Kutya és a gallér/tölcsér. A tiétek hogy viselte?

Az enyém is ivartalanításkor kapott tölcsért, égetnivalóan viselkedett vele, mindent elkövetett, hogy megszabaduljon tőle, szándékosan nekivágta az összes ajtónak, bútornak, és lépcsőn felfelé minden egyes fok élének. Séta idejére levettem róla, úgysem volt lehetősége megállni és nyalogatni a sebet. Pár nap után rájött, hogy nem érdemes szórakozni velem, onnantól problémamentesen közlekedett, evett, ivott benne. Akármennyire is sajnálod, muszáj elviselnie arra a pár napra (elég, ha csak akkor teszed rá, amikor nincs szem előtt), mert ha piszkálná és elfertőzné a sebét, nem kevéssel lenne kellemetlenebb neki, mint az a másfél hét tölcsérben.

Az én kutyámnak a lába sérülése miatt kapta a tölcsért. Elég sok probléma volt a tölcsérrel, pedig a doki kisebbre cserélte, de nem tudtam a pórázra erősíteni rendesen. Kénytelen voltam levenni a séta alatt, mert volt, hogy a szemére csúszott a tölcsér, vagy, hogy nekem jött. Csak otthon viselte a tölcsért, de így is problémázott. Nem fért hozzá a tálkájához, a vizesedényt majdnem felborította vele. Sosem tudta megszokni, még akkor se, ha mondtam neki, hogy maradjon nyugton. Amikor a fekhelyén volt, akkor már nem foglalkozott a hülye tölcsérrel.

Első vagyok. Igen furán hangzik, de én kipróbáltam, és nem bántam meg. Eleinte figyeltem jobban a kutyát, hogy a trikót akarja e piszkálni de tökéletesen elvolt benne, mintha semmi nem történt volna. A seb szépen gyógyult, szellőzött, és a kutya se kínlódott a tölcsérrel. :-)