Rám támad a kutyám, mit csináljak?

Most szót fogad vagy sem? Ha időnként kontrollálhatatlan, nem tudod irányítani, akkor mégsem fogad szót. Ha csak tetszés szerint hallgat rád, akkor ott komoly gondok vannak a nevelésében.

A leírtak alapján ez provokálásnak, egy nagyon bunkó játéknak tűnik. Ha erről van szó, akkor támadásnak nem mondanám, de egy erősebb habitusú, domináns németjuhásznál át tud váltani valódi agresszióba majd, hisz nincs lerendezve a kutya-gazda viszony. Amiket csináltál büntetések jók lehetnek, épp csak a kivitelezés valószínűleg a rossz. Rossz büntetés nem létezik, csak rosszul kivitelezett. Az a büntetés, amit a kutya annak vesz, amitől az adott viselkedés csökken, majd hamar el is múlik. Ha nincs változás, vagy csak még erősebben mutatja a nem kívánt viselkedést a kutya, akkor az nem büntetés volt, hanem mondjuk csak piszkálás. A verés, a földre nyomás, a grabancrázás, a kizárás még a száj befogása is mind tud működni, csak jó időben, elég erősen, jó "körítéssel" kell tudni adni. Bár a száj befogását egészen kis baba kutyáknál érdemes használni a harapdálásról leállításnál, nem kamasz kutyáknál a provokálás ellen.

Jellemzően az, hogy erősebben megy rád a kutya miután rávágsz az azért van, mert eleve nem tisztel, nem vagy vezető, a próbálkozásaidat a kutya pedig le akarja törni. Ha túlságosan erősen lépnél fel vele szemben, az is könnyen lehet, hogy valóban neked menne, megtámadna. Ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megold, egy drasztikusabb, teljes váltás kellene. Gyakorlatilag újra kellene építened a kapcsolatodat a kutyával. Újra kellene alapoznod az életedet vele, de legfőképp meg kellene értened, rá kellene érezned arra, hogy ő hogyan gondolkozik, a kutyák egymás közt hogyan kommunikálnak, hogy reagálják le az ilyen dolgokat. Itt, ezen a szinten valószínűleg csak a kutyasuli vagy házhoz járó kiképző fog tudni segíteni.

# 19: Munkakutyákat képeztem, neveltem (dobermann). Jelenleg menhelyi staffordom van. Nem lehet mindent pozitív megerősítéssel vagy figyelmen kívül hagyással megoldani. A kutyák egymás között, szerinted nem kapnak oda, fájdalmat okozva, ha a másik túl szemtelen és a finomabb figyelmeztetésből nem ért?!

Mióta elterjedt ez a modern szemlélet a kutyanevelésben, a klikkerezés (ami tök jó, csak nem fegyelmezéshez, hanem tanításhoz), meg a csak pozitív megerősítés, annyi neveletlen kutya van, hogy az őrület.

De, meg kell csinálnia bizonyos dolgokat mindenképpen. Pl. a behívást. Mert mi van, ha a kamion közeledik felé, ő meg éppen érdekes szagot fogott, és pont nem jön?!

A kutya nem ember. Kutyaként kell nevelni, nem gyerekként. Egyébként az is írtam egy korábbi válaszomban, hogy verni nem kell, mielőtt még azt gondolnád, hogy az a helyes szerintem, hogy sz.rrá verem a kutyát. Nem. De eltűrni sem szabad tőle a szemtelenséget, felugrálást, pláne harapást.

Utolsó, 19-es vagyok. Úgy tűnik akkor egy trénerrel/kiképzővel van dolgom, nem tévedek? Megkérdezhetem mik a tanulmányai/végzettsége kutyaviselkedéstanból és -pszichológiából? Mielőtt félreértés esne, nekem n(s)incs semmilyen, de nem csak hasraütöttem és kitaláltam ezeket (mint ahogy a tudósok sem, ugyanis a pozitív megerősítés nem egy trend, nem is újkeletű), mint ahogy mondjuk Cesar Millan tette (utána lehet nézni, bevallotta, hogy nincs semmilyen képesítése, ő maga próbálgatta ki a módszereit, na de most nem ő a lényeg). A pozitív megerősítés hosszas kutatómunka, kísérletek eredményei alapján lett kialakítva/igazolva, míg a másik oldalról... Voltak tanulmányok, kísérletek, de meg lettek cáfolva újabbakkal, mert nem jó irányból nézték a "problémát". Hogyan is értem ezt? A háziasított kutyák viselkedését a hagyományos/dominancia elvű/balanced trénerek a farkaséhoz hasonlítják, mondván, hogy rokonok. Innen kezdődött az egész alfa mizéria, dominancia, korrekciók, agresszió. L. David Mech kutatta ki ezt. Annyiból tévedett, hogy a háziasított kutyákat fogságban tartott farkasokhoz hasonlította. Ott gond volt a szaporodásból, az élelemből, nem tudtak elvándorolni a farkasok, ki kellett alakítani egy hierarchiát. Ez az a rész, hogy nem jó irányból nézték a problémát. El kezdték hát megfigyelni a szabadon élő farkasokat, ahol egy falka anya-apa-kölykökből áll. Amint a kölyök felnő, elvándorol, kialakít saját falkát=családot. Nem azért eszik előbb az apa, mert ő az alfa, hanem mert ő vadászik, neki van szüksége több energiára, és senki se firtatja, vagy támadja ezt a falkában. Nem kellett küzdenie a kölyökkel a nőstényekért, az élelemért, stb... Legjobban egy emberi családhoz hasonlít. Anya-apa-gyerekek. Ez a farkas falka, és ez a háziasított kutya "falkája". Nincs alfa, hanem szülők vannak. A kölyök/gyerek nem próbálja átvenni a vezető pozíciót, köszöni szépen nagyon jól elvan (az igaz, hogy amit hagynak, azt viszont kihasználja, mivel a kutya alapvetően önző, opportunista állat). Emlékszel még az előbbi névre? L. David Mech. Ő kutatta ezt is. Saját magát cáfolta meg. Ha valaki belátta a saját hibáit, aki ennyire befolyásolta a kutyanevelés történelmét, akkor az átlag ember miért nem tud elgondolkodni (igazán elgondolkodni) és számba venni, hogy "igen, lehet rosszul gondoltam és csináltam a dolgokat eddig, de legalább most már jobban tudom."

Fentebbi csak egy kis bevezető volt az igazi válaszhoz. 1: igen, a kutyák között vannak incidensek, de sose ártanak egymásnak fizikailag (nem igazi verekedések ezek). Odaszólnak egymásnak, csattognak a fogak, egymás felé is kaphatnak, megy a morgás, a nyüszítés, de nem okoznak egymásnak fájdalmat. Ezért jön ki sok kutya csupán borzas bundával egy ilyen összeszólalkozásból. Még eggyel tovább megyek és azt mondom, hogy nem nyomják le egymást a földre erőszakkal. Az egyik kutya megadja magát, magától fordul a hátára, sose a másik nyomja le erővel (szintén különböző trénerek által szívesen alkalmazott alpha-roll nevű technika).

2: gondolom a sok neveletlen kutyát mind pozitív megerősítéssel (próbálják) nevelik... Az, hogy a gazdi ad neki jutalomfalatot, és/vagy hagyja a rossz viselkedést, nem egyenlő a pozitív megerősítés egészével. Ezek csak apró részei (és a rossz viselkedés figyelmen kívül hagyása sem egészen úgy megy, mint gondolnánk). Milyen viselkedési gondot nem lehet megoldani klikkerrel? Vagy mit nem lehet belenevelni vele? Ugyanolyan fegyelmezett kutyák vannak. És ha már itt tartunk: svédeknél betiltották a szöges-, elektromos-, fojtónyakörveket, csak pozitív megerősítéssel nevelik a különböző munka-, terápiás-, rendőr-, katonai kutyákat (és ez csak egy az egyre több ország közül).

Drámai példa a behívás bukására, csak egy a bibi... Korrekció, eggyel feljebb említett eszközök nélkül is megcsinálják az R+ trénerek. Mindegy milyen kutya. Tökéletes behívást (és mi egyebet) tudnak elérni.

Nem, a kutya nem ember, de rettentően hasonlóak vagyunk. Újból csak a tudományra tudok támaszkodni (bárcsak lenne hitelesebb forrás, de ezzel kell beérni...), mikor azt mondom, hogy a kutyák igenis egy gyerek értelmi szintjén vannak és pszichológiai értelemben hasonlóan tanulnak, mint az emberek. Különböző, az agy aktivitását jelző scan vizsgálatokkal (is) mérték fel ezeket.

Amúgy én se vagyok szent, senki sem egy földreszállt angyal, vagy tüncimünci. Ember vagyok. Rászólok a kutyámra, frusztrált tudok lenni, rajta vezetődik le néha egy rosszabb nap, de amire mindig törekszem (és egyre jobban átállok rá), hogy minimalizáljam ezeket. Ha akkor éppen nem vagyok türelmes, várok még 10 percet, 1 órát, teljesen mindegy. A kutyának élveznie kell a tanulást, különben nem kér többet belőle.