Csak pozitív megerősítéses nevelés?
Mostanában ahogy látom kezd nagyon elterjedni itt, hogy a pozitív megerősítésen alapuló nevelést preferálják a hozzászólók. Bármilyen viselkedési probléma van egy kutyával, egyből ezzel jönnek. Ez persze nagyon jó és szép, de csúnyán, sokszor már alpári módon lehúznak mindenkit, aki a nem kívánt viselkedéseket (mint az agresszió, az alap szabályok, a letiltások, stb.) szabályokkal és bizony büntetéssel kezelné. Olvastam már állatkínzózástól és különböző trágár jelzőkkel illetéstől kezdve olyanig, hogy a kutyát így megfélemlítve veszik rá az együttműködésre, vagy hogy ez mennyire nem tesz jót a kutya-gazda kapcsolatnak.
És félre értés ne essék, ezt a kérdést nem meggyőzésnek szánom, nem is veszekedésnek. Mindenki véleménye érdekel azok közül, akik valóban kutyáznak, nem csak kutyát tartanak. De persze főleg azon emberek válaszaira vagyok kíváncsi, akik lépten-nyomon ezt javasolják, hogy igazi büntetés ne legyen, mindent pozitív megerősítéssel építsen fel a gazda. Ők ezt miért javasolják? Miért vetik el annyira radikálisan a "klasszikus" kutya nevelést? Számukra ezzel milyen lehetőségek nyíltak meg, mit értek el így a kutyájuknál és mások kutyáinál? Hány kutyát neveltek fel eddig, azok milyen előélettel indultak? Olyan kutyáknál, amelyek nevelését jobban elrontották miért tartják ezt a megoldást jobbnak? Keményebb vagy "használati" kutyáknál is miért ezt javasolják? Miért ennyire elvakultak sokszor más módszerekkel szemben?
Ismerem ezt a metodikát. Van, hogy időnként, egyes viselkedések kezelésénél én is használom vagy javaslom, ha a kutya vagy a gazda ezt igényli, egyszóval nem elemzést szeretnék, hanem inkább indokokra vagyok kíváncsi, hogy miért csak ez?
Igen, használom a negatív büntetést őv-ben például egy felugatásnál, mikor a kutya bebök vagy pláne befog. Előzetesen felépíteni ezt nem lehet, hiszen a kutyába 6-8 hetes korától, a legfogékonyabb időszakban azt nyomom bele, hogy minél jobban küzdeni akarjon és minél jobban meg akarja szerezni a zsákmányt. Így be fog bökni, mikor a segéd beáll elé vagy ő beérkezik a segédhez. A figyelmen kívül hagyás nyilván nem működik, valamit használni kell, hogy ez a probléma megoldódjon. A negatív büntetés a képzés egy bizonyos szakaszában jó, bizonyos kutyáknál, hisz a kutya saját magát tanítja meg rá, hogy mi a kívánt viselkedés, így az jobban rögzül benne. De mikor már a kutya egyre magasabb ösztönszinten van és bepróbálkozik, mert a munkakutyák már csak ilyenek, akkor arra is valahogy reagálni kell! Ha elhúzom, újra kezdjük a feladatot -vagyis negatív büntetést kap-, akkor viszont valóban az egekben lesz a stressz szintje, ami látszik is rajta. Ha viszont hosszú pórázzal és szögessel kap két rántást, korrekciót, hogy kapjon észbe, akkor folytathatja az ugatást. És egy jól alapozott, jó idegrendszerű kutya nem mutat semmi külső jelzést arra, hogy ő korrekciót kapott volna. Sőt, ha valóban jók az alapjai, akkor utána még agresszívebben, még kihívóbban fog ugatni, hisz azonnal, kizökkentés nélkül, de egyértelműen meg lett neki mondva, hogy mi a helyes út, így abba teszi bele az energiáit még jobban. Emellett a szögest is érdemes felépíteni, nem csak vaktában rárakni a kutyára.
82%-os válaszoló, elmondanád, hogy kihez jársz terelni vagy kinél tanultál? Mielőtt belemennék abba, hogy miért abszurd birka nélkül tanítani a birkák elhajtását, megállítását, behozását, a kifutást és minden ösztönös viselkedést, szeretném tudni, hogy az állításodat mire, milyen tapasztalatokra alapozod.
Azt hiszem kicsit elbeszéltünk egymás mellett. Az "engedelmes munkát" terelésben arra értettem, mikor a kutya nem ösztönből dolgozik, hanem csak és kizárólag vezényszavakra, a gazda utasításaira azért, hogy jutalmat kaphasson. Egyik vezényszó jobbra kerül, másik balra kerül, de ez ettől még nem balance-olás. Láttam már ilyen kutyát, vezényszóra megkerülte a nyájat, majd odament a gazdához. Másik irányból is megkerülte a nyájat, majd megint a gazdához ment, a birkákra rá sem nézett, csak a gazdára. Én elhiszem, hogy azt is be lehet klikkelni, hogy a birkát figyelje, de attól, hogy valamit lemásolunk, még nem kapjuk meg az eredetit, sőt, pont a lényegét hagyjuk ki belőle. Ösztönöket nem lehet betanítani. Az ösztön lesz az, ami a kritikus helyzetekben megmondja a kutyának, hogy mit kell tennie, mikor nincs mögötte a gazda és az ösztön lesz az, amitől a kutya akár 8-10 órát is képes lesz dolgozni egyhuzamban. Ez, hogy a kutya egy az egyben engedelmes munkából dolgozzon egy munkavizsgára jó, de semmi másra sem.
A videókhoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy úgy-ahogy ismerem a ringes, knpv-s képzéseket is, ott is használnak klikkert IS! És elektromos nyakörvet is. Sőt, bár sokan ugyan fájdalomkeltésre a használják, de azt nem büntetésből teszik. A pár másodperces videók a képzés egy ezred részébe engednek bepillantást, de ez még nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag pozitív jutalmazásra építkeznek mind a munkában, mind a nevelésben. A szöges és e-nyakörv pedig ugyan tiltott, de mindenki, mindenhol használja.
A mai szemléletnek megfelelő jó kutyások a kellő arányban használják a "klasszikus" módszereket és a pozitív megerősítést is. A kutya pedig tökéletesen megmutat mindent, hogy miből mi a kevés vagy a sok.
válasza:#27 vagyok
#30, ha nem gond, megmagyarázom kicsit részletesebben, amikkel gondod akadt, de úgy voltam vele, hogy már így is túl sokat írtam, így igyekeztem minél rövidebben letudni az egyes részeket.
1. Ha az ember a "klasszikus" kutyanevelést alkalmazza, az bizony tele van korrekcióval, így (pozitív) büntetéssel. Lehet, hogy te nem írtad, de sokan alkalmazzák ezt (sajnos majdnem minden nap szembesülök hasonlókkal), így abból indultam ki, hogy mit tenne ilyen helyzetben egy átlagos "klasszikus" gazdi. Igazából ha te megtanítottad neki, akkor valószínűleg nem sokban tér el a pozitív módszertől a tiéd (bár ugye ezt nem tudhatom, csak egy tipp), talán annyiban, hogy a kutya kezébe helyezzük a döntést (vagy próbálkozol és sose kapod meg a falatot, vagy uralkodsz magadon és kapsz egy jobbat) ahelyett, hogy megvárnánk amíg a kutya hibázik és azt korrigálnánk. Mindkettő eredményes, csak (számomra) nem mindegy hogy milyen áron.
2. Nem azt jutalmazod meg, hogy megmorgott, hanem magát a cselekedetet, mikor leszállt az ágyról. Az a baj, hogy ez lehet a te dobidnál működött, de sok kutyaharapás a "semmiből, hirtelen" pont azért történik, mert a kutya le lett tiltva arról, hogy kifejezze a nemtetszését valami iránt. Az ilyen kutyákra szokták azt mondani, hogy "hamisak", ha jól tudom. Viszont alapból a morgásig sem kell eljutni, ha ismerjük a kutya testbeszédét. Az enyémek pozitívan vannak nevelve, még se morogtak rám egyszer se, mikor valami nem úgy volt, ahogy ők szerették volna.
[link] <- az alábbi ábra nagyszerűen szemlélteti ezt. Mivel a kutya nem tud emberül, ezért a saját módján igyekszik közölni velünk a dolgokat. Nyilván mi nem tudjuk megtanítani őket emberül, ezért nekünk, mint "felsőbbrendű, értelmes" faj kell megtanulnunk kutyául.
3. https://www.youtube.com/watch?v=Eva-uke6FW8
5. Mi van akkor, ha a kutya nem érez semmi olyat, hogy az ember felett állna, hanem szimplán még sose volt tapasztalata azzal a bizonyos dologgal (hám, körömvágó olló, szájkosár (lásd előző pontnál a linkben)). És ami új, attól kicsit tart, hiszen sose mutatták meg neki, hogy nem bántja a sztetoszkóp az állatorvosnál, nem veszi el a lelkét a körömvágó olló vagy a fésű. A titok csak annyi, hogy nem azonnal erőltetjük rá ezeket és elárasztjuk (flooding), hanem megmutatjuk neki, hogy ezek mind mókás és jó dolgok. Menhelyi kutyám például rettegett a körömvágó ollótól, ahogy meglátta, elkezdett hátrálni, és mutatta a 2. pontnál található létra legalsó fokain látható stressz jelzéseket (fül hátra, száj nyalogatás, ásítás), így tudtam hogy ez nem tetszik neki. Nem közömbös volt, hanem mínuszról indultunk (másik kutyám magára se vette, hogy bizergálom a lábát, nála könnyebb volt - igaz nem is menhelyről származik ki tudja milyen előélettel). Szóval leültettem, hoztam neki falatokat. Ránézett az ollóra, kapott falatot. Közelebb tettem hozzá, kapott falatot. Kezembe vettem, kapott falatot. Közelítettem a mancsához és kitalálható - kapott falatot. Eljutottunk odáig, hogy ha meglátja, csóválva jön oda. Nyilván ha lefogom és ráerőltetem, hogy márpedig most levágom a karmaid (8 kilós a szentem, nem egy bernáthegyi) az is eredményt hozott volna, ha sikerül elárasztani a kutyát és feladja (amíg nem dönt úgy hogy harap mert elég volt neki), de nem játszanám ezt el minden egyes alkalommal élete végéig, ha nem muszáj. Inkább egyszer "ügyetlenkedem" vele (ahogy valaki fogalmazott), hogy a maradék 10-15 évben már ne kelljen ezzel szenvedni :)
A nem tetszik a közeledést azért írtam, mert említetted, hogy ne csak a báránylelkű kölykökre gondoljunk. Hozol ki menhelyről egy nehéz sorsú, bántalmazott kutyát vagy befogadsz egyet az utcáról, akkor az lehet, hogy nem fog azonnal arcot nyalva közelíteni hozzád. Így ha te közelítesz hozzá, lehet hogy megmorog, esetleg harapni próbál, ha nem figyelsz a testbeszédére. Hirtelen ez jutott akkor eszembe az "egyéb" kategóriába. Ilyen esetekben például a korrekció és büntetés, saller stb. csak rontana a helyzetén amúgy is.
6. Érdekes módon engem se, bár az én kutyáim le vannak mozgatva és lefárasztva is agyilag. Párom szüleinek a kutyája viszont mesterien űzte (tipikus falusi kutya, kaja előtte mindig, séta 0, majd kifutja magát a kertben, stb.), ez akkor lett nekem már sok, mikor az egyik pici gyerek elesett, és pont jó magasságban volt így a kutyának, hogy hágja. Persze senki nem foglalkozott vele, a gyerek sírt, a felnőttek nevettek, de azért leszedték róla a kutyát. Nyilván ez a kutya egyrészt izgatott volt, hogy történik valami, de belül a sok felgyülemlett energia is közrejátszhatott. Újra kis kitérő a kutya testbeszédre, de mikor a kan kutyák khm, "rúzsa" előjön, az sokszor egy stressz szignálként értelmezhető, de mindenképp magas arousal szintről árulkodik.
[link] <- ezt még itt hagyom
7. Lehet, hogy mást kell nála kipróbálni, ahogy írtam minden kutya más. Főleg egy németjuhásznál fura, hogy nem motivált. Lehet nem kapott rá az ízére még (pun intended).
Érthető, hogy az ember kicsit szkeptikus a tőle idegen és új dolgokkal kapcsolatban, de ártani nem tud a nyitott gondolkodásmód. Régen én is "hagyományos" módon neveltem a család kutyáját, próbáltam én azokat a módszereket, és hosszú távon semmi jó eredménnyel nem jártak. Ahogy egyre inkább ástam bele magam a kutyanevelésbe (menhelyi kutya, majd "problémás" juhászkutya miatt), annál inkább világossá vált, hogy mennyi mindent nem tudtam. Benne vagyok külföldi, pozitívan nevelt munkakutyás csoportokban, így látom, hogy nem egy vagy két kiemelkedő kivétel van. Azt meg nem is említem, hogy régebben mi mindent gondoltak máshogy, mint manapság (pl. a cigaretta mennyire jó, aztán kiderült hogy mégse, a migrént koponyalékeléssel "gyógyították", és egyéb finomságok), de a tudomány ezeken felülkerekedett - remélhetőleg eljön ez egyszer a kutyanevelésben is. A módszer megvan, a tudományos alapja is, csak a sok tévképzetet kell valahogy eloszlatni.
Így a végén még megemlíteném, hogy a klikkert nem csak kutyáknál használják, sőt, először delfinek idomítására használták. Manapság széleskörűen alkalmazzák az állatkertek, hogy megkönnyítsék az állatok vizsgálatát. Érdekes lenne egy tigris vagy orrszarvú vizsgálata olyan módszerekkel, mint amiket megteszünk a kutyákkal - megnézem, hogy ki fogja felpofozni vagy korrigálni, esetleg lefogni ezeket az állatokat, mikor ellenállni próbálnak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!