Amikor még nem volt kutyád, gondoltad volna, hogy ekkora egyénisége lehet egy állatnak?
Sosem volt kutyám, nem is akartam, aztán rámsóztak egyet némi zsarolással, az egyik rokonom külföldre költözött, a kutyáját nem akarta vinni, és mivel az utolsó percben kezdett csak intézkedni, így meglepve vette tudomásul, hogy a menhelyek nem úgy működnek mint a szállodák, hogy mindig van üres hely. Na mindegy, lényeg hogy végül rámsózta.
Akkor még csak úgy beletörődtem a helyzetbe, de nagyon hamar megszerettem a kis vakarcsot. 2 évres, neveletlen, nagy mozgásigényű, félős, rémes kis egyéniség volt. Lassan összecsiszolódtunk, tanítgattam, lemozgattam, elkezdett nagyon igyekezni, hogy megfeleljen nekem, elkezdett olyasmit is megtanulni, amit nem is akartam megtanítani neki, csak úgy magától tudta a szó jelentését... igazi kis egyéniség lett, élénk, eszes, engedelmes, bátor, csodájára járt minden ismerősünk, én pedig nagyon büszke voltam rá és nagyon szerettem. Néha elgondolkodtam rajta, hogy talán ha nem lenne ilyen kis okos, ilyen engedelmes, hogy akkor is ennyire szeretném-e?
Aztán megöregedett. Még ma is okos és engedelmes, de lusta, bunkó és mogorva lett, mint egy valódi vénasszony, olyan igazi banya :D Érteni ért mindent, de ha nincs kedve, akkor nem csinálja, pofákat vág, ha egyedül akar lenni, olyankor látványosan elvonul, ha meg a társaságomra vágyik, akkor szó szerint akár a fejemre ül és ott vigyorog... rengeteget változott, még mindig hatalmas forma, de ma már egészen másképp, olyan méltóságteljes asszonyság lett belőle és én ugyanúgy imádom, mint fiatalkorában, még ha néha leszarja is, amit mondok neki... :)) Igazából együtt változtunk az évek alatt, tudja ő jól, hogy mit tartok fontosnak minden körülmények között és mi az, amit elengedhet a füle mellett.
Ha van kedvetek, nagyon szívesen elolvasnám más kutyákról is ezeket a kis szívmelengető dolgokat, hogy hogyan nőttetek fel együtt, vagy miben különbözik a tiéd a többi ebtől, hogy mennyire szereted még akkor is, ha az adott egyed nem valami tökéletes külsőre, vagy belsőre.. vagy hogy mi a véleményed, van-e a kutyáknak egyéniségük?
válasza:Nekem nem volt ilyen.
Mármint olyan, hogy mikor még nem volt. Előbb volt a családban kutya, mint én. Mindig volt körülöttem 2-3 kutya.
És még mindig meg bír lepni, mikor valaki már értelmes gondolkozású, felnőtt emberként tapasztalja meg ezeket a dolgokat, hogy hogy rá tud csodálkozni.
És csak belenőttem ebbe, ugyanolyan természetes, mint hogy az embereknek is van egyéniségük, úgy a kutyáknak is.
Az egyik kutya, akivel együtt éltem, (a végsőkig) abban volt más mint a többi, hogy volt humorérzéke(!) méghozzá szerintem elég fejlett, kutyához képest, és képes volt röhögni!
válasza:Fél éve van 2 kutyánk. Az egyik érdekkutya. Amikor csörög valaki egy zacskóval, odaszalad, leül elé boci szemekkel nézni, hogy adjunk kaját. Nagyon szépen ül.
A másik oda se jön. Neki ha kaja van külön kell szólni, hogy jöjjön enni s akkor se mindig éhes.
Amikor kimegyek a szobából mindkét kutya felugrik az ágyra és ott ugrálnak. Amikor meg visszajövök, lerohan mindkettő, úgy csinálnak mintha ott se lettek volna.
Amikor nyihogok egyet, mindkét kutya odarohan hozzám. Az egyik pacsizik és a kezével hadonászik két lábon állva. A másik meg két lábon ugrál, hogy elérjen engem, mert ő nagyon kicsike. Így akarják hogy szeretgessem őket.
Az egyik azt szereti ha a hasát vakarom, képes így forogni is közben. A másiknak meg a fejét kell vakarni és az képes órákig is egyhelyben állni csak azért, hogy simogassák.
Amikor a két kutyát kiengedem a folyosóra, az egyik tereli a másikat. A kicsi elkezd rohanni amerre lát, a nagyobbik meg utánaszalad és megfogja, majd morogva elkezdi terelni, hogy merre menjen. De ez jó is, mert a kiskutyát nekem kézben kell behoznom, mivel hívásra nem jön be, de a nagykutya viszont segít megfogni, aztán ő hívás nélkül is bejön utánam, amikor én is bejövök, mert nem akar kint maradni egyedül. Az egy fokkal okosabb.
A kicsi kutyát hiába próbálom tanítani, semmit nem tudok neki meganítani, csak úgy fél órára, aztán elfelejti. Ez 3 évesen került hozzánk.
A nagykutyának meg mondok valamit, és 2 perc mulva már megérti, rájön a lényegére és onnantól kezdve nem felejti el. Tök jól lehet tanítani, nagyon okos. Ez a kutya kis korban került hozzánk, kb most 7 hónapos.
válasza:Gyönyörű történet és gratulálok a kutyushoz! :)
Igen, változnak ők is, idős korban már tiszteletben kell tartani, hogy vannak időszakok mikor egyedül akar lenni, az enyém is ilyen lett. Nagyon-nagyon hasonlít a tiedre.
Mikor jó "passzban" van akkor magyaráz, visszadumál, dörgölődzik mint egy macska, néha meg csak elvonul és egy az egyben látszik rajta, hogy egyedül szeretne lenni. Olyankor nem is piszkálom. Aki ismeri a kutyákat/kutyáját, az abszolút ráérez mikor milyen kedvében van a kutya. Persze a fegyelmezés most sem marad el, ha olyan történik, de már elnézőbb vagyok én is.
Első kutyám, előtte el nem tudtam képzelni, hogy tudják egyesek puszilgatni a kutyájukat, most már tudom, hogy létezik kutya-gazdi szerelem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!