozzá a mellső lábaival. Én meg lefeküdtem mellé és agyba főbe pusziltam, énekeltem neki, hogy Feküdj, feküdj, feküdj! És iszonyat boldogok voltunk, hogy sikerült:))))

Én már írtam a célkövetést egy korábbi kérdésedre.

Elég hosszan.

Az miért nem jó?

Egyébként mit vársz a kutyádtól?

Annál nagyobb hibát nehéz elkövetni, hogy elveszted a türelmed.

A tanításnak pont az lenne a lényege, hogy a kutya mindig örömmel csinálja, és CSAK pozitív élményeket szerezzen.

Maximum segítséget nyújthatsz neki haladóbb szinten egy harmatgyenge a-aaaa, nem-nem, stb. elsuttogásával.

Ha nem tudsz higgadt maradni, ne is akarj vele semmit se csinálni.

Nincs annál undorítóbb dolog, mint amikor egy gazda a kutyájára mérges azért, mert nem képes odafigyelni rá és normálisan megértetni vele a feladatot.

Ezért tényleg a kutyád a hibás???

Ha meg magadra vagy mérges, akkor sem mutathatod ezt a kutyád felé.

Alapból úgy kezdj gyakorolni, hogy előre megtervezed, mit hogy fogsz csinálni. Nagyon ott kell lenni fejben.

Ha valami mégsem megy, legyints egyet, gyakoroljatok valamit, amit már tud, menjen a nagy dicséret, és vége a tanításnak.

Utána elvonulsz, gondolkodsz, mit kellene máshogy csinálnod, esetleg segítséget kérsz itt vagy máshol.

De ott NINCS JOGOD kiborulni.

Légy felnőtt, és uralkodj magadon.

nagyon szépen írta a 85%-os, ennek semmi értelme, ha nem az együtt töltött időért, a közös munka öröméért csináljátok.

Senkit nem érdekel, hogy milyen trükköt tud megcsinálni, és milyet nem.

A lényeg az, hogy mekkora köztetek az összhang.

A kutyád hidd el, mindent megtesz ezért az összhangért, de neked is oda kell tenned a te részed.

Miért nem volt jó a célkövetés?

Most olvastam végig a 85%-os sztoriját, nagyon aranyos!:D

És mennyire igaz...

A legtöbb kutya (legalábbis aki nem fából van) azonnal megérzi, ha kicsit is feszült vagy, és azonnal hárít. (Ha szaglászni kezd, oldalra néz, lemerevedik, arrébb lép, az mind-mind azt jelenti - nyugi gazdi, vegyél már vissza.)

Ez az,amit ha látsz tanítás közben, tuti, hogy rosszul csinálod.

Ha én fáradtan megyek haza, vagy valaki netán felhúzott, esetleg csak úgy rossz napom van, aznap tuti, hogy nem klikkerezek, hacsak túl nem teszem rajta magam.

Ha 1 hét múlva verseny van, és gyakorolnunk kellene, olyan állapotban akkor sem gyakorlok, mert csak rontanék a dolgon.

(Egyébként általában egy séta és/vagy kutyadögönyözés után mintha minden gondom elszállna, tudunk felszabadultan gyakorolni.)