Mért jó rágörcsölni a kutyanevelésre?

Mostanában észrevettem, hogy megjelent egy olyan típusú kutyatartó, aki hirtelen elkezte komolyan venni a kiképzést (mert pl problémás volt a kutyája), de ezek után képtelen lazítani. Mindennek hiperszuper tudományos alapon kell lennie, csakis bonyolult tudományos neve lehet a módszereknek különben nem használ, ha valami nem úgy sikerül ahogy a könyvben vagy a tüköriskolában mondják, akkor rögtön bepánikolnak, és oldalakon keresztül marcangolják magukat, hogy miként kéne akcióba lépni. Ha egy módszer működött akkor betegedsen ragaszkodnak hozzá. Aztán ezt persze a kutya is megérzi és nem működik... Meglepődve hallottam, hogy sok embernél évente, félévente újra be kell "keményíteni" és újraépíteni mindent. Én ilyet sosem tapasztaltam. Engem teljesen lehúzott amikor elkezdtem mindenfélé utánanézni a nevelésnek, ha a kutyám nem úgy csinált valamit ahogy ott mondták. De aztán rájöttem, hogy már réges régen azt csinálom amit ők kitaláltak és eladtak jó drágán, csak ennek nincs csicsás neve. Már ott tartok, hogy mindent a lehető legegyszerűbben, leggyorsabban, legcélratörőbben próbálok megoldani. Ha sok kutyád van, nem is lehet máshogy. Tök mindegy ki mondta, hol mikor, ami működik azt használom, ami nem az ágyő. Ugyanígy vagyok az egészségügyi, orvosi dolgokkal is. Már nem számolom ki tápszemre a napi adagját, grammra a súlyát meg ilyeneket. És működik. Vagy most akkor mi a helyes? Tényleg ennyire kevés ember van aki képes lenne érzésből megnevelni egy kutyát?