Hogy lehetne kiküszöbölni a gazdik közötti problémákat?

Én amikor vettem a kutyámat még nem voltam ennyire benne a témában, mint most.

egy családtól vettem őt, ahol ott voltak a szülők is, meg látszott, hogy jól bánnak velük, beszélgettünk, sőt még ma is szoktunk, mivel, hogy sportolok a kutyával, és mindig érdeklődnek, hogy miújság van.

ő rájuk is azt mondják, hogy tetű szaporítók, bár, én őket nem tartom annak. azóta ivartalanítva is van a kutyám anyja. na, már most, ő fajta tiszta, bár hivatalosan keveréknek minősül.

amikor sétálunk mindenki ajnározza, hogy gyönyörű, meg sorolhatnám. egyszer, egy tenyésztő "ismerősöm" is elkezdte dicsérni, hogy milyen szép, kérdezte, hogy honnan van, és amikor mondtam, hogy szaporított, tk nélküli egyből elkezdte a hibáit sorolni, még azt is amit előtte dicsért, hogy szép benne. ha olyanokkal találkozok, akik kiállításokra járnak, akkor azok is addig kedvesek, míg nem tudják, hogy mi újság.

Szóval, én tapasztalom azt, hogy milyenek sokan, bár, a legkisebb mértékben sem érdekel, mivel a kutyám egészséges, sokszor érünk el eredményeket, és én nagyon büszke vagyok rá, és imádom. innentől kezdve miért érdekeljen pár, számomra idegen ember véleménye. nekem is megvan róluk a véleményem, mert míg az én kutyám fajtajellegű keverék, addig a kapcsolatunk 100%-os míg sok(tisztelet a kivételnek) tk-s kutya és a gazdája csak él egymás mellett, és elvannak, nem együtt, ahogy mi.

Nekem törzskönyves kutyáim vannak.

Három dolog:

Bunkók és tudatlanok mindig is lesznek. Téged akartak azok a lányok megsérteni, akárhogyan, épp a kutya volt kéznél - ennyi. Nem hinném, hogy állatszerető embernek eszébe jutna ilyesmi.

Sok tenyésztőnek van keverék hobbi kutyája (akire büszke és ugyanúgy foglalkozik vele), vagy sok tenyésztő foglalkozik fajtamentéssel, szed fel elütött keverék kutyát, ment kölyökkutyát a téli fagyhaláltól... Valahogy a törzskönyves, körültekintően választott kutya gazdái sokszor nagyon fogékonyak az állatvédelemre - hisz ők maguk már egyszer meghoztak egy felelős döntést ebben a témában.

A tapasztalatom pedig az, hogy sokkal inkább igaz az, hogy a keverék kutyák gazdái érzik magukat rosszul amiatt, hogy keverékeik vannak. Nagyon gyakran esik meg velem a következő:

Találkozunk egy másik kutyással. Miközben kutyáink megismerkednek, a másik gazda hozza föl a témát (én inkább kerülöm, ki fog derülni, miért), megkérdezvén, hogy milyen fajta kutyáim vannak. Mondom, hogy mudi. Mivel én sem ismerek minden fajtát, ezért udvariasságból rákérdezek az ő kutyájára is. A válasz érkezik, többnyire szemlesütve: Á, ő csak a legközönségesebb, legútszélibb keverék. Ettől bennem kezdetnek mindig felmegy a pumpa. WTF? Mér nem lehet azt mondani, hogy keverék? Miért kell a magyar nyelvben mindenféle negatív jelzővel illetnie a saját kutyáját emiatt miatt? Miért szégyelli a kutyáját, ha egyszer ezt választotta? Eztán persze megsajnálom szegényt, s rögtön igyekszem tenni valamilyen kedves megjegyzést a kutyájára, pl hogy milyen engedelmes, vagy ó, hát milyen selymi a szőre!

Nekem mindezen tapasztalatok miatt az a meglátásom, hogy maguk a keverék kutyás gazdik (ill. a jelentős részük) éreznek valamiféle kisebbségi komplexust, sokan így rosszul érzik magukat törzskönyves kutyával rendelkező gazdik társaságában - ezt én sajnálom, de rosszul nem fogom érezni magam azért, mert törzskönyves kutyáim vannak.

S végül: a törzskönyv nélküli, szaporított "fajtatiszta" kutyák gazdái több szempontból is ártalmas döntést hoztak, mikor úgy döntöttek, a menhelyes kutya helyett inkább olcsó fajta kell nekik: a fajta állományát és megítélését rontó, kutyáit gyakran nem megfelelő körülmények között tartó szaporítót támogattak, s még így csodálkoznak, ha a felelős kutyatartók ezt nehezményezik.

Szerintem ez a lenézős dolog inkább megy egy fajtán belül a törzskönyves kutyák között, tenyésztők között.

Úgy oldódnak meg ez a probléma, ha az emberek nem vásárolnának törzskönyv nélküli, szaporított kutyákat, a keverék, mentett, menhelyes kutyák gazdái pedig nem állnának alapból azzal a sztereotípiával egy törzskönyves kutyáshoz, hogy "nekem csak keverékem van, tuti lenéz engem".

Mindezt persze masszív szemléletformáló hadjárattal lehetne elérni. xD

Szia!

Valószínüleg még fiatal vagy - tizenéves?:)- és bizony az ő lelkük érzékenyebben reagál mindendre. Az én lányom majdnem 18 éves, de ha sétál a kutyánkkal mindig kiakad bármilyen megjegyzésen:)

Tehát mindig csak az számít, hogy amit mondanak KI MONDJA - meg fogod tanulni - az élet jó tanító - hogy az ilyen emberek inkább szánni valók, mintsem rágódj azon, hogy miért is ilyenek.

Sajnos jó pár éve a külsőségek dominálnak, vagyis hogy, hogy nézel ki, milyen a ruhád, cipőd, kutyád stb. Illetve, hogy ki mit mer megengedni magának.

Ezen túl kell lépni!

A lelkiismeretes embereket mindig zavarni fogja, de tudod én arra gondolok, hogy mint ahogy a természet is kiveti magából az oda nem illőt, úgy az ilyen emberek is előbb-utóbb kisebbségben lesznek és kénytelen lesznek a "normális többséghez" alkalmazkodni.

Te pedig légy büszke a menhelyes kutyádra és persze magadra is ezért!:))