Tényleg szemét vagyok, hogy ivartalanittatni akarom a kan yorkimat?

Van nálam egy yorki testvérpár, törzskönyvük nincs, mert nem kértem, rokonnál születtek, mert egyszer akartak kiskutyákat (én elleneztem nekik a dolgot) és ingyen elajándékozták őket azzal a feltétellel, hogy jó helyre kerüljenek. A dolgok úgy hozták, hogy kettő került hozzám, 1 kan és egy szuka. Tegnap jött hozzánk vendégségbe 2 lány és az egyik beleszeretett a kan kutyusomba és azt mondta, hogy neki tőle kellenek kiskutyák. Én azt mondtam, hogy nem, mert így is rengeteg a kóbor kutya és már az ő születésüket is elleneztem. Ráadásul a méretük sincs a standardon belül,a lány kicsit nagyobb, a fiú meg kicsi. Egész egyszerűen nem szeretnék szaporító lenni. Mikor mondtam, hogy kiheréltetem, akkor megkérdezte tőlem a lány barátnője, hogy a páromat is kiheréltetném? Ez milyen kérdés már? Komolyan szemét vagyok? Mert én nem így érzem! Tudom, hogy milyen sok kutya végzi az utcán és menhelyeken és azt főleg nem akarom, hogy a kutyusom egyik kölyke is valami lelketlen szaporítóhoz kerüljön. Én meg főleg nem akarok az lenni. Mikor mondtam, hogy én a nagy kutyáimat és a macskáimat is ivartalaníttattam és a yorkikat is akarom, akkor úgy néztek rám, mintha én valami megszállott lennék, aki csak azt élvezi, hogy ivartalaníttathat.