Mi a véleményetek arról, hogy úgy tartunk egy kutyát, hogy közben az egész család ki nem állhatja és valójában mindenki abban bízik, hogy minél előbb elpusztul az a szerencsétlen?

Van egy bordeauxi dog kutyánk, aki idén lesz 9 éves. Egyszerűen föld sötét kutya, és amiatt az egész család utálja. Mi már húgommal kicsi kölyökkora óta úgy gondoltuk, nem jó helyen van nálunk, el kéne ajándékozni egy szerető gazdinak, aki tényleg szeretettel fogja nevelni, gondozni, mert mi nem tudjuk őt megszeretni... Sajnos sok év után sem sikerült Őt megszeretnünk, amiről persze a szegény kutya nem tehet. Egyfolytában vérre menő viták folynak arról, hogy ki vigye le sétálni, ki vegye meg neki a kutya kaját, és ha valamelyikőnkhöz odamegy, valójában senki nem tud örülni neki, mindenki elzavarja, legfeljebb egyszer megsimogatjuk egy héten. Kínozni semmiképpen nem kinozzuk, allatbaratok vagyunk és ellene vagyunk mindenféle állatkinzásnak, éppen ezért, hogy ne érezze a szegény kutya, hogy itt ő mindenkinek csak egy felesleges púp a háta közepén, beszéltünk anyával, hogy ajándékozzuk el, de sajnos ő nem megy bele, merthogy már túl öreg az állat, pedig pont anya az, aki képtelen normálisan gondozni, foglalkozni vele, és ő az, aki elsőként hangot adott annak, hogy remélhetőleg mostmar nem sokáig fog élni egyébként sem. És aztán szép lassan, de a család többi tagja is kinyilvanitotta, hogy ők is ebben bíznak...

Szerintetek normális hozzáállás ez egy felnőtt embertől? Ha baj van a kutyával, állatorvost sem képes hozzá hívni, mert olyan szinten szarik rá... Én és a testvérem teljes mértékben helytelennek tartjuk azt, hogy csak azért maradjon szerencsétlen állat egy olyan közegben, ahol érezhetően nem kedvelik, mert idős. Van egy macskánk is, őt persze mindenki agyon babusgatja, simogatja, ő az első, ő kap meg minden kaja maradékot is, ő jöhet be hozzánk a szobába is, őt minden órában megsimogatjuk, vele játszunk, stb, míg a kutyát teljes mértékben hanyagoljuk. Ez MIÉRT JÓ?

Vélemények érdekelnének.