Lehet a kutyától való félelmet családon belül örökölni?

# 12/12

nem midnig ez igy igaz. de ha a szülö vagy egy rokon fél valamitől akkor a gyerek is fog. viszont lehet történt valami amire nem emlékszel és ezért félsz a pókoktól...

Én is félek a pókoktól, de ennek az az oka, hogy borzasztóan undorítónak találom őket... a madárpókokat nem, de a hideg kiráz a gondolattól, hogy rám másszon egy ilyen pici. Szóval ebben az esetben én nem is a póktól félek, hanem a pókkal való érintkezéstől.

Meg vannak persze kódolt félelmek, még abból az időből, mikor az ember is zsákmány volt. Ezért érez az ember valamekkora félelmet, mikor az oroszlán az állatkertben a szemébe néz.

De a kutyánál egyik eset sem állhat fenn (vagy legalábbis az utóbbi biztosan nem).

Ezt a szülő nevelte bele. Nekem egy yorkim van, imádja a gyerekeket.

A szomszédunkban van egy 5 éves kislány, aki 2-3 éves koráig teljesen odavolt a kutyámért. Aztán amikor már önjáró lett, és szeretett volna odamenni a kutyámhoz, az apukája mindig megfogta a kezét, és mondta a kislánynak, hogy ne félj, nem bánt, és közben húzta hátra. A kislány emiatt egy idő után elkezdett félni.

Erre nem tudok mit mondani, tudják, hogy a kutyám nem bánt senkit, ennek ellenére sikerült belenevelniük a kislányba azt, hogy féljen a kutyáktól.

Nem szó szerinti öröklés, csak hallott sztorikat, szerintem.

Nekem a nagymamám kutyafóbiás, az ő anyját pedig megharapta egy kutya. És ezért fél ő is.