Az ember szervezete alkalmazkodik a kutyájához?

Nincs köze a kutyához, az ember immunrendszere minden kórokozóhoz alklamazkodni próbál (ezalatt a kórokozó minnél gyorsabb kiirtását kell érteni), amivel általában találkozik. Lehet ez akár kutya, fenyőfa, buszkorlát stb.

Hogy nem kaphat el tőle semmit, az túlzás. A nem hétköznapi, vagy erőse fertőző, veszélyes stb, kórokozókat lazán átadhatja. A lépfenét pl csuklás nélkül átpasszolja, és visszafelé is működik.

Szintén nem működik, ha az ember immunrendszere gyenge, bár ez megint nem kutya függvénye, ekkor előbb-utóbb beteg lesz az ember, lehet, hogy pont a kutyától, lehet, hogy mástól.

Egyet értek az előttem szólóval!:)

Gondolj csak bele, azok a gyerekek, akikre az anyuci gondosan, csupa jó szándékból 5percenként rászól, hogy tedd le! dobd el! fúj köpöd ki?! általában később sokkal fogékonyabbak lesznek a betegségekre, sokszor allergiások valamire...

Ezért fontos, hogy bizonyos kereteken belül (nyilván én sem szeretném, hogy a gyerekem kutyakakit majszoljon) engedjük a gyereket a koszba...

Én gyerekkoromban egész nap kint játszottam a mezőn meg az erdőben a többiekkel, idénygyümölcsöket/zöldségeket ettünk, amit épp találtunk, állatokkal voltunk körülvéve, rengeteget mozogtunk.

Most 20 éves vagyok, soha semmi bajom nem volt, egészséges vagyok, erősek a vázizmaim, a kutyáimat és macskáimat össze-vissza csókolgatom, még sincs semmi bajom.:)

DE! Az én kutyáim nem esznek pl. ürüléket. Egy olyan kutyaszájat én sem puszilgatnék...:P

én is azt vettem észre, hogy a szervezet védekezik a bacik ellen.

Ahol régen laktunk, ott a szomszédom állandóan beteg volt. Mindig elkapott valami sz.rt. És hétvégenként az egész lakását, kifertőtlenítette. A padlókat domesztoszos hypós vízzel sikálta, tiszta hab volt minden.

Nálunk gyerek korom óta vannak kutyák. Most is vannak, velük dolgozok, és a munkahelyen nincsen víz, de lehet hozni a másik telepről, vagy nyáron a kútról. Nem puszilkodok velük, de nem tudok minden öt percben kezet mosni. Így sokszor kutyás kézzel eszek. :-D

Soha smii bajom nem volt tőlük. Hozzá kell tennem, hogy három havonta féregteníttetem őket biztos ami biztos.

Nem a kutyához alkalmazkodik, hanem egyszerűen aki nincs túlféltve és sterilizálva ("kislányom, kutyát simogattál ne nyúlj az arcodhoz, amíg nem mostál kezet") azoknak az immunrendszerük erősebb.

Az ilyen anyukáktól meg szoktam kérdezni, hogy tud e mondani legalább egy olyan fertőzést, betegséget, amit kutyától el lehet kapni?

A 3 éves unokaöcsém a kutyám mellett nőtt föl. 1 éves korától állandóan matatott a kutyámon, simogatta, ölelgette, és nem kapott el semmit. És néha bizony szájon nyalta a kutyám:)