Milyen Amstaffok vagytok? Milyen a kutyátok? (többi lent)

A milyénk egy világosbarna fehér "előkével és cipővel". Képet én sem szeretnék feltölteni, csak öszegzést írni.

Nagyon hiperaktív volt 3-4 éves koráig. Verni tényleg nem szabad. Nagyon okos, de makacs. Türelemmel, kitartással és határozottsággal bármi megtanítható neki.

Egy 4 éves, bogárfekete, cipős+mellényes szukám, egy nagy Y-nal a nyakán, és egy másfél éves, cirmos-fehér heréltem van.

A szukát keményebb volt úgymond "betörni", kamaszkorában borzalmas egy kutya volt, mindennek az ellenkezőjét csinálta, amit kértem tőle, plusz ehhez a betonkeménységű makacssága... Miután túléltük a kamaszodást, egy tündéri, hihetetlenül okos és minden rezdülésemre figyelő kutya lett belőle. Kemény kézzel, szigorral, verés nélkül neveltem fel, sosem engedtem, hogy a fejemre nőjön. Kutyaiskola nélkül, egyedül formáltam a kutyámat, és lám: tökéletes társ lett belőle. :)

A másik, a kisebb eleve nagyon követős kutya volt már kölyöknek is, és ez meg is maradt nála. Vele nem éltem át ilyen tomboló kamaszkort, de néha kinyílt a bicska a zsebemben a dolgaitól. :D Benne semmi makacsság nincs, rögtön ugrik a parancsra, alig lehet levakarni.

Ha már nagyon-nagyon felnyomták az agyvizemet, egy hatalmas NEM ordítás kíséretében röppent a kavicsos palack, és csend is lett rögtön.

Mindkettőnél beválik a dühös morgás, mint szidás/rosszallás.

Semmilyen amstaff nem vagyok :)

Az enyém egy bocifoltos szuka, mindig is nagyon nyugodt kutya volt, a kamaszkor is csak kukázásban, és kis rongálásban nyilvánult meg míg nem voltunk otthon. Sosem vertem, vagy terrorizáltam de az akaratomat határozottan keresztül vittem tűzön-vízen. Mára igazából ha nekem nem tetsző dolgot csinál, elég határozottan rászólnom (eddig üvölteni egyszer kellett egy kisebb verekedés miatt, de tettlegességre még akkor sem volt szükség)

Ha kellően határozott, és céltudatos vagy és egy nyugodt kutyát választasz nem lehet probléma a neveléssel. Egy dominánsabb kanhoz azért már nem árt a tapasztalat.