Hallottatok már ilyenről?

Mentem hazafelé és összefutottam egy kutyáját pórázon sétáltató emberrel. A kutya hatalmas testű volt. (Kutyákhoz nem értek, nem tudom milyen fajta lehetett). A kutya nagyon ugatott, vonított és rángatta a pórázt, hozzám akart jönni. A gazdi nem győzött bocsánatot kérni. Próbálta elvonszolni a teljesen kiakadt kutyát. Előre bocsájtom: sosem féltem a kutyáktól. Mondom a gazdájának, hogy semmi gond, engem nem zavar, sőt engedje csak el nyugodtan, majd meglátja nem lesz semmi gond. (Volt egy ilyen előérzetem, ezért mondtam...). Végül is meggyőztem az embert és elengedte a kutyát. A kutya oda ugrott hozzám (én 180 cm magas vagyok), na a kutya felágaskodva magasabb volt nálam. A kutya abbahagyta ugatást és vonyítást és két lábra állva nekem támaszkodott. Az első mancsaival meg mintha átölelt volna és úgy bújt hozzám. A kutya nagyon nehéz volt, majd eldöntött, alig bírtam tartani. A gazda nagyon csodálkozott, mit ne mondjak én úgy szintén. Próbáltam lefejteni de szinte képtelen voltam, annyira kapaszkodott belém. És ahogy nézett, hát az hátborzongató volt. Emberinek tűnt a tekintete. Nem viccelek. Még ismerős is volt. Nos, végül a gazdája vissza tette a nyakörvet és próbálta elhúzni, de a kutya csak kapaszkodott. Nagy nehezen sikerült megszabadulnom, de akkor meg a lábamba kapaszkodott. szó szerint kapaszkodott, mint ahogy ember kapaszkodik... Aztán később elgondolkoztam ezen az egész sztorin és valamiért az volt az érzésem, mintha abban a kutyában valami emberi, valami nagyon is emberi lett volna. Olyasmire gondolok, mintha beleköltözött volna valami régi ismerősöm vagy rokonom aki életében nagyon szeretett és már nem él. Egyáltalán nem hiszek semmi túlvilágba vagy lélekvándorlásba, sőt, soha nem is érdekelt ilyen téma. Szóval ez egy egyszeri eset volt. Nem szoktam kutyákkal haverkodni, tehát még azt sem mondhatnám, hogy beleképzek dolgokat a nagy kutyaimádatom miatt. Szóval, Mit gondoltok az esetemről?