Milyen kutya lenne az ideális számomra?

"véleményem szerint a kutyának nem a házban van a helye. Lehet annélkül is törődni vele, hogy beengednéd a lakásba."

Véleményed szerint. De kutyád még nem volt.

Most el fogsz szörnyedni. Az én masztiffomnak saját kanapéja volt a nappalinkban. A kutya és gazda kapcsolathoz több kell annál, hogy időnként kint dobálok neki egy labdát és megetetem. Én a földre lefeküdtem a masztiffhoz és odabújtam hozzá. Hallottad volna a boldog szuszogását.

Ötéves korom óta kutyákkal vagyok körbevéve. Soha nem haraptak meg. A szomszéd gyerek úgy tanult meg járni, hogy belekapaszkodott a család vizslájába, aki állt mellette, és óvatosan, lassan indult, ahogy a gyerek. Sosem harapta meg.

Ahol harapás történik, döntő többségében a megharapott fél a hibás. Kisebb hányadban a kutya, aki lehet szellemi problémás, hibásan szocializált, aggresszívnek nevelt, vagy csak játszani szeretett volna, csak épp mondjuk a hathónapos csecsemő nem élte túl.

A helyes őrző-védő kutyatartáshoz két dolog kell:

szocializált, iskolázott kutya

intelligens és tájékozott gazda

4-5-ös vagyok.

Igazából azzal senkinek nincs baja, ha a kutyát nem akarod beengedni a házba, amennyiben a fajta erre alkalmas (tehát nem fagy össze kockára a rövid szőre miatt pl). Itt azzal van baj, hogy miért nem akarod beengedni: azért, mert nem bízol benne. Persze van olyan is, hogy elvakultság, de egy egészséges mértékű bizalom elengedhetetlen a kutyatartáshoz, és nekem a válaszaidból és a kérdésedből az jött le, hogy te ezzel nem rendelkezel.

Illetve nem is vagy elég tájékozott, szóval sokat kell tanulnod. Ezt pl az is bizonyítja, hogy azt gondolod, hogy nem látod át, mennyivel biztonságosabb egy olyan kutyával élni, akinek turkálhatsz a táljában, miközben eszik, mint egy olyannal, aki békén van hagyva, mert "tisztelni kell a szféráját".

Én nem szekírozom ezzel a kutyáimat, de elvárom tőlük, hogy a kajájukat ne féltsék tőlem, ugyanis simán lehet olyan eset, amikor szükség lenne a kutya ételéhez nyúlnod: pl ha evés közben beleszáll egy darázs, abba már halt meg ismerős kutya, mert megcsípte a torkát. De ha ott vagy, észreveszed, és a kutyáddal jó a kapcsolatod, akkor nincs gond.

Vagy pl nekem a gyógyszert, féreghajtót le kell nyomnom a kutyám torkán, mert másként nem eszi meg. Lehet, hogy neked is kell ilyesmit csinálnod, de hogy fogod kivitelezni, ha nem bízol abban, hogy nem harap meg közben? Ha ezen izzadnék, akkor nekem se menne, mert a kutyák nagyon érzékenyek arra, hogy most ki is áll a helyzet magaslatán. De nem csak ilyen esetekben kellhet a szájába nyulkálnod, ugyanis fadarab vagy csont is szúródhat a kutya szájpadlásába, akkor azt szintén ki kéne szedni...

A kutyatartásban fontos a bizalom kérdése, és nagyon fontos, hogy ne tarts a kutyádtól, ugyanis csak így lehet biztonságosan együtt élni vele. Persze egy már kialakult rossz viszony esetén nem ajánlatos hirtelen bizalmaskodni, de egy frissen hozzádkerült kutya esetében ez alap.

ma 11:22

Az általad említett malamut esetnél sem "megette" a gyereket. És, bizony nagyon sok hibát vétettek ott a szülők a kutya tartásakor, ami miatt megtörténhetett.

Az én olvasatomban egyszerűen bizonyos tartás van benned a kutya, mint állattal szemben.

Az eredeti kérdésedhez még annyit, mert egy kutya nagy, nem fog kienni a vagyonodból.

Ha szerzel is az elvárásodhoz megfelelőnek látszó kutyát, nagyon rezeg a léc, hogy nem lesz felhőtlen az együttélésetek.

Az a baj, hogy hiába szereted ha nem bízol meg benne. Azt a kutyák megérzik. Azt is megérzik, ha bizonytalan van, ha ideges vagy (nem csak miatta, általánosságban) mindent éreznek. Egy makacsabb, dominánsabb kutya ki is használja ha azt érzi rajtad, hogy bizonytalan vagy.

A kutyatámadás sosem közvetlenül a kutya hibája, mindig ember áll mögötte és nem feltétlenül az áldozat. A rossz nevelés, mert nem akarták vagy nem tudták megadni neki azt amire szüksége volt. Persze ha meg van a baj, főleg ha gyereket támad meg akkor senkit az ég világon nem érdekel, hogy a kutya végülis hogyan jutott el odáig, hogy harapott.

Ilyen hozzáállással pont ilyen fajtákat kinézni nagy hiba.

Az, hogy meg lehet simogatni ha eszik vagy el lehet venni az ételét nem azért jó,mert ez a heppje a gazdának, hogy ő buzerálja a kutyát evés közben, hanem mert bizonyos helyzetekben hasznos lehet. Pl éppen egy bizonytalan eredetű ételdarabot akar a szájába venni ami lehet mérgezett, ha el tudod venni tőle akkor lehet ezzel mented meg az életét. Viszont ha rád morog és elszalad vele, megeszi és mérgezett volt akkor elmondhatod, hogy te hagytál neki privát szférát csak épp nem tudtad megakadályozni a halálát. Túl sok mérgezéses eset van ahhoz, hogy ezt a problémát csak úgy el lehessen hessegetni.

Ahhoz, hogy ezeket a fajtákat megfelelően tudd nevelni és ne legyen semmi probléma velük ahhoz azért eléggé topon kell lenne nevelésből és kutya ismeretből, de akkor mondjuk tudni kéne, hogy egy amstaff és egy staffbull igen távol áll az őrző-védő kategóriától. Ráadásul rövid szőrűek és nekik kimondottan jó a lakásban tartás a hőmérséklet miatt is, meg azért is mert nagyon kötődnek a gazdához és ez a rotival is így van, mármint a kötődés része. Szüksége van rá, hogy szorosan a gazdával legyen és ne elzárva tőle. Ha nem bízol meg benne az megbosszulja magát és pont az lesz amit el szerettél volna kerülni.

Amúgy még az a mondat akasztott ki, hogy intelligens fajtát szeretnél, amelytől a családnak nem kell félnie csak az idegeneknek. Hát mi köze a kettőnek egymáshoz? :D

Minden csak a nevelésen és hozzáálláson múlik. Minden.

Remélem még nem a közeljövőben akartok kutyát.

Nem kötekedni akarok, de tényleg ez a féle gondolkodás mód engem kiakaszt. Nem szabad akkor ilyen fajtát venni hanem vegyetek valami cuki családi kutyát. De egyébként azokat is el lehet rontani nagyon is, de talán mégis egy fokkal kevésbé veszélyesek mint ezek a fajták amiket felsoroltál.

Jól teszed, hogy előre tájékozódsz. Én azt javaslom neked, hogy olvass olyan kutyás könyveket, mint: Jan Fennel: Kutyapszichológia, Cesar Millan: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát, A póráz két végén (nem tudom az író nevét), és hasonlók. Ha rendeznek a környékeden valami kutyás programot vagy kiállítást, akkor érdemes lenne elmenned, hogy egyrészt láss fajtákat, másrészt kapcsolatba kerülhess kutyásokkal, kutyákkal. Kutyaiskolá(k)ba is elmehetnél tájékozódni, pláne ha már a fajta is megvan. Ha ezek után van kérdésed, azt tedd fel itt.

Ha elég nagy a kert, és elég felkészültnek érzed magad, akkor én egyébként a helyedben komondort tartanék, mert nagyszerű területőrző fajta, és jó ítélőképességű, nyugodt kutya. De tudtommal viszonylag nagy udvart igényelnek, amit körbejárhatnak.

Az a baj, hogy ha mondjuk ideges leszel attól, hogy mondjuk ott van a gyerek a kutyával (és veled), azt a kutya megérzi, és azt fogja hinni, hogy valami gebasz van. Ez pedig veszélyes.

Ha úgy érzed, nem állna elő ilyen helyzet, csak akkor tarts kutyát. Illetve az utolsó hozzászólásod alapján már egyértelműen a komondort ajánlanám (nagy kert esetében).

Illetve pl egy mudi is őrzi a házat, és jó hangos tud lenni, ami bizonyos esetekben elrettentőbb, mint egy nagytestű kutya.

Még annyival egészíteném ki a többiek hozzászólásait, hogy ezzel a viselkedéseddel a gyerek fejében is elülteted a félelem magját, ha nem mehet oda a kutyához, nem játszhat vele önfeledten, stb. Persze nem úgy hogy tök egyedül van, hanem felügyelet mellett. De az sem jó ha te meg árgus szemekkel azon aggódsz hogy úristen mikor fog történni valami baj.

Én már olyat is láttam hogy ment az utcán egy nő a kisfiával, szembe velük egy golden retriever (ami külsejét illetően minden, csak nem félelmetes), erre a nő gyorsan átszaladt a másik útra a gyerekével, hogy véletlenül se kelljen a kutya mellett elmenniük (aki egyébként teljesen szépen ment a gazdi lába mellett). Szerinted az ilyen gyerek felnőttként hogy fog viszonyulni a kutyákhoz, állatokhoz? :/