Az ausztrál juhászkutya mennyire tartható panelban?

29-es!

Úgy tűnik, hogy más érveink vannak a tenyésztőkkel kapcsolatban, tehát vélhetőleg ebben nem tudunk megegyezni. Vannak ugyan átfedések, de ezért alapjaiban különbözik véleményünk, illetve felfogásunk a „haszon” és „hobbi” határának vonatkozásában.

(„A másik dolog, amit nem nekem írtál, de felkeltette a figyelmemet, hogy szerinted csak a nagytestű kutyát tilos lakásban tartani, a kicsi még belefér. „)

Tulajdonképpen ha csak rajtam múlna, akkor én emeletes házba, panelba, egyáltalán nem ajánlanék kutyát! (már csak amiatt sem, mert az egy lakóközösség és emiatt nézeteltérés és akár komolyabb vita is kialakulhat a lakók között) Ha mégis, akkor csakis kistestűt (francia bulldogot, uszkárt, westie-t, mopszot, shih tzu-t vagy máltai selyemkutyát, akik jól elvannak akár lakásban is. A tacskó is beleférne nálam, de az meg azért nem való emeletes házba, mert nem bírja a lépcsőzést.) És valóban, sétáltatni ezeket is kell! És hogy nagytestűt miért nem, azt már megírtam a kérdezőnek többször is! Egy másik okot talán még nem említettem, de megnézném, ahogyan az 50 kilós gazdi nyáron, felkapja az ölébe a 30-40 kilós nagyobb testű kutyáját, hogy szegény kutya talpa ne égjen oda a 60 fokos járdára! - mert szerintem egy mopszot még akkor is könnyedén felkapna az ember, ha az elhízott lenne!

Hát igen, sosem fog megegyezni a véleményünk, én próbálom a te szemeddel is nézni a dolgokat, de sok mindenben nem értek egyet.

Van nálunk a lépcsőházban 2 bichon, állandóan ugatnak ha valaki elmegy az ajtó előtt, flexi pórázon rángatják végig a gazdájukat az utcán, és rendszeresen acsarkodnak az én kutyámra ha összetalálkozunk. Az enyém még kölyök, de nagyobb testű, ezért a kedves bichon gazdik tőle féltik a kis fehér megöllek gombócokat. Pedig neki egy hangja sincs, és nagyon barátságos.

Ismételten, itt sem a kutya mérete, hanem a gazda inkompetenciája okozhatja a gondokat. Mi általában mezőn sétálunk, a külvárosban élünk. De ha tényleg a városközpontban kéne megoldanom akkor is keresnék kutyás parkokat, vagy elmennék kocsival valami túrahelyre, a betonos séta unalmas, és nem is túl kellemes sokszor.

Meg lehet oldani, hogy jó legyen a kutyának, csak megfelelő elhatározás kell hozzá, és amit mindig hangsúlyozok jó fajta és kutyaválasztás.

A lakásban tartásnak is van sok előnye, és a kinti tartásnak is. Egyik sem rosszabb a másiknál, ha rendesen csinálják, és a kutya minden igénye ki van elégítve. Ugyanúgy lehet az udvaron is "kínozni" kutyát, ha elhanyagoljuk, nem visszük sétálni akkor ez igenis kínzás tud lenni.

A lakáskutyák naponta többször vannak sétáltatva jó esetben, már csak az eü. sétákat számítva is, és sokkal több időt töltenek a gazdájukkal. A békés együttélés miatt a nevelésre is nagyobb figyelmet fordítanak sokszor, ami már alapból egy nagy plusz pont.

Mikor falun laktunk, és kint voltak a kutyák (apám nem engedte, hogy bejöjjenek) akkor is mindig mentünk sétálni, de az évek alatt max 2 olyan emberrel találkoztam, akik hasonlóan gondoskodtak a kutyákról. 99%ban kinti, "házőrzők" lakták a helyet, mindig ment az őrjöngés, ha a faluban sétáltunk.

Ezzel szemben a városban nagyon sok kutyást ismertem meg, van, hogy fél napokat kint vagyunk, túrázunk közösen a kutyákkal. Érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a barátoknak a kutyái mind közepes, vagy nagyobb testűek (beagle, német vizsla, aussie, labrador, goldi), plusz van egy szálkás tacsink, aki az ásás mestere. A mopszokat, bichonokat csak a betonutakon látni, pedig biztos vagyok benne, hogy ők is örülnének egy egy nagyobb sétának.

Tapasztalatom szerint tehát igenis jobban odafigyelnek a lakásban élő, főként nagyobb kutyák lemozgatására. Ezek a kutyák egy hét alatt többet tapasztalnak, mint egy udvari kutya 1 év alatt.

Szóval csak arra kérlek, hogy ne ítéld el ezt az egészet, mert lehet jól is csinálni. Vannak alkalmatlan emberek, és biztos van olyan kutya, aki jobban szeret kint lenni, de rengeteg helyen működőképes a dolog.

Egy kutya minden gond nélkül megsemmisíti a lakást ha energiatúltengése van, de nálunk szerencsére nagyrészt a henyélés megy fent, szóval olyan rosszul nem csinálhatom ;)

Kérdező!

Még Te vagy felháborodva?!

Ember, gondolkodj már egy kicsit - még ha ez nagyon megerőltető is számodra!

Felteszel egy kérdést, majd amikor nem azt a választ kapod a hozzászólóktól, amit szeretnél hallani (amiket korábban itt-ott összeolvastál - vagy inkább csak hallottál másoktól), akkor meg vagy sértve, okoskodsz, kombinálsz, érvek nélkül, üres feltételezések alapján, az indoklásra vagy a feltett kérdésekre nem válaszolva kioktatod az embert, és akiktől kérdezel, azokat inkompetensnek nevezed? Hát nem érzed, hogy milyen ellentmondásos a viselkedésed? (Már jellemeztelek egy előző hozzászólásomban, ezért most ezt nem teszem meg ismét!)

Mesélj Mester! Taníts! Mit tettem a kutyámmal több, mint 30 évvel ezelőtt! Azzal a kutyával, aki szerinted csak is egy korcs lehet, hiába volt törzskönyve! Hogy is írtad? („A kutyád nem lehetett fajtatiszta, hiszen azzal sem vagy tisztában, hogy a valódi tenyésztők nem a piacon kínálgatják a kutyáikat.”) Ezek aztán az érvek! Dolus consecutio! Ugye?

Mellesleg annyira nem árulják őket a tenyésztők a piacon, hogy nyáron tele van velük a Balaton környéke (pl. Fonyód), a németek és osztrákok pedig viszik őket, mint a cukrot, mert itt olcsóbban kapják, mint odahaza! Vagy akkor ezek nem is valódi, hanem csak „látszólagos tenyésztők”, ugye?

De tudod mit? Ne is válaszolj! Nincs értelme, ezért én most be is fejezem!

(„Hát igen, sosem fog megegyezni a véleményünk, én próbálom a te szemeddel is nézni a dolgokat, de sok mindenben nem értek egyet. „)

Igen, ezzel én is így vagyok valahogy!

Szerintem azok a kicsi szobakutyák akiről írsz, hogy neki akarnak menni a Te kutyádnak az nem azért van, - vagy helyesebben fogalmazva nem csak azért van, mert a gazda nem kompetens a nevelésben, hanem ebben erősen közrejátszik az is, hogy ezek a kiskutyák félnek és féltékenyek! Talán még azt is mondhatnám, hogy „irigyek”. Ezt akkor veheted észre, ha csak úgy „simán” (kutya nélkül) látogatod meg az ismerősödet az ő lakásán és jelen van a kutyusa is! Belépsz az ajtón és máris szét akar szedni, mert veszélyben érzi magát és a gazdit! Ezért aztán ordít, kiabál, miközben előre hátra mozog, ugrál, nagyon bizonytalan, bizalmatlan és folyamatosan azt figyeli, hogy merre mozdulsz, közben pedig tekintetét hol a gazdájára, hol pedig rád veti! Aztán ha beléptek a szobába, ahol ő is alszik és pihen, akkor ez csak erősödik és gazdája hiába próbálja meg csitítani, szinte kezelhetetlenné válik az amúgy jól szocializált kutya is. Az ember azt gondolná, hogy ettől már rosszabb nem lesz, ám amikor az ismerős hellyel kínál – és Te véletlenül pont abba a fotelba, székre, vagy kanapéra ülsz, ahol ő pihenni szokott - na, akkor elszabadul a pokol, és még a korábbitól is jobban fog ordítani! Még az is lehet, hogy megharap! Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy ez egy rossz idegrendszerű kutya, pedig nem. Vagy legalább is nem feltétlenül. Sajnos ebbe benne van „fajtajellemző” is! Főleg onnan tudható, hogy amikor elmész - a gazdája szerint - akkor a kutya megnyugszik és ismét teljesen kezelhetővé, „szófogadóvá” válik! Ez a fajta viselkedés pedig egyértelmű, hogy a féltékenységükből adódik. Hasonló a helyzet akkor is, amikor egy nagyobb testű kutyával találkozik! - Még ha az a kutya éppen csak kölyök kutya is.

(„Mi általában mezőn sétálunk, a külvárosban élünk. De ha tényleg a városközpontban kéne megoldanom akkor is keresnék kutyás parkokat, vagy elmennék kocsival valami túrahelyre, a betonos séta unalmas, és nem is túl kellemes sokszor. „)

Persze, értem! De ez még mindig nem megoldás arra a problémára, amit említettem a forró betonnal vagy bitumennel kapcsolatban, ugyanis az autóig, metróig, villamosig vagy éppen buszig el is kell jutni valahogy a kutyának.

(„Szóval csak arra kérlek, hogy ne ítéld el ezt az egészet, mert lehet jól is csinálni. Vannak alkalmatlan emberek, és biztos van olyan kutya, aki jobban szeret kint lenni, de rengeteg helyen működőképes a dolog. „)

Nem arról van szó, hogy elítélem! (Bár tudom, írtam, hogy ez állatkínzás - de ezen nem a „klasszikus” büntetőjogi értelemben vett "szadizást", bántalmazást értettem, hanem azokat a dolgokat, amiket több hozzászólásomban is említettem.) Egyébként ebből a szempontból mindegy is, hogy én mit gondolok erről - hiszen láthatod, a kérdezőt sem érdekli - mert tudjuk, hogy az emberek közül sokan tartanak nagyobb testű kutyákat is, egészen kicsi panellakásokban is! Nem tudok tenni ellene! Én magam - ha ott élnék - biztosan nem tartanék kutyát és akit csak tudnék lebeszélnék róla a kutya érdekében. Amit az alkalmatlan emberekről írsz, abban igazat adok.

Ez sokszor abból is adódik, hogy a gyerek kisírja apánál, hogy kutyát akar, apa meg megveszi neki, és nem számol azzal, hogy ezzel bizony felelősség és elfoglaltság is jár. Ödönkét egy darabig érdekli, szívesen is játszik vele, aztán később csak teherré válik számára és rámarad apára, akinek meg nem nagyon van rá ideje, az állat meg csak szenved az ingerszegény környezetben a meleg, kis alapterületű és légterű lakásban és bizony előfordulhat az is amit írsz, hogy „megsemmisíti” a lakást!

Na, ekkor jön a vidéki rokon megkeresése és az elajándékozás, vagy lelkiismeretlenebb - mondjuk ki szemetebb és elfogadhatatlanabb megoldás, amikor a kutyát autóba teszi, irány valahová vidékre és ott elengedi kutyát majd elhajt az autóval! Az ilyennek pedig nem kutya, hanem börtön való!

A kiskutyás dolognál szerintem főként nem a féltékenység a baj, mert ha meglátnak egy másik kutyát máris bediliznek, és nem csak a saját lakásukban. Viszont ahogy írtad, ez bizonytalanság, és sokszor félelem. Ami abból adódik, hogy a kutya nem bízik meg a gazdájában. Ő uralkodik, úgy érzi neki kell megvédenie a családot, és emiatt stresszeli magát, hiszen ez legtöbbször nem lehetséges, és főként nem szükséges.

Kicsik, cukik, mindent megengednek nekik, és nem veszik komolyan a viselkedésproblémákat, mert ha harap se tud olyan nagy kárt okozni mint egy német juhász például.

És ilyenkor jön a baj, ha provokálnak egy nagyobb kutyát, aki nem olyan barátságos mint az enyém. A nagy megvédi magát, és lehet, hogy egy gyenge harapás is komoly sérülést okoz a kicsinél.

És megint ki volt a hibás? Természetesen a kicsi kutya gazdája, mert nem tudta megnevelni, és gyerekként kezelt egy kutyát.

A betonos dolog eddig nekem még nem is jutott eszembe, de nyáron mi úgyis csak kora reggel, vagy estefelé megyünk ki, hogy ne forrjon fel az agyvizünk :D Akkor meg már nem 100 fokos a járda. Ha meg még kölyök a kutya, és 2-3 óránként ki kell vinni, akkor meg még a nagyokat is lehet cipelni :)

Én a lépcsőn is kézben vittem le a 3. emeletről ameddig elbírtam, mert gyakran mentünk le és nem akartam terhelni az ízületeit.

Amit a végén írtál azzal is egyetértek, van ember, akinek nem való kutya. Nem is kevés.

Akinek tényleg való, az nem csak gyerekjátéknak, táskadísznek, kerti dísznek, házőrzőnek tekinti, hanem családtagnak, társnak. Ha szereti akkor nem probléma a sok séta, a sok kiadás, mert minden gond ellenére megéri a dolog. A kutya társ tud lenne sportban, hobbiban, kikapcsolódást nyújt a vele való foglalkozás. Szerintem csak így van értelme kutyát tartani, de sokan akik kertes házban élnek már csak azért is vesznek egyet, mert "oda kell."

Foglalkozni persze már nem fognak vele, ha nagy lesz már annyit se. Tisztelet a kivételnek.

Szóval ha megvan a jó felfogás akkor nem a lakhely a lényeg. Ha lenne udvarom is bejöhetne a kutya. Én úgy tapasztalom, hogy szinte bárhol jól érzik magukat, ha ott van velük a gazdi.

A kérdező is ugyanazt mondja mint én igazából, csak most már kicsit más hangnemben. Én próbálok higgadt maradni, mert különben elmegy a dolog személyeskedésbe, és senkit sem fog érdekelni mit mond a másik.

Azt írtad, hogy nem ítéled el, de utána hozzátetted, hogy "de attól még állatkínzás". Én azt próbálom megértetni, hogy ez nem ilyen egyszerű. Vannak rossz gazdák lakásban is, akik elhanyagolják a kutyát, és vannak akik a kinti kutyával bánnak rosszul. Az nem állatkínzás? Csak azért, mert ott a tér a kutyának már el is lehet hanyagolni? Ez nem ment fel senkit.

Minden esetben emberfüggő. Már ott eldől a dolog, hogy milyen fajtát választ az illető. Van olyan fajta, aminek nem elég a lakás. De a kutyák 90%-ának nem probléma, és csak a gazdán múlik, hogy jól fogja-e magát érezni a kutya vagy sem.