Van egy kutyám, amit kutyaiskolába kénne vinni. Van még rá esély, hogy normális kutya legyen?

Ez nem szocializációs kérdés, és rehabilitálni sem kell egy ilyen kutyát. (semmi baja, csak nincs falkavezére) (Ha már így reklámozzák: elnézést a cerberostól, de az meg hogy egy kannával fejbe verem, nekem nem rehabilitáció, és nem is nevelés)

Az ajánlott könyvek tényleg jók, olvasd el, próbáld betartani a szabályokat, de előfordulhat, hogy nem megy, ekkor valóban szakemberre lehet szükség, ami nem lesz ingyen, de a legtöbb helyen kérhető részletfizetés. Javaslom nézzél kutyaiskolákat a neten, menj el bármelyikbe, kérdezz, szívesen fognak válaszolni (jobb helyeken) nézz meg egy foglalkozást, és ha úgy érzed szívesen járnál oda, akkor az lesz a megfelelő. (mindenesetre első körben próbáld ki a könyvekben tanultakat, valóban nem egy-két napig, hanem tartósan. hátha beválik, de ha mégsem, akkor hátha addigra kicsit rendeződtök anyagilag)kívánom, hogy sikerüljön.

Én is elnézést kérek a cerberostól, de nekem is megvan a véleményem! Szerettem volna rehabilitációra vinni a kutyám, de a telefonbeszélgetés, a honlapon leírtak és amiket hallottam tőlük, róluk, el is tántorítottak.

1. Milyen rehabilitáció az olyan, ahol kannával ijesztgetem a kutyát? Mert ha nem is vágom hozzá, hanem mellé, az én kutyám ettől FÉL!!! (Egyetértek az előttem szólóval!)

2. Milyen rehabilitáció az olyan, ahová egy soros fojtó lánc nyakörvvel kell megjelenni? Ezt a kiképző mondta a telefonban! Hogyan lehet a csörgetéssel, fojtogatással rehabilitálni egy félős, bántalmazott, kommunikációs zavarokkal küszködő kutyát?

3. Milyen rehabilitáció az olyan, ahol sérült kutyákat raknak egy csoportba? Sérültek hogyan tanulják meg egymástól a helyes viselkedést? Meggyőződésem, hogy a kutya helyes kommunikációt csak egészséges, jó idegrendszerű fajtársaktól tanulhat! Mellesleg pont a kiképző mondta, hogy a kölyök kutyámat ne vigyem a rehab csoportba, mert nem lenne jó, ha a sérült kutyáktól tanulná el a viselkedés formákat! Ezzel a mondatával saját magát csapta agyon! Akkor a sérült kutyám hogyan tanuljon meg viselkedni sérült kutyák között? Na?

Hú, bocsi a negatív reklámért, de ahogy megláttam ez előttem szóló írását, kijött belőlem! Most beszéltem fél órája a cerberossal, azért hívtam fel őket, hátha ki tudok puhatolni valamit telefonon keresztül, hát sikerült!

Nekem sosem volt szimpatikus ez a kannázás, de ez után a beszélgetés után tanúbizonyságot szereztem a hozzá nem értésükről.

Jó pár kutyaiskolában megfordultam már és sajnos jó magyar kiképzőt még nem találtam. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, nyugodtan le is pontozhat mindenki, de JAN FENNELL-hez fogható, a gyakorlatban is bevált megoldásokat nekem még egyetlen magyar "szakember" sem tudott mondani! Eddig ezek a sarlatánok még csak rontani tudtak a kutyám állapotán!

De kedves kérdező, ne keseredj el, csak ha iskolába viszed, jó alaposan nézd meg, hova!

Ha meg elolvasod Jan Fennell-t még talán magad is meg tudod oldani a gondjaidat. Amit eddig pozitív irányban elértem, azt mind Jan-nak köszönhetem. Nekem ugyan nem olyan problémám van, mint Neked, az a baj, hogy erre nem találok választ a könyvében, de már arra is gondoltam, hogy fogadok egy tolmácsot és megírom Neki mi van a kutyámmal, segítsen rehabilitálni, még ha ez levélben nehéz is. De az én kutyámra rá se nézzen többé egyetlen magyar "kiképző" sem, nyomorítsák meg magukat a módszereimet, ne az én kutyám amúgy is sérült lelkivilágát. :(

Hogy pusztuljon meg az előző gazdája is, aki ilyen sebeket ejtett szegénykém lelkében. :( :( :(

*nyomorítsák meg magukat a módszereikkel

Hú kicsit ködös a kép a dühtől LOL

Én bármely kutyaiskolába jártam eddig,mindenhol az egysoros fojtót kérték fegyelmezőre.

Én láttam a Cerbiben altatásra ítélt kutyákat normálissá válni.Ezeket már minden más kiképző visszautasította,mint nevelhetetlent.Az életük múlt szó szerint a Cerbi Sulin.

A pánikbeteg kutyám náluk jutott el addig,hogy sikítozás/menekülés nélkül kijön az utcára.

Láttam többszörös kutyagyilkos nagyméretű kutyát normálissá válni.

És igen,a félős kutyám is járt úgy,hogy mikor felbátorodott és kezdte feszegetni a határait,kezdett falkavezérségre törni,kapott egy kannát(a földhöz vágta mellette a kiképző).Nem lett baja annak ellenére,hogy pánikbeteg volt.Most már nem az,jár kutyasuliba és köszöni,jól van.

Láttam viadalról mentett pit rehabilitációját,eredményes volt,pedig ott is repült a kanna.

Sok kutya köszönheti az életét ezeknek az általatok leszólt módszereknek.

Engem ez győzött meg.20 éve kutyázom,de ott sok újat tanultam én is.

Elhiszem, hogy vannak kutyák, akinél használ, ezen nem is vitatkozom, mert minden kutya más és más és minden kutyánál más és más módszerek válnak be. Viszont én ismerem a kutyámat és ki is próbáltam rajta ezeket, méghozzá kiképző segítségével, mégsem vezettek eredményre, csak romlott a helyzet. És az én kutyám nem úgy sérült lelkileg, mint egy harcra használt pit, hanem 8 hónapos koráig úgy élt, hogy verték, de brutálisan. Úgy, hogy a koponyáján egy diónyi nagyságú csontkinövése van...

Az, hogy nem preferálom ezeket a módszereket, nem azért van, mert kényeztetem, ugyanis nagyon jól tudom, hogy egy sérült kutyánál a kényeztetés legalább annyit árt, mint a bántalmazás. De még a nem sérült kutyáknak is árt a kényeztetés. Egyszerűen arról van szó, hogy ezek nálunk csak rontottak és féltem attól a szerencsétlen kutyámat, hogy tovább rontson bárki az állapotán olyan tanácsokkal, amik nála bebizonyosodottan nem használnak.

Elhiszem, hogy a fegyelmezőre előírás a lánc fojtó, de ne keverjük össze a fegyelmezőt a rehabilitációval. Sajnos nem egy ilyen kiképzővel találkoztam már, aki nem tudja a kettőt elválasztani egymástól.

Vagy azt gondolod, hogy egy lelki sérülést fojtónyakörvvel kellene kezelni? Az én kutyám esetében nem arról van szó, hogy meg kéne neki mutatni, hogy mi a nem helyes, hanem hogy megtanulja, nem kell félnie!

Nem hiszek abban, hogy tünetet kell kezelni, azt gondolom, problémákat hatékonyan megoldani OKI kezeléssel lehet!

Azt sem értem, miért akarnak rám erőszakolni bizonyos felszereléseket. Igenis fojtó nélkül is lehet kutyát nevelni, természetesen nem flexi pórázon, de nem csak az egysoros lánc fojtó az egyetlen normális kiképző eszköz.

Sajnos én azt látom, hogy a kutyakiképzőkben úgy általában nem sok rugalmasság van. Megvan a saját kis technikájuk és ahhoz ragaszkodnak mindenek felett, mintha más nem is létezne. Kevés olyat ismerek, aki az adott kutyához választaná meg a megfelelő módszert. És ezt szomorúnak tartom. De hát messze vagyunk mi még a "nyugattól", nem majmolásban, hanem nyitottságban, rugalmasságban...