Miért ilyen pökhendi akinek "tökéletes" kutyája van?

Lehet, hogy félreértem az egészet, de ez a 10 méterre leülteti a kutyáját és nem engedi végül oda hozzád, az azt takarja, hogy ők ülnek, ti nem tudom mit csináltok, ott az a 10 méter köztetek és sem ők sem ti nem indultok el csak vártok a másikra? Te kezdeményezel olyankor bármit és figyelembe sem vesz vagy elmentek onnan?

Csak azért kérdezem, mert én pl kerülök néha ilyen helyzetbe.

Nagy kutyáim vannak, akik nem ismernek inkább félnek tőlünk mint keblükre ölelnének. Meglátok egy pórázos kutyát akkor fogom leültetem őket megfelelő távolságban. Ebből a másik kutya gazdája látja, hogy nem őrjöngő gyilkoló gépek, kontrollálhatóak tehát megadom a lehetőséget, hogy ha akar ismerkedni akkor odasétáljon a kutyájával vagy mutasson bármi pozitív erre utaló jelzést vagy éppen elrohanjon.

Én már nem kezdeményezek ettől többet, mert már unom tukmálni magunkat, legtöbbször csak elutasítás van.

Na szóval ültetem őket és a másik fél meg csak van, a kutyáim egyre izgatottabbak, én is beszélek hozzájuk. Mondom, hogy nyugizzanak, mert tisztában vannak a jelentésével. Na most ha a másik is csak vár, nem tudom pontosan mit akar vagy mit nem mert nem jelez semmit és én akkor odaengedném őket abból tudod mi lenne? :D Pánik. Ha azt mondom mehet, akkor mehet, akkor fénysebességgel rohanó két tank fog robogni feléjük amitől a másik kutya nagyon nagyon valószínűleg összekakilja magát mire odaérnek és vagy próbálna menekülni, de a póráz visszatartja vagy felkészül a vélt támadásra és ellentámadásba lendül, a gazdi lelkivilágát meg hagyjuk is. Pedig ők csak azért rohannak így mert játékot remélnek, meg izgi a másik kutya meg amúgy is tök jó rohanni. Szóval csak ültetek, bámulok, beszélek a kutyához és várom, hogy ugyan döntse már el a másik, hogy mit akar vagy mondjon valamit vagy intsen vagy az isten áldja meg akkor menjen el és akkor haladunk mi is tovább.

Ha rosszabb napom van, ha aznap már felidegeltek más kutyások akkor nem ültetem őket akkor elmegyünk mellettük. Természetesen a kutyáim mindennél jobban oda akarnak menni a másikhoz, oda is mennek aztán rájuk szólok idegesen,hangosan, agresszívabban hogy nem vagy hagyd. Nem a kutyáimra vagyok ideges, csak szimplán ideges. Abban a hagyd-ban kb ez van benne: -na még egy pórázos kutya, biztos ennek is idióta a gazdája,hagyd már a francba úgysem fognak játszani és ha be mer szólni a gazda fel is robbanok abban a pillanatban-.

Ha a másik fél kinyitná a száját, hogy szia, ismerkedhetnek? vagy engedd nyugodtan vagy elengedem én is hagy játszanak vagy bármi akkor annak csak örülnék. De mondom még egyszer én már csak ritkán próbálkozok ilyennel, mert úgyis félnek tőlünk vagy ők maguk sem tudják mit akarnak, meg hát általában egy kutya nem véletlenül van pórázon.

Ki tudja hányan gondolnak pökhendinek különben ilyenek miatt o.O Pedig én örülnék a legjobban ha valaki játékra hívna minket.

3 kutyával sétálok póráz nélkül a városban/ zebrán át/ úttest mellett. Na most ha valamelyik úgy dönt, hogy ott az úttest másik oldalán egy feszesseggű szuka, meg kéne ismerkedni vele, én meg épp nem figyelek, ugyanígy az autó vezetője sem, aki épp közeledik, hopp... volt kutyám, nincs kutyám. A kutya nem úgy működik, hogy most odamehetek, de ha éppen ebben és abban az utcában vagyunk, ott nem. Ezért én semmilyen szituációban nem hagyom nekik, hogy odamenjenek pórázos kutyához. Értelme sem sok lenne, hiszen játszani nem tudnak, max. szagolnak egyet, aztán annyi.

A kutyáimnak meg én sem kezdek el sipákolni 20 m-ről, hogy 'oda ne menj Fifikéhez, tudod, hogy nem szabad', tudja ő mi a dolga, ha mégis hibázik, akkor abban a pillanatban tiltom, nem már előre beparázok, hogy jajj, oda ne menjen.

Póráz nélküli idegen kutyáknál is megvárom a másik gazda reakcióját, mikor látom, hogy összecsinálta magát a pitemtől, akkor inkább szó nélkül továbbmegyünk, mert látom, hogy nem vevő a murira.

Ez nem parasztság, én speciel nemhogy nem nézek le senkit, de mikor a kutyáimmal sétálok, rájuk figyelek, nem fecserészek, jópofizok, az emberek és más pórázon lévő kutyák tereptárgyak, és tőlük is azt várom el, hogy semlegesen tekintsenek rájuk.