Kutyatámadás. Hogy lehet túllépni rajta?

A magad részéről: fegyverkezz fel, vigyél paprikaspray-t, hogy meg tudd védeni.

Az ő részéről: ez csak rajtad múlik. Nyilván trauma volt ez neki, de hogy mennyire tartós, az a te viselkedésedtől függ. Egyrészt számít, hogy reagáltál akkor, elkezdted-e pánikszerűen tutujgatni, mert ha igen, attól csak rosszabb lesz. Másrészt az is számít, hogy most hogy reagálsz. Ha rettegsz, ha tutujgatod, ha megijed egy kutyától, ha pánikolsz, akkor komoly viselkedési problémákat nevelhetsz bele. Ne feledd, ő rajtad keresztül értelmezi a világot, hogy mi veszélyes, mi zsákmány, mi játék stb. Ha látja, hogy te magabiztos vagy, ő is az lesz. Ha jön egy kutya, simán engedd oda, hagyd őket játszani, ne izgulj. Ha ő agresszív, tiltsd le, ha fél, ne pátyolgasd, maradj nyugodt, magabiztos, hagyd, hogy magától feloldódjon. Persze kérd meg a másik gazdit, hogy ne engedje, hogy a kutyája csak úgy lerohanja a tiédet, hanem figyeljen oda.

"előre rettegek "

Gratulálok, sikerült belépned abba a gondolat világba, amivel egy életre tönkreteheted a kutyádat, és aminél gyakorlatilag nem létezik kártékonyabb hozzáállás.

Ha ezen nem változtatsz gyökeresen, pont az ellenkező irányba, inkább ajándékozd el a kutyádat egy olyannak, akinek fogalma sincs róla, min ment keresztül.

Mivel pont így kéne hozzáállni. Mint ha semmi nem történt volna. A kutyák 1 óra alatt túllépnek ezen, amiért bennük marad a dolog, az 99,9%-ban a gazda miatt van, mert a gondolatai irányítják a testbeszédét, a kisugárzását, a tekintetét, amiből a kutya egyértelmű bizonytalanságot, rettegést olvas ki, ami agresszióra készteti.

Hiszen az egészből annyit lát, támadásra készülsz, tehát meg kell magát védenie.

Valószínűleg bizalmatlanabb lesz más kutyákkal, hogy ebből a bizalmatlanságból mi lesz, az dönti el, mennyire állsz a helyzet magaslatán.

A lehető legtöbb kutyához oda kell vinned.

Ezt nem úgy értem, hogy ő húz oda téged, alapból morogva, vagy bizonytalanul.

Hanem úgy, hogy az izgatottság , agresszió, dominancia jelei nélkül (tehát nyugodtan, fegyelmezetten) te vezeted oda a másikhoz, laza pórázon, de érezhetően kontrollálva az eseményeket.

Ha védekezésképpen támadna, azonnal állítsd le, fegyelmezd, és kezd elölről a dolgot.

De a legfontosabb egyértelműen az, hogy te magad nyugodt maradj, ne "vonzd be" a támadást, mert az azonnal elő is idézi, és határozottan, céltudatosan vezesd, hogy minél inkább érezze, hogy irányításod alatt tartod a helyzetet.

Érdemesebb régebbi kutyabaráttal kezdeni, ha van ilyen.

Ha nincs, ismerkedj.

AZt is csinálhatod, hogy megkérsz valakit, hogy sétáljatok együtt. Együtt sétálva nem olyan intenzív a ismerkedés ingere, mert a sétára, meg rád is figyel, nem csak a másik kutyára.

Szóval az egymás mellett haladás is jó módszer, hogy ismét bízzon más kutyákban, és kisebb az esélye, hogy egymásnak esnek.

Ha mégis bekövetkezik valami támadás féle, akkor is legyél következetes.

Ne sajnáld, ne óvd túlságosan (ne kapdosd fel a földről) ha ő váltotta ki a támadást, fegyelmezd, ha jól ismerkedik, jutalmazd.

De azt azonnal felejtsd el, hogy egy mentálisan sérült kutyaként kell kezelned!!!

Pont az segíti a leggyorsabb "gyógyulást" ha eleve gyógyultnak tekinted!!!

Semmit ne csinálj másképp, vedd természetesnek, és várd el a békés ismerkedést!

Ha valamit rosszul csinál, akkor fegyelmezd. Ennyi.

De ha minden jól megy, akkor semmibe ne lássa rajtad az aggódást, vagy egyéb negatív kisugárzást.

És ne legyenek illúzióid, nem tudod megjátszani magad, és eljátszani, hogy nyugodt vagy.

Ha 1 másodperccel tovább nézed a szokásosnál, hogy vajon hogy reagál más kutyákra, hajszál pontosan levágja, és azonnal megérzi rajtad, hogy készülsz valamire, vársz valamire, és fog is róla tenni, hogy az bekövetkezzen.

Úgyhogy csak lazán, határozottan, ha ennek ellenére valami problémát látsz, próbáld csírájában elfojtani a dolgot, és azonnal helyes irányba terelni, apróbb korrigálásokkal.

Ja, és ha valami probléma van, nehogy feladd, és mondjuk kimenekítsd a helyzetből!!!

Ha összetűzés lenne, mindenképpen teremts egy békés hangulatot, beszéld meg a másik kutya gazdájával, hogy sétáljatok együtt pár száz métert, és jó emlékkel váljatok el!!!

Soha ne menekítsd ki úgy egy ilyen helyzetből, hogy az utolsó emléke negatív, és az ember nem teremtett békét, mert az onnantól tényleg el lehet indulni egy lejtőn, és egyre rosszabb lesz.

Úgyhogy minden ismerkedésnek jónak kell lenni a végén, hogy minél több pozitív megerősítést kapjon.

"A verekedés után kb 10 percig sírdogált, én nem pátyolgattam, csak átnéztem van e sérülése, utána mondtam neki, vissza játszani. Nem tudom, hogy ez-e a legjobb megoldás,"

Hát röviden így is le lehet írni, ami nekem fél oldalba került. :)

És igen, szerintem ez a legjobb megoldás. Aztán ha benne benne marad egy kicsit, és rosszul viselkedik, akkor simán, mint bármilyen más nem kívánt viselkedést, tiltani.

"igyekezni fogok magamon változtatni mentálisan."

Figyeld az érzelmeidet, őszintén, és figyeld a másik kutyát.

Ha azt érzed, hogy feszültség van benned, fenntartásokkal vagy a helyzettel kapcsolatban, a másik kutyán pedig azt látod, hogy a gazdája kontrollálni tudja, és alapvetően nyugodt, behódoló, akkor inkább ereszd el a pórázt.

Vedd le róla, vagy dob a földre. Az is jobb, mint ha ráragasztanád az aggodalmad, mert megérzi a póráz kezelésen. (komolyan!)

Inkább legyél számára semleges, ha nem vagy biztos magadban, az is jobb, mint ha feszültséget adnál át.

Szerintem teljesen jól fogod kezelni a helyzetet, elmesélek azért egy sztorit elrettentésnek.

Egy Yorkit megtámadott egy nagyobb kutya, erre a gazdája onnantól állandóan ölbe vette, hát tragédia volt. Nekem akkor 3 hónapos volt a kiskutyám (talán még annyi sem, 10-11 hetes). Mindegy, akkor is ölbe kapta amikor mi jöttünk de odajött, hogy hát játszhatnak akkor, ha az enyém nem harapja meg (??!!) Nem tudtam hova tenni a dolgot, de mindegy játszanak akkor... Megígértem a nőnek hogy a tejfogaival nem fogja cafatokra szaggatni a yorkit. És képzeld, még akkor sem tette le, lehajolt, és ölbe lenyújtotta az én kutyámhoz!! Persze, az enyém próbálta elérni, ugrált fel, akkor meg megkaptam, hogy látom, mégis meg akarja támadni. Nem pontosan tudtam sírjak vagy nevessek... Ja, és még azt is pontosan elmesélte, hogy ne gondoljam már, hogy az ő kutyája itt az utcán elvégzi a dolgát (mert szóvá tettem, hogy ez ölbe annyira nem fog sikerülni), büszkén mondta, hogy csak fenn a pelenkára, nem itt a koszban (2éves a yorki). Szóval, a lényeg, hogy teljesen természetesen kezeld, ne legyél "yorkis nő"