Szerintetek befogadjam?

Pár napja kinéztünk az Illatos útra, és beleszerettem egy kistestű kutyába. Nagyon rosszul érzi ott magát szegény, szomorú, alig várja, hogy valaki törődjön vele. Egyébként nagyon intelligens kutya, szerintem kis türelemmel és odafigyeléssel gyorsan tanulna, és gyönyörű!

A probléma: egyetemista vagyok, elég embert kívánó szakra járok. A következő évem órarendje is elég zsúfolt lesz, meg azon kívül is lenne sok elfoglaltságom.

Egy kutyával pedig ugyebár törődni kell, sokat. A reggeli nagy sétát/kimerítést az biztos meg tudnám oldani, egy órával korábban kelek, az ilyesmit bírom. Nagyobb szünetekben is haza tudnék ugrani egy kis egészségügyi sétára, gyors puszi-pacsira, ebben valószínűleg a lakótársaim is segítenének. Az viszont nem kizárt, hogy az esti nagy séta olykor-olykor elmaradna, persze ilyenkor nyilván megpróbálnám idebent kimeríteni kicsit.

A kutyus amúgy kb. Beagle méretű, nem tűnik nagy temperamentumosnak, szerintem közepes mozgásigényű.

Látszik rajta, hogy nagyon hálás lenne, ha befogadná őt valaki, aki szereti, és alkalmazkodna is.

Szerintetek mi a jobb? Ha otthagyom (és isten tudja, mi lesz vele), vagy ha kihozom, de benne van, hogy olykor nem én leszek a legnagyobb mintagazdi, aki mindig rengeteg időt tud vele eltölteni, Viszont legalább szeretem és megpróbálom a lehető legtöbbet megadni neki?

(Azt kihagytam, hogy hetente-kéthetente hazajárok vidékre hétvégén, ott aztán ki tudná magát rohangálni a szabadban, plusz van otthon kutya-macska, akikkel biztosan jól kijönne.)

Segítsetek nekem megoldani ezt a dilemmát! :) Köszi!