Fogadnátok örökbe öreg kutyát?

Nem vagyunk egyformák, és a fent említett dolgok miatt sokan nem, de én befogadnék öreg kutyát épp azért, mert esélytelenebbek és ettől a szívem szakad meg. A korai elvesztés nem könnyű, de sokkal nagyobb boldogsággal tölt el a tudat, hogy Te voltál az aki megszépítette élete hátralévő részét, és már a kezdeteknél erre kell gondolnod.

Mi pár éve két kutyát hoztunk haza. Nem öregeket, de az egyiket azért, mert ő tűnt a legesélytelenebbnek. Mi pusztán mentési szándékból mentünk el egy alig 10 kenneles sintér telepre, és az egyik gondozó a fülünkbe súgta, hogy "ha menteni akartok, akkor őt vigyétek".

És gondolkodás nélkül vittük. Nem hazudott, nem akart átverni, őszinte volt. Nem bántam meg. Nem mondom, hogy nem voltak vele az elején kisebb problémák, de végül a kis bunkó parasztból ( ha lehet ilyent kutyára mondani) kedves kezes bárányt faragtunk. Nem volt vele akkor sem nagy gond, csak sokat morcogott, és félt, és félelmében rámorgott néha az emberre. Minden bizonnyal verték. Mára megtanulta, hogy itt senki nem bántja, és senki nem akarja elvenni tőle azt amit már egyszer neki adott. A másik épp az ellentéte, kényeztetett kutyának látjuk, valószínű ,hogy csak véletlenül veszett el. A lényeg az egészben ,hogy jól összeszoktak és kiegészítik egymást, szeretik egymást.

Lehet neked is az volna a jó, ha befogadnál egy öreget, de mellé egy fiatalt is, akivel jól kijön.

Ha nem megy kettő, akkor pedig azt mondom, hallgass a szívedre, és ments meg egy öreg kutyát. Pár év is sokat számít ám. Mi amikor kiköltöztünk a családi házba (Ahol előtte nagymama élt és nem tudott foglalkozni a kutyával) , már évek óta itt sínylődött láncon a kutya, és akkor lett jó sora, amikor ide jöttünk. Ugyan csak pár évet lehettem vele, de boldogsággal tölt el, hogy az utolsó éveit én boldogíthattam meg. Nyilván rögtön lekerült láncról, és jó ételeket kapott és szeretve volt. Ezekre gondolj, örülnék, ha megtennéd valamelyikért ezt. Írd majd meg hogyan döntöttél.

Ne is mondd, pont ezen mélázok már hónapok óta. (Még odáig nem jutottam el, hogy aktívan tegyek is érte valamit, de egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy márpedig nekem kutya kell.)

"Ha a körülményeim megengednék" Nálam 2 lökött macska a nehezítő körülmény: az egyik olyan félős, hogy néha képes lenne kiszaladni a világból, a másik, a másik meg hajlamos vadidegen kutyák orrára is feltekeredni.

Alapvetően úgy érzem, hogy egy idős kutya, aki több gyógyszer eszik reggelire, mint tápot és akinek csak 2 méterre szabad eldobni a labdát, hogy még idén utolérje jobban illene hozzám, mint egy szeleburdi kölyök, akinek az agya, mint egy lyukas szita és aki fogzás címszó alatt még az acélbetkós bakancsomat is ledarálná :D

A végén úgy is az lesz, hogy megkérdezem a menhelyi gondozókat, hogy ők mit ajánlanak, mert ha kell, a családi béke érdekében összeszedem magam és elbabázok - amennyiben tényleg, 100%-ig passzol hozzám-hozzánk a kölyök. Szerintem a türelmem és a kitartásom megvan hozzá. (Jelölt tulajdonképp mindkét kategóriában lenne.)

"de kinek kell öreg kutya, isten tudja milyen előélettel?"

Hülyék az emberek, na. Az egyik szomszéd néni, aki rosszabb napjain a sarokig is alig tud elbicegni, nemrég szakított magának a sintértelepről egy fiatal felnőtt, virgonc, végtelenül okos és élénk tekintetű kutyát. Az előző kutyája is ilyen volt, mondanom sem kell kő kövön nem maradt a kertjében. Amikor én az egyik szívem csücskéről kérdeztem, akkor meg ilyet szól: "Aaaaz?! De hát az öreg!" No comment.

Én sosem akartam öreg kutyát főleg érzelmi okokból,hogy lejár lassan az ideje én meg megszeretem és mondjuk él fél-1-2 évet :(

Én kutyám 13 éves és kb 10 éves kora óta,bújósabb lett,még jobban igényli a közelségemet és olyan hálás tud lenni :)

Aztán minden idős kutyában a sajátomat látom,hogy ők is igényelnének egy szerető gazdit,akihez bújhatnak,vele lehetnek. Ha lesz rá lehetőségem,több kutyus tartására a jövőben akkor én is fiatalabb kutyáim mellé hoznék egy öreget,hogy szebbé tegyem az életét.

Egy idős kutya igazából nem nagy teher hiszen ha a sajátomból indulok minimális séta elég neki,mert nagyon elfárad, az ízületeit is kímélni kell.Nem pörög ezerrel már mint régen.Jó részt csak fekszenek,de imádnak az ember közelében lenni. Mondjuk egy 9-10 éves kutya javában élhet 4-6 évet is:)

Egyedüli kutyaként én sem.De több kutya mellett igen.

Én igen. A fekete kutyák is hátrányban vannak, úgyhogy amint lehetőségem lesz rá, egy öreg, fekete (halmozottan hátrányos helyzetű) kutyám lesz :)

Én se úgy gondolkodok, hogy jaj pár év múlva el kell engednem, hanem, hogy ezt a pár évet legalább boldogan tölti :)