Menhelyi kutya nevelése?

Hehe, látszik a tekintetén, hogy lesz ám mozgásigénye, de nem is csodálom. Szerintem nem kizárt, hogy labda mániás is. :) :) Aranyos, szép kutya és értelmes a tekintete!

Mostani kutyánk kb. 1 éves volt, amikor párommal elhoztuk a menhelyről, most 3-3,5 éves. A mai napig tanítom mindenféle dologra. Sosem késő belekezdeni, mert ők tényleg igénylik a tanulást, fogékonyak nagyon. :)

Kell egy kis idő, 1-2 hét, hogy megszokja majd az új helyét és téged is. Persze első perctől kezdve érzékeltesd, hogy te vagy az úr a háznál, és taníts is. Nem kell egyből az ül, fekszik satöbbi dologgal kezdeni, már az is szuper, ha tisztázzátok a falkán belüli sorrendet.

A sok kis séta jó ötlet, idővel ezeken ritkíthatsz és elnyújthatod a sétákat. Bevallom, én másképp csináltam: Első perctől kezdve napi 5x fél órás sétákra mentünk, hétvégente kb. fél napokra, meg még amikor úgy volt rá idő. De a mi kutyánk olyan szinten energiabomba, hogy 5-6 óra intenzív séta, játék után is pörög. :D

Szerintem semmivel nem lesz nehezebb elnyerned a bizalmát. Érezni fogja, hogy jó helyre került, és azt is, hogy szereti. Hamar össze fogtok szokni. :)

"Négy éves, tehát már nem a legtaníthatóbb korban van." - de. Addigra már nem olyan szeleburdi, sokkal jobban tud és akar rád koncentrálni. Persze nem az első héten, kicsit várni kell meg sokat mozgatni, mire lehiggad és beszokik, de ne aggódj, mindent gyorsan meg fog tanulni, amit kell.

A bizalma miatt csak ne aggódj, meglesz az, ha az első perctől határozott vagy vele. Ne ess abba a hibába, hogy eleinte bizonytalankodsz, tutujgatod és mindent megengedsz neki, mert azzal csak azt éred el, hogy gyengének fog tartani, márpedig a bizalomnak fontos része, hogy a kutya érezze, hogy képes vagy erős falkavezérként megvédeni mindentől, nem az ő feladata rendezni az életeteket. Ha választani kell, akkor inkább határozottan hibázz, mint hogy töketlenkedj vele :) A szabályok az első másodperctől kezdve legyenek szabályok, ajtón közlekedés, tiltott szobák, ilyenek, és első alkalommal ne engedd őt önállóan felfedezni a lakásban, hanem pórázon vidd be, minden szobába te menj be először és utána hívd be a kutyát, tudatosítsd benne, hogy ez a te lakásod, neki csak megengeded, hogy beköltözzön. Rengeteg problémát előzhetsz meg ezzel, és ahogy elnézem ezt a fejet, érdemes erre odafigyelni :D

A babusgatással, szeretgetéssel jobb, ha vársz egy pár napot, a semmiért nem kell töménytelen sok szeretetet kapnia, hiszen valahol mindketten "próbaidőn" vagytok egymásnál, és ha a nyakába ugrasz, azzal csak az alárendelt szerepedet hangsúlyozod. Persze, dicsérni kell, simogatni lehet, ha jól viselkedik, de önmagában a létezésért ne legyen agyonszeretgetve. Lesz még nagyjából tíz évetek rá, az elő pár napot/hetet ki lehet bírni kicsit visszafogottabban :)

A befogadott pitemnél ezeket alkalmazva három nap alatt sikerült annyira csökkenteni a jól belénevelt szeparációs stresszt, hogy ahelyett, hogy méteres lyukat kapart volna az ajtóra, mint az ideigleneseinél, csak párat karmolt az ajtófélfára, amíg elvoltam dolgozni. Nagyon sokat számít az első néhány nap, csináld okosan :)