Hová fordulhatnék? A kutyám nagyon problémás, meg akarok válni tőle.

Az én kutyám nulla szocializációval került hozzám 1,5 évesen.

Én hoztam helyre, a kutyákkal még mindig nem jön ki,DE letudom állítani és nem örjöng,gyerekeket megszeretettem vele,és barátságos, első szóra jön..miért?mert én vagyok a vezetője!

a kutyákkal a komunkikációja nem jó,de kutyasuli nélkül örülök,hogy eljutottam,hogy kordában tudom tartani,vissza hívható és emberekkel,gyerekekkel barátságos!

bele telt 3 évbe amíg teljesen megbízható lett,de sikerült és most már 99%-ig kiegyensúlyozott kutyám van.

Ha arról se tudtad lenevelni,hogy ne ugráljon,akkor el kell,hogy keserítselek,hogy egy új kutyától mit vársz?

ha kölyökként veszed magadhoz úgyan úgy elronthatod,ugyanis kamasz korban még a nyugodt kutyák is próbálgatják a határokat és egy birkatermészetű kutya is ha érzi,hogy nincs ki irányítsa lazán feletted fog állni!

aztán a következő kutyát is elrontod akkor is másik gazdát keresel majd neki?

én 3-4 évig foglalkoztam a kutyámmal nagyon-nagyon sokat,hogy egy jól nevelt barátságos kutya lett!

néha én is már a feladásnál voltam..

persze az én esetem egy picit másabb,hogy kistestű kutyáról van szó,de ettől függetlenül keményen kellett nevelnem,mert el lett kényeztetve az előző családnál ott ő volt az úr 1,5 évig,a kutya az kutya..

Van olyan, hogy nagyon nehéz egy kutya, vagy épp az adott embernek nagyon nehéz.

Én is kifogtam egy olyat, ráadásul első kutyának, akivel egyáltalán nem tudtam kommunikálni, minden megoldásom használhatatlannak tűnt. Emiatt a kutya miatt mentem kutyaiskolába, lettem később oktató, végeztem el mindenféle tanfolyamot és mindenféle vizsgát, de ezzel a kutyával a mai napig nagyon nehéz nekem.

Ideiglenes befogadó vagyok az egyik fajtamentésnél, több mint 10 kutyán túl vagyok már, és rendszeresen hozzám kerülnek a problémás, korábban láncon élő kutyák, és mindig meg is oldom könnyen az ő ügyüket, de továbbra is a saját kutyám a legnagyobb kihívás, és tényleg baromi nehéz vele, mert nem eshet szét egy kicsit sem, folyamatos 100%-os odafigyelést igényel, ami borzasztó fárasztó.

Persze nekem ez mostanra már becsületbeli ügy, eszembe sem jutna elpasszolni, főleg mert neki köszönhetem azt a rengeteg tudást, amit azóta magamra szedtem, de teljesen megértem, hogy van aki nem akar ebbe energiát beletenni.

Illetve megérteném, ha nem törné máris következő kutyán a fejét. Van olyan, hogy az ember nem akarja megtanulni, és feladja az egész kutyázást, meg van olyan, hogy kutyázni akar, de akkor igenis vegye a fáradtságot, és tegye rendbe a meglévő kutyát. Hidd el, borzasztó sokat tanulnál belőle.

Megoldás egyébként tényleg az, hogy németjuhász mentéshez mehet várólistára, aztán bekerül amikor bekerül.

Amit látatlanul is megmondok neked, az az ,hogy ezzel a kutyával érdemben akkor tudnál foglalkozni, ha nagyon alaposan lefárasztanád minden nap. Itt a jó idő, lehet pl. úsztatni, vagy vízben feladatokat csinálni vele, az viszonylag kis idő alatt is kimerítő.

hát bizony az az oktató eléggé pocsék lehetett. (remélem mások is megerősítenek ebben). pl. miért nem volt tiltva a nem kívánt viselkedés amikor próbáltátok szocializálni? meg mi ez hogy kiköti? neked kellet volna fogni a pórázt és tiltani. úgyhogy igaza volt kispalikee-nek sajnos belefutottál egy pocsék létesítménybe amit kutyasulinak neveztek el.

bizony nem megbántani akarlak de egy rakás ponton megmutatkozott hogy valóban nem való neked kutya

1 időd nem is lenne rá

2 törelmed semmi

3 alapvető dolgokat nem tudsz betartani

ez egy katasztrófális kutyát eredményez. azt már csak halkan feltételezem hogy lehet az a szerencsétlen kutya pontosan azért ilyen mert totálisan tapasztalatlan vagy és mindenkivel szemben meg akar védeni mint vezér, hiszen elsődleges feladata a falka védelme. ez annyira erős ösztön benne hogy el agyabugyálhatod is, az sem érdekli. ennek a kutyának nincsen semmire se szüksége csak egy gazdira aki kutyaként tud vele bánni és betölti a kutya helyett a vezér szerepét.

Alapvetően én sem vagyok vezér típus, sőt sok tulajdonságomban hajazok rád. Én is tudtam idegbeteg lenni, ha nem csinálja a kutya, amit mondok, nekem sincs sok türelmem.

Aztán kikaptam egy olyan kutyát, aki mindentől rettegett, fél évig a hozzámkerülése előtt kóbor életmódot élt, de a rettegése alatt meg rohadt domináns és önfejű. Ja, és husky, ami nem a könnyebben nevelhető fajták közé tartozik. Elengedhetetlen volt, hogy türelmem legyen, hogy megtanuljak megfelelően viselkedni, hogy ne legyek idegbeteg, mert mikor így viselkedtem, a kutya fogta magát, és elszökött. Volt hogy fél délutánon át kerestük:D Nem fárasztani akarlak a történetemmel, csak rávilágítani arra, hogy legtöbben nem csodálatos gazdának születtünk, aki pöpec módon irányítja a kutyáját, hanem sokat kellett és kell változnunk. Ezért viszont örökre hálás leszek a kutyámnak, amiért türelemre és önfegyelemre tanít, mert 21 év alatt senkinek nem sikerült. Gondolkozz el te is, hátha van más megoldás, mint a kutya leadása.

Az a szakember, akihez jártál, pedig egy kontár, egy nulla. Ahol én segítő vagyok suliban, a tiédnél sokszor nehezebb helyzeteket is megoldottunk, sajnálom, hogy egy ilyenbe futottál bele.

De őt szidom, és nem hat meg, hogy véded. Egy kutyakiképzőnek az a dolga, hogy érthetően elmagyarázza és megmutassa a dolgokat a gazdának. Mi az, hogy nem sok problémás kutyával volt dolga? Egy kutyakiképző fő feladata, hogy segítsen a problémák megoldásában, akkor ugyanennyi erővel egy mezei gazdához is elvihetted volna, akinek van 2 jól nevelt kutyája, ugyanennyit érnél vele. Ez az ember a leírtak alapján szakmailag egy nulla. Csak egy példa: az, hogy a kutyát valahova kikötöd, már alapból egy feszkót generál benne, mivel nem tud elmenekülni, nem tudja magát megvédeni. Még egy nyugodtabb kutya is támadóbb lehet ilyenkor, egy ilyen problémás kutyánál meg ez az egyik legrosszabb ötlet. Engedd meg, hogy egy videót linkeljek neked egy valóban kemény kutyáról, és kérlek nézd meg, milyen gyönyörűen meg lehet oldani egy valódi szakemberrel: [link]

Ezért is nagyon veszélyes, ha valaki úgy kiképző, hogy nincs elég tapasztalata. Mert ha azt mondja, hogy nem lehet az esetet megoldani (holott csak ő nem tudja), a gazdi el is hiheti, és ezen mint a példa is mutatja, kutyák élete múlhat.

Egyetértek a korábbiakkal (kispalika sok a-val), senki nem születik tökéletes gazdának. Szerintem nagyon karakterformáló lehet egy kutya, mert érte muszáj azt megtenned, amit magadért nem tennél. Én is könnyen lennék ideges, ha nem tudnám, hogy a kutyámmal ezzel rosszat teszek. Ilyenkor, ha felmegy bennem a pumpa, számolok párat magamban, és utána cselekszem. Ha neked a türelmeden lenne mit javítani, akkor bizony ezzel kell dolgozni.

Egyébként...nem ítéllek el, mert nem ítélhetlek el. Az első kutyánkat mi sem neveltük megfelelően, mondjuk viszonylag kevés probléma volt belőle, mert egy nyugodt és kiegyensúlyozott kutya volt, akit nehezen lehetett kihozni a sodrából. De amikor tehetetlenül álltam előtte, és szó szerint rettegtem, hogy mit fogok csinálni, ha esetleg nem engedelmeskedik nekem, akkor én is elgondolkoztam azon, hogy na ezt aztán jól elcsesztem...Most lett egy másik kutyánk, akit komolyan veszünk. Heti háromszor hordjuk kutyaoviba, naponta többször sétáltatjuk, minél érdekesebb helyekre hordjuk, tanítjuk, neveljük.

De vele is éreztem néha azt a félelmet még az elején. Aztán rájöttem, hogy nem nevelhetek így fel egy kutyát, hogy félek, hogy esetleg kicsúszik az irányításom alól.

Na és azóta mennek a dolgok.

Kérdés: mennyi idős a kutya?

Amúgy, ha már nincs benned hozzá erő, akkor tényleg add örökbe.

Viszont ne vegyél másikat, mert minden kutya előbb-utóbb próbára teszi a gazdáját.