Jó ötlet lenne ezt meglépni?

Párom nővérének van egy dobermanja. Ivartalanított kan, 8-9 év körüli, pontosan nem tudom.

Egész életében lakásban volt tartva, gyerekek mellett, most viszont egyedül száműzve lett egy kertes ház udvarára lassan egy éve(családi okok miatt).

A kutya barátságos, semmi baj nincs vele, de most nemigen törődnek vele. A gazdája válófélben van, két pici gyerek a nyakán, nincs ideje a kutyára. Arra gondoltam, hogy megpróbálok vele én foglalkozni.

Igazából heti 1-2 sétáról lenne szó. Jártam egy tükrös suliba párommal és a kutyájával, láttam mit hogyan csinálnak, meg tudnám tanítani a kutyának a pórázfegyelmet és a behívást. Nekem ez elég is lenne. El tudnám vinni kutyák közé (rendszeresen megyünk párommal meg a kutyájával nagy kutyás túrákra, sok kutyával), kicsit ki tudnám mozdítani a melankóliából.

Azért tudok csak ennyi időt rászánni, mert nekem falun, innen 35 km-re van egy másik kutyám, hozzá is hazajárok. Viszont itt városban néha hiányzik a nagy kutya. Páromé kicsi, nekem kaukázusim van otthon, kézre állna egy doberman, és szerintem neki is jót tenne.

Érdemes ebbe energiát fektetni? Vagy nem jó ötlet? Szerintetek?