Hogyan vegyem a rá a szüleimet, hogy kapjak egy kutyát?

Sehogy. Ha még is vesznek a kutya bánja a legobban. Te még max 4 évet tudsz vele lenni, aztán ők foglalkoznak vele, rájuk marad. Egyébként egy kutya rengeteg pénzbe kerül

Törőd bele, vagy légy "kutyamániás" és szóljon minden a kutyákról :D Én az utóbbit tettem, 18 évesen pedig megvettem magamnak a kutyust. Boldogabb voltam, mint valaha. És pont ugyanez volt a helyzet :) Légy türelmes :)

20/L

Vegyetek egy plüsskutyát.

Azt gondozd úgy, mintha igazi lenne.

Vidd le sétálni, szánj időt rá hogy tanítsd, játssz vele, fésüld ki naponta a szőrét, legyen egy vizestál amit naponta pucolsz, porszívózz és takaríts minden nap (mintha a kutyád koszolt volna össze valamit, és a séták által elpottyantott aknák felszedése helyett)

Beszéld meg velük, hogy ezt egy hónapig csinálod, ha nem unod meg akkor átgondolhatják.

De!

Egy kutya kb 15 évig él. Érdemes menhelyről hozni egy felnőtt kutyát, velük nincs annyi "macera", mint egy kölyökkel (pl. nem kell 2 óránként levinni)

Plusz hol leszel 10 év múlva? Gondolnod kell a kutyára is. Ezért is jobb az idősebb...

Másrészt, egy kutya sok pénz, biztos hogy csak az az érve a szüleidnek, hogy nem vigyáznál rá?

Plusz felelősség is, (OFF: engem a macska szokott elkísérni sétákra, paranoiás is lettem mint állat :D )

tudnod kell, hogy mit kell tenni a váratlan helyzetekben is.

Sehogy. Gyerek vagy. Egy gyerek nem tud gondozni egy állatot. Nincs pénzed, nincs időd, nincs felelősségtudatod.

Egy kutyát naponta 2-3x el kell vinni sétálni, és nem 5 percre. Etetni kell, itatni kell. A jó tápok nem olcsóak.

Állatorvoshoz kell vinni, oltatni, ivartalaníttatni, chipeltetni... szintén pénzbe kerül. Ha bármi éri, akkor is vinni kell, ha kell, akkor azonnal.

Egy kutyát nevelni kell, szocializálni, megtanítani mindenre. Még a felnőttek többsége sem ért hozzá, nemhogy egy gyerek.

Majd 10 év múlva, ha már felnőtt leszel, lesz saját kereseted, saját házad, saját kerted, saját autód, stb, akkor majd hazavihetsz egy kutyát magadnak. De most még ne.

Sajnos én sem ajánlom, pedig én elég sok elhivatott kamasz gazdit ismerek.

DE!

- Én egyetemista vagyok (otthon lakom), és egy kölyökkutya felnevelése így is "családi ügy" volt. Én vagyok az 1. számú gazdi, de a család rengeteget segített, főleg az elején, amikor órára kellett járnom, de közben ki kellett vinni stb. Nélkülük nem ment volna.

- Meg ott van az is, hogy ha a család nem akarja, akkor egy örök veszekedésforrás.

- Meg ha pl. nem mehet be a kutya a lakásba, mert a család nem engedi, az is rossz, főleg télen (éjjel akár szükséges is beengedni, nem csak "kényelmes").

- Plusz ott vannak a költségek, amit a szüleidnek kell állnia. (Ha fajtatisztát szeretnél, akkor már a kutya ára sem elhanyagolható, de a "fenntartása" sem + állatorvosi költségek)

- Ha a lakóhelyedtől távol akarsz továbbtanulni, esetleg hosszabb időre külföldre menni, kolis lennél vagy valami, akkor eleve esélytelen, a kutya a szüleidre maradna, akik nem akarják.

- Mi lenne vele, ha elutaztok?

- Meg persze ott van az is, hogy van rá esély, hogy mégis ráunnál, és akkor mi lesz a kutyával?

HA

- otthon tervezel lenni addig, amíg saját lakásba nem költözhetsz (vagy olyan albiba, ahova engednek kutyát)

- tényleg nagyon kell az a kutya

akkor próbáld megbeszélni a szüleiddel, hogy a nyári szünet elejére időzítsétek az érkezését, és akkor 2-2,5 hónapig tudsz vele intenzíven foglalkozni.

De nagyon alaposan gondold át, mert a kutyával szemben nem érv az, hogy "most nem érek rá, holnap 3 tz-t írunk". Egy kutya napi több óra elfoglaltság, télen is, hóban is, meg akkor is, ha nyáron el akarsz húzni a haverokkal.

Addig is bizonyíthatnád a szüleid felé az elhivatottságodat azzal, ha rendszeresen eljárnál egy közeli menhelyre önkénteskedni. Nem "ahogy ráérek" alapon, hanem rendszeresen.

Amíg a szüleid nem akarják, addig ne is legyen. Ha egy háziállat kerül a családhoz, azt mindenkinek akarnia kell, különben a kutya fogja megszívni. Vita tárgya lehet, miatta lehet feszültség a családban, rosszabb esetben bántalmazhatják is a kutyát.

A többi érvet mások kifejtették.

A plüsskutyás tipp jó ötlet.

Napirend, ha lakásban éltek (nincs kert):

- mindennap, hétvégén, ünnepnapokon is, kivétel nélkül lemész kora reggel sétálni 20 percre (úgy, hogy suli időben félórával korábban kelsz, és ugyanakkor hétvégén/ünnepnap/szünetben is). Friss vizet teszel ki.

- amikor hazaérsz a suliból, ill. minden nap ebben az időben, lemész fél órát sétálni.

- este lemész 1 órát sétálni, futni.

- ezután "megeteted" a kutyát, majd elmosogatod a tálját. Friss vizet is adsz neki.

- késő este, mielőtt aludni mennél, lemész még 10-15 percre sétálni.

- mindennap szánsz legalább negyed-fél órát takarításra, felporszívózol, felmosol.

Csináld ezt kitartóan, nap mint nap, akármilyen idő van és akármilyen kedved van.

Ez egy lakásban élő felnőtt kutya alap szükséglete.

Ha kertes házban éltek, akkor valamelyest könnyebb a dolgod, mert "csak" a kora este kell elmenned sétálni másfél-2 órára, cserébe még otthon is kell rászánni időt játékra, tanításra. Az etetés, itatás, takarítás ugyanúgy.

Kölyökkutyával ennél sokkal több teendő van eleinte.

A kutyát ezenkívül folyamatosan nevelni, tanítani is kell. Ha probléma adódik, megkeresni a megoldást rá, szükség esetén kutyaiskolába járni vele.

Ha beteg, orvoshoz kell vinni, sokszor kemény pénzekért.

Egy kis-közepes méretű kutya havi eltartására számolhatsz nyugodtan havi 10 ezret, ebben nincs benne az állatorvos, ill. kutyaiskola, ha kell.

Azt is csinálhatod, hogy hétköznap csinálod a kutyás napirendet, hétvégén pedig eljársz menhelyre önkénteskedni.

5-ös, ez egyáltalán nem igaz!

Rengeteg felelősségteljes kamasz gazdit ismerek. Én is az voltam.

Persze, ehhez a szülőknek ismerni kell a gyereket és javasolni neki a kutyát.

A kérdező szülei láthatóan ismerik és nem javasolják.