Túl korai egy új kiskutya kérése karácsonyra?

Az utolsó mondatoddal megírtad az igazat.

Minimum egy évet kell várnod, míg kihevered, tudod gyászidőszak...

De, ha mégis belevágsz, akkor ne hasonlítsd a régihez, mert nem jön jól ki az új kiskutyus javára az, hogy: Dehát Te nem azt csinálod, mint a Bodri! Jaj, Istenem úgy hiányzik a Bodri!

Ezért én mindig várok egy évet legalább miután meghal egy állatom. (szerencsére ez nem sűrűn előforduló dolog).

De ahogy érzed...

Nem értek egyet azzal hogy mindenképp meg kell várni hogy elmúljon a gyász, sokszor az új kutyus segít elmulasztani azt pusztán a jelenlétével, bár nem szerencsés ugyanolyan fajtát választani.

De karácsonyra már szinte biztos hogy nem fogsz kapni tenyésztőtől kutyát, hiszen ott komoly várólisták vannak, nem is beszélve az árakról, nem biztos hogy a szüleid betervezték a büdzsébe hirtelen az ekkora kiadást. Viszont ha menhelyről hozol ott még érdemes lehet próbálkozni, bár ilyenkor karácsony táján nagyon megválogatják kinek adják oda, hogy ne csak hirtelen felindulásból akarjon valaki kutyát ajándékozni.

És ha mégis meglesz a kutyus karácsonyra, a legfontosabb: ne ajándékba kapd, hanem közösen válasszátok ki, látogassátok meg és hozzátok el a kutyust!

Nekem másfél évvel az előző után jött a kutya, mégis - 6 év után is - összehasonlítgatom őket. Pedig más fajtájúak.

Szóval, ahogy, és amikor biztosan érzed, amikor felelősen felkészülsz rá (!!!), az egy év gyászidő egy baromság :)

Nem igazán értek egyet az elsővel.

Emberfüggő, valaki tényleg úgy érzi, hogy várnia kell, nem képes új kutyát befogadni.

De ha te és a családod, kedves Kérdező, nem éreztek így ("olyat hallottam") akkor abszolút semmi probléma, szerezzetek nyugodtan kutyust :)

Ismerősöméknek Westie-je volt, szegényt el kellett altatni. Most vettek egy másik kutyát, szintén Westie, imádják :)

Nyilván nem pótolhatja az igazit, és nem is szabad ugyanannak a kutyának gondolni. De ezt te is leírtad, hogy nem lehet helyettesíteni.

Szóval szerintem hajrá, szerezzetek egy blökit, és aranyozzátok be egymás életét :)

Nem igaz, hogy várni kell.

Én a kutyám halála után 1 héttel hazavittem egy kiskutyát. (Kövezzetek meg, de így volt.)

Nekem konkrétan ő segített abban, hogy "túléljem".

ÉS:

Nem baj, ha összehasonlítod őket. Hazudik, aki azt mondja, nem hasonlít. Csak óriási különbség van az között, hogy "Bezzeg a Buksi sokkal ügyesebb volt, mint a Kormi.", vagy "Jaj, tényleg a Buksi is csinált ilyeneket, csak ő nem zoknit rágott, hanem papucsot, ő utálta a sípolós játékot, a Kormi meg imádja", stb...

Van különbség a kétféle összehasonlításban, ugye?

Ha úgy érzed, jöhet a kutya, akkor kérj!

Egy év gyászidő, istenem! Gyászolni csak így lehet? Igazi képmutatás...

Szerintem is a te személyiségedtől függ. Mert lehet, hogy folyton az előző kutyához hasonlítanád az újat, elszomorodnál, akárhányszor ránézel, és nem tudnád annyira szeretni, mint a régit, de az is simán megtörténhet, hogy az új kutyus segít túljutni a gyászidőszakon.

Viszont egy tanácsot fogadj meg: karácsonyra nem jó ötlet kutyát venni. Karácsonykor azért a legtöbb családnál nagy a nyüzsgés, rokonokhoz jövés-menés, nem éppen egy ideális szituáció egy épp hogy a családba csöppent kölyökkutyának, akinek valószínűleg még nincs meg a teljes oltási sorozata. Persze, ha esetleg felnőttet fogadnátok örökbe, akkor az oltásos dolog nem vonatkozik ide, de attól még ő sem biztos, hogy jól viselné a karácsonyi forgatagot.