Az ausztrál juhászkutya mennyire tartható panelban?

Tudod az, hogy dollárban vagy euróban kerül annyiba nála egy kutya, szerintem már teljesen mindegy!

Ám az, hogy lebeszélt róla abban vélhetőleg az is szerepet játszik, hogy panelba akartad vinni!

("Azt hiszed, hogy a kertben tud valamit csinálni magában a kutya. Hát nem. Neki KIZÁRÓLAG a gazdájával töltött idő lehet hasznos, illetve az olyan sétak ahol folyamatosan új hatások érik, a kertben ez nincs meg. ")

Egy kutya lakásban vagy kertben tartásában nem az az alapvető különbség, hogy hasznosan töltse az idejét - hiszen nem tudsz mindig mellette lenni - hanem az, hogy sokkal nagyobb a mozgástere. A kertnek vélhetőleg van utcafrontja is, ahol megfordulnak járókelők (esetleg még talán kutya vagy macska is), ez pedig jót tesz a kutyának. Az egész napos fekvés helyett mozogni fog, jelez és őrzi területét a "betolakodókkal" szemben, tehát a kutya a veleszületett adottságait gyakorolja! (nem pedig tesped "3 négyzetméteren" bezárva, várva a gazdit ameddig az hazaér a munkából és végre hajlandó lesz őt levinni sétálni, hogy elvégezhesse a dolgát!

("Mit gondolsz? Vidéken miért van annyi elvadult kuvasz? ")

Nekem volt kuvaszom! Gyönyörű volt, mindig hófehér, bár a kert szinte mindig (téli időszakot kivéve) tele volt az elhullajtott szőrével! Hiába fésülted - akkor is!

Az elvadulás pedig vélhetőleg a túltenyésztésből adódik.

Abból, hogy nem tenyésztők, hanem "kutyaszaporítók" tevékenykednek, akiktől olcsóbban megveszed a kutyát, törzskönyve is van, mégsem jó a kutya vérvonala és idegrendszere! ("belterjes szaporítás")

A "csontbenövés" valóban tévhit és butaság, azonban az hogy a kuvaszok hajlamosak idősebb korukra "megzakkanni", sajnos igaz lehet!

(Az enyém például elszaladt amint kinyílt a kapu és meglátott egy másik kutyát, és vissza sajnos már nem tért, mert elütötte a HÉV! - pedig azelőtt soha ne bántott más kutyákat. Hét éves múlt ekkor.)

Úristen micsoda felfogású emberek vannak itt... A mi tenyésztőnk is lakásba adta el a nagyra növő, nagy mozgásigényű kölyköt. Nem az udvar volt a kikötés, hanem a jó, gondoskodó tulajdonos, aki ismeri a fajtát, és az igényeit. Külváros, sok erdős rész, patak, minden van erre, minden nap 2-3 órás aktív, hosszú séta van. Miután hazajövünk kb annyit tesz meg a kutya, hogy egyik helyről átfekszik a másikra.

Abban tényleg van igazság, hogy a lakáskutyák gazdái jobban odafigyelnek a kutya lemozgatására. Nekik is érdekük, hiszen ha túlteng benne az energia, akkor rombolni fog, tehát megoldja a levezetést magától ha kell.

Ha kertes házam lenne is bent lenne a kutyám, és akkor menne ki az udvarra, ha én is kint vagyok vele. A franc akarja kitenni mindenféle elmebetegnek, hogy megmérgezzék. Jó, ha van lehetőség az udvarra, de mivel a kutya családtag, és a gazdája mellett a helye, ezért nem fogom kizárni, főleg nem olyan hülye okoból, hogy "hadd futkozzon". Elárulok valamit, egyedül nem fog futkozni, maximum halálra unja magát és ás, ugat, autókat kerget. Ezt bezzeg a világ legjobb gazdája "megőrülésnek" veszi, és a fajtára fogja, hogy a kuvaszok megbolondulnak, nincs mit tenni.

Az, hogy kifutott egy másik kutya után szerintem nem ezt támasztja alá, de te tudod.

Bordás Béla nem lenne tanácsod álláspontot foglalni egy olyan kérdésben, amihez nyilvánvalóan nem értesz, pláne nem az állatkínzással vagdalózni. Tudod te mi az az állatkínzás? Szerintem nem. Nekem ausztrálom van egy kis lakásban, de kit érdekel, amikor napi szinten órákat vagyunk a szabadban... nyugodj meg, amikor hazaérünk más nem is jut eszébe, csak aludni, és többet kapott, mint hogy rohangáljon a postás után meg nézegesse a macskákat. Ez neked az állatkínzás? Boldogabb világban élnénk, ha ez számítana annak.

A kérdezőnek: a válasz a tapasztalataim szerint igen, de csak bizonyos feltételek mellett. Ez egy rendkívül aktív fajta, nagy területre van szüksége, hogy kifuthassa magát, és legalább ennyire fontos a szellemi fárasztás is. Hétvégén pedig jöhetnek a programok túrázás stbstb. Ha ezek megvannak, egy ausztrál gond nélkül és BOLDOGAN elheverészik otthon. Nem szobakutya, de aki azt állítja, hogy ne lehetne egy terelő kutyának aktív életet biztosítani lakásban, az egy csőlátású idióta. Igen, rólad beszéltem Béla. (ps. máskor szerintem fontold meg, hogy a városi kutyatartók jelentős hányadát állatkínzónak nevezed-e)

15-ös!

("Bordás Béla nem lenne tanácsod álláspontot foglalni egy olyan kérdésben, amihez nyilvánvalóan nem értesz, pláne nem az állatkínzással vagdalózni")

Jaj, jaj! Még szerencse, hogy nem kell engedélyt kérnem tőled, ahhoz, hogy elmondjam a véleményem! A másik nagy szerencsém pedig az, hogy Te onnan, a "kis lakásodból" megtudod ítélni, hogy én mennyit értek a kutyákhoz vagy hogy egyáltalán tudom-e, hogy mi az az állatkínzás!

A válasz pedig minden értelmes ember számára egyszerű!

Panelban nem tartunk kutyát! (az teljesen életidegen egy juhászkutya számára)

("Nekem ausztrálom van egy kis lakásban, de kit érdekel, amikor napi szinten órákat vagyunk a szabadban... nyugodj meg, amikor hazaérünk más nem is jut eszébe, csak aludni, és többet kapott, mint hogy rohangáljon a postás után meg nézegesse a macskákat. Ez neked az állatkínzás?")

Elárulok valamit! Ha a napi egy órás "lemozgatásod" után a kutyád előbb fárad el, mint Te, akkor azzal a kutyával valami komoly baj van!

És nem az az állatkínzás, amikor elviszed nap 24 órájából egy órára a parkba, az erdőbe vagy bárhova, hanem az, hogy a többi 23-ban be van zárva abból pedig kb. 9-et egyedül van bezárva, abba a pár négyzetméterre! Ezzel van a baj!

Említsek még problémákat?! Rendben!

Az első a lakóközösséged hozzáállása a dologhoz. Mert ha kifogsz egy rossz idegrendszerű (túltenyészett) kutyát - vagy csak hozzáértés hiányában rosszul neveled, akkor könnyen előfordulhat az, hogy amint kilépsz a lakásból, mert dolgoznod kell menni, a kutyádban olyan hiányérzet támad, hogy ennek hatására ugatni, vonítani kezd - szomszédjaid nagy örömére! És még az is lehet, hogy néhány napig eltűrik, hogy kiskutyád hangos, aztán szólni fognak érte, majd ha nem lépsz az ügyben (mert nyilvánvaló, hogy "elpasszolni" nem akarod) akkor majd jól fel is jelentenek és már nem lesz olyan jó közöttetek a jószomszédi viszony! Ha pedig pont ez a magány és bezártság érzés, a fiatal kutya idegrendszerét is megviseli, akkor lehet, hogy rágni fog. Először csak a papucsodat, aztán amikor azt elrakod az előszobából, akkor már akár az ajtófélfát is! De lehet, hogy más hatást fog kiváltani a távollét. Például hosszú távolléted okán a kutyád mindenhová vizel, a konyhakőre, az asztal lábára, az előszoba falra, vagy akár az ágyadra is - csak éppen a számára otthagyott alomra, vagy kutyapelenkára nem! (Nyilván most a kölyökkutyára gondolok, nem a felnőtt 30 kilósra.) És mit fogsz ekkor tenni? Befogod csukni abba a kis helyiségbe, amit kijelölsz számára a lakásba! Máris kisebbre korlátoztad a mozgási szabadságát! A másik probléma az időjárás! Ha a penelban 35-40 fok van, akkor igaz, hogy a kutyát közvetlenül nem éri a napsugárzás és valahol árnyékban van, de ugye ez azért nem ugyanaz az árnyék, mint mondjuk egy kertben, a diófa alatt, a szél mozgásával?! Ha nem tudod, hogy miről beszélek, próbáld ki magad!

És ezt valahol magadban mélyen Te is látod és vissza is igazolod, csak ostoba vagy, és még a saját szavaidat sem érted!

Idézem:

"Ez egy rendkívül aktív fajta, nagy területre van szüksége, hogy kifuthassa magát, és legalább ennyire fontos a szellemi fárasztás is. Hétvégén pedig jöhetnek a programok túrázás stbstb."

Vagy azt gondolod, hogy ha elviszed sétálni akkor ezek – az általad is említett szükségletek - a nap többi órájában nem szükségesek? - Mert akkor nagyon el vagy tévedve!

Nincs semmi gond az udvaron tartással, de ez nem fogja kielégíteni a kutya mozgásigényét. Ez csak egy tér, megszokja, ismerni fogja, egy idő után semmi izgalmas nem lesz neki benne. Ugyanúgy igényli a sétákat, túrákat egy kint tartott kutya is, azaz a gazdájával együtt töltött hasznos időt. Azzal van a gond, hogy sokan a kinti kutyát teljesen kirekesztik a családjukból, és elintézik azzal, hogy ott az udvar, majd kimozogja magát. Ez nagyon nincs rendben, ez igazi kínzás lenne egy olyan fajtának, mint az aussie. Okosak, feladatokra éhesek és kíváncsiak.

A lakásnak is vannak hátrányai, szó sincs az ellenkezőjéről. De nem állatkínzás nekik! Erről már le kéne szakadni, ez egy nagyon régimódi, tudatlanságra utaló felfogás. Nyilvánvalóan lehet úgy lakásban kutyát tartani, hogy rosszul érezze magát. De nem törvényszerű. Azt senki ne akarja bebeszélni nekem, hogy a kutyám rosszul érzi magát nálunk.

Apámnak van egy hatalmas udvara, hétvégente megyünk kutyástól. Ha kimegyek jön utánam a kutya, de ha bemegyek és leülök ott, akkor ő egyedül ki nem menne. Lefekszik mellém, és elvan. Pedig megvan a lehetősége, hogy kimenjen futkozni. Nekem ebből az jön le, hogy ő bárhol jól érzi magát, csak vele legyen a gazdája. A kutya egy hihetetlenül alkalmazkodóképes faj, nem okoz neki gondot idomulni a lehetőségekhez.

Ami fontos viszont, hogy ha lakásba tartunk kutyát, akkor tisztában legyünk a választott fajta igényeivel, és a saját korlátainkkal. Ne vállaljunk be olyan kutyát, akit nem fogunk tudni kellőképp lefárasztani, mert ez neki sem lesz jó, és rossz esetben a lakás bánja, mert szétrombol mindent.

(Ez egyébként az udvaron is előfordulhat, ahogy fent is írtam a folytonos ásás, ugatás, szökdösés is sokszor viselkedésproblémára utal, de senki nem veszi komolyan.)

14-es!

(„A mi tenyésztőnk is lakásba adta el a nagyra növő, nagy mozgásigényű kölyköt.”)

Szerintem neki teljesen mindegy, hogy egy palotába, egy panelba vagy egy 16 négyzetméteres „lakásba” viszed el az általa tenyésztett kiskutyát, mert számára az eladás, a befolyó pénz fontos. és attól a pillanattól kezdve, hogy elviszed tőle, minden szempontból te vagy a felelős érte! Tehát nem lehet érv amellett, amit írsz!

(„Abban tényleg van igazság, hogy a lakáskutyák gazdái jobban odafigyelnek a kutya lemozgatására.”)

Én ezt erősen vitatnám!

(„Ha kertes házam lenne is bent lenne a kutyám, és akkor menne ki az udvarra, ha én is kint vagyok vele. Jó, ha van lehetőség az udvarra, de mivel a kutya családtag, és a gazdája mellett a helye, ezért nem fogom kizárni, főleg nem olyan hülye okoból, hogy "hadd futkozzon"”)

Neked szerintem nem is kutyára van szükséged, hanem csak egy jól irányítható robotra, amit akkor veszel elő amikor úgy gondolod, hogy szükséged van rá! Az hogy ő is egy érző lény, vannak veleszületett és öröklött tulajdonságai és sajátosságai, az téged hidegen hagy! (Pl. vitánk alapja mozgásigény és annak szabdsága!)

(„Elárulok valamit, egyedül nem fog futkozni, maximum halálra unja magát és ás, ugat, autókat kerget.”)

Lehet, de legalább azt szabadon teheti, nem csak akkor, amikor Te engedélyt adsz számára, hogy jól érezze magát.

(„Ezt bezzeg a világ legjobb gazdája "megőrülésnek" veszi, és a fajtára fogja, hogy a kuvaszok megbolondulnak, nincs mit tenni. „)

Te tényleg ennyire idióta vagy?! Azt gondolod, hogy az emberek azért állítják azt a kuvaszokról, hogy öreg korukra megváltoznak és „megbolondulnak” mert a fajtára akarják fogni?! Ember! Hát környezetemben nem egy ember állította ugyanezt a saját kutyájáról, hanem többen is! Így vélhetőleg ezt nem egy vírus, vagy a gazda kitalációja okozta, hanem valós problémákról beszélünk!

Vagy ezt Te, otthonról a karosszékből el tudod dönteni úgy, hogy soha nem volt kuvaszod?! És miért is állítanék olyat, ami nem igaz? Miért találnék ki egy negatív történetet saját, szeretett kutyámról?!És igen, hidd el! Meg volt őrülve! Ha meglátott egy kutyát, akkor szét akarta tépni! - és egy ekkora termetű kutyát nem könnyű megfékezni még akkor sem, ha az esetek többségében szót is fogadott!