Az ausztrál juhászkutya mennyire tartható panelban?

Tévedsz, a tenyésztőjével társtulajdonban van a kutya, és a teljes ár töredékéért kaptam meg. Jól élnek, nem az ár számított neki. A kutya egészséges, gyönyörű, kiegyensúlyozott, a szülei betegségekre szűrtek. Az anyja vadász vizsgás, az apja fiatal Európa győztes. Kérhetett volna érte egy vagyont, de nem tette, csupán annyit várt el, hogy kihozzam belőle amit lehet.

Nem egy irányítható robot kell nekem. Ha erre vágynék, alapból egy sokkal munkamániásabb, szolgalelkűbb fajtát választok, nem egy akaratos, makacs szettert. Nekik nem lehet parancsolni, csak együtt dolgozni velük. Azt meg nem én kérem, hogy folyton a seggemben legyen, ők már csak ilyenek, ragaszkodóak. Az egyedüllét az egyetlen, amit nem szeret.

Az udvaron bedilizett, elhaladó embereket és autókat kergető kutya pedig nem örömében csinálja ezt, hanem túlteng benne az energia, és egy idő után ilyen, sokszor kényszeres viselkedésformákkal vezeti le.

Amikor mi sétálunk általában bandáznak a kutyák (van köztük egy ausztrál juhász is). Az enyém és az aussie imádják egymást, egy 2-3 órás túra alatt az általunk megtett táv többszörösét lefutják, birkóznak, játszanak. Egymást tudják leginkább kifárasztani, volt, hogy már hazaindultunk volna, de inkább lefeküdtek egyet pihenni, úgy kifáradtak.

A kuvaszos dologról hallottam én is, falun laktunk, az öregek körében terjedt a pletyka leginkább. A történetben szereplő kuvaszok általában az udvaron kikötve éltek, semmi inger nem érte őket, akár még örökletes idegrendszeri betegségük is lehetett - nem tudom, de mivel össze vissza szaporított kutyák voltak ezt senki sem ellenőrizte. Ilyen körülmények között amúgy egy egészséges kutya is könnyen elvadul. Ez nem fajtaspecifikus dolog.

Meg akart támadni más kutyát? És? Ez itt a lakótelepen minden 2. mopszra meg bichonra igaz, és csakis a rossz nevelés, vagy annak a hiánya okozza (esetleges idegrendszeri problémákkal megfűszerezve). Nagytestű kutyáknál persze ez sokkal veszélyesebb tud lenni, ezért nem szabad hagyni idáig fajulni a dolgot.

Egy kívül-belül egészséges, jól tartott kutyánál semmi nem indokolja, hogy csak úgy bekattanjon. Ennyi erővel hogy vihetnek kiállításra veterán kuvaszt, hogyhogy nem tép szét senkit?

Ha mutatsz nekem egy hivatalos tanulmányt erről a jelenségről, egy létező betegséget ami erre a fajtára örökletesen jellemző, akkor el fogom hinni, de enélkül csak "legendaként" fogom kezelni.

(„Azért volt megőrűlve a kutyád, s azért kellett meghalnia, mert nem voltál megfelelő gazdája. Pont.”)

Látom roggyant elméd fantáziavilága igen széles! Így onnan, a kis panelodból – a történetet teljes egészében nem ismerve is - el tudod dönteni, hogy miért is kellett a kutyámnak meghalnia (mellesleg ezt úgy mondjuk, hogy „elpusztult” – mert meghalni csak emberek szoktak) és hogy ezért én mennyiben voltam felelős. Sőt! Még azt is tudod, hogy nem voltam megfelelő gazdája! Véleményem szerint, ha csak ezt a néhány sort elolvassák az érdeklődők, már akkor megfelelő következtetéseket tudnak levonni személyiségedről és általános intelligenciaszintedről!

De ezen most lépjünk is tovább!

(„Ha ez másképp lett volna, akkor nem történhetett volna ilyen, mellesleg rengeteg ember életét is kockáztattad (hiszen közlekedési balesetben halt meg a szerencsétlen kutyád)...”)

Mi van?! Azért, mert a kutyám kirohant, elrohant egy másik kutya után, azzal rengeteg ember életét veszélyeztettem?! Ezt milyen tényekre alapozod? (Főleg a történet ismerete nélkül?) De hogy ne csigázzam tovább az érdeklődésedet elárulom, hogy a kutyát nem a szemem láttára ütötte el a HÉV. Egyáltalán tudod mi az a HÉV? – csak azért kérdezem, mert mondjuk a kutyám volt kb. 45-50 kg, egy vonatszerelvény tömege pedig mondjuk szintén kb. 50, de nem kg, hanem tonna! És akkor ez még csak a motorvonat (a kocsik tömegét nem számoltam) és nem számoltunk azzal a sebességgel (F= m x a, tehát az erő egyenlő tömeg szorozva gyorsulás), amely két összeütközött „tárgy” között fellépett! Vagy szerinted az 50 kilós kutya kisiklathatott volna egy tőle ezerszer nehezebb motorkocsit?!- Mert ha ezt feltételezed, akkor szerintem nem csak tudatlan, de egyenesen egy idióta vagy!

Szóval azt, hogy a kutyát (vélhetőleg az én kutyámat) ütötte el a HÉV, az a mai napig is csak feltételezés részemről, ugyanis én magam ezt nem láttam! Az elfutása után sajnos a kutya többet már nem jött haza. Több napi keresés és kérdezősködés után már feladtam, hogy megtalálom, és akkor az egyik ismerős elmondta, hogy elütött egy fehér kutyát a HÉV.(Innen a feltételezés.)

(„Kiváncsi vagyok, hogy hány állatorvost látogattál meg az idegrndszeri problémáival, ha valóban olyan súlyosak lettek volna és elviszed egy orvoshoz, akkor az javasolja az eutanáziát. „)

Már megint miről beszélsz?! Nem látogattam meg egyetlen állatorvost sem! A kutyán csupán annyit lehetett észrevenni, hogy sokkal agresszívebben védi a területét, és ha a kerítés előtt elsétáló kutya bejött volna kerítésen belül, akkor Bell „alkatrészeire” szedi! Ugyanez volt akkor is, amikor sétálni vittem és találkoztunk más kutyákkal, mert ilyenkor túlságosan agresszívvá és „ösztönvezéreltté” vált! (megzakkant)

Mindez pedig akkor történt, amikor vélhetőleg Te még meg sem születtél! (Ennek már több, mint 30 éve!) Ez abban a korban történt, amikor az emberek még tudták, hogy panelba nem szabad nagytestű kutyát venni. Ha mégis - mert az idősebb nénik magányosak voltak és szerették volna, ha van egy társuk, akikhez szólhatnak - akkor maximum egy tacskó, törpeuszkár, vagy palotapincsi, stb. – de nagytestű kutyát nem!

És miért?

Azért, mert abban az időben az embereknek még volt eszük! Tudtak gondolkodni és megvolt bennük a megfelelő empátiás készség. Ugyanis Pista bácsi vagy Mari néni, amikor munka után hazament a kis paneljába és azt tapasztalta, hogy hiába veszi le a ruháját és öltözik át „házi kapkodóba”, vagy hiába rohangál Pista bácsi egy szál gatyában a lakásban, nem csak a háta közepén folyik róla a víz a 35 fokos lakásban - mindenféle nyílászáró egyidejű kinyitása ellenére - hanem még a tökeiről is! Mivel volt esze, azonnal felfogta, hogy egy kutya - aki nem tudja levenni bundáját sem télen, sem nyáron - hogy az mennyit szenvedne ebben a lakásban, ha ott élne! Szóval ő még ember volt, mert ennek figyelmen kívül hagyása, a „beleérzés” vagy együttérzés képessége csak a Ti korosztályotokból hiányzik - bennük még volt! Szóval ők még tényleg állatbarátok voltak!

És ezért írom azt, hogy Ti valójában nem is állatbarátok vagytok, hanem állatkínzók!

Mindenféle „lemozgatás” ellenére a kutyátok nyáron szenvedni fog - legalább is addig, ameddig távol vagytok és ki nem viszitek őket a panelból, majd aztán ismét, amikor újra hazatértek velük! Míg egy kertes házban, nagyobb mozgási térben, befeküdhet mondjuk az árnyékba egy diófa alá, ahol levegő is mozog és friss levegőn van, addig egy panelban nem! Ott van a szabad mozgás hiánya, az állott és meleg levegő, illetve a kutya lihegése miatti áporodott szag. A kutyátok pedig – akármit is írtok – szenved ebben a melegben! (És ne gyertek most nekem a légkondival, mert az sem a megfelelő megoldás a kutya számára – főleg egészségügyi okokból nem!)

(„És még annyi, hogy a tenyésztők nem az eladásra utaznak,”)

Ugye ezt csak valami viccnek szántad?

Ez pont olyan lenne, mint amikor megkérdeznél egy szakmáját szerető autószerelőt arról, hogy miért pénzért és miért nem az autó megjavításának szeretetéért dolgozik!

Marhaság! A tenyésztő azért tenyészt kutyát, mert el akarja adni azokat! Ez az elsődleges célja. (Én például még soha sem találkoztam a piacon olyan eladóval, aki ingyen kínálta volna az általa tenyésztett és „előnevelt” kiskutyákat - és most nyilván nem a kis korcsokat ajánlgatókról beszélek, hanem akik törzskönyvezett kutyát kínálnak megvételre.)

Akkor is, ha a kiskutyák világ-győztes szülőktől vannak, meg akkor is ha nem! Csupán az ár más a két esetben, a cél ugyanaz, az eladás - és érthető okból - az anyagi haszonszerzés! Ha csupán csak szeretetből, vagy azért tenyésztené azokat, mert meg akarná tartani őket, akkor előbb vagy utóbb eljönne az a pillanat, amikor vélhetőleg már etetni sem tudná szegényeket, hiszen ennek költsége van!

Hát látom a tudatlanság az megy. Kérdező, veled tejes mértékben egyetértek.

A tenyésztős dologhoz szólnék hozzá: egy kiskutya nevelése 12 hetes korig nem kevés pénzt emészt fel, oltások, chip, törzskönyv, útlevél, féreghajtás, minőségi táplálék kell neki, plusz az anyakutyának is, és még sorolhatnám. Általában a szülők aktívan versenyeznek - hol show hol munka vonalon - ahol a nevezés, utazás nem olcsó. Egy egy címhez pedig nem egy versenyt kell meglátogatni. A szűrések és a fedeztetés szintén egy vagyon lehet, ezeknek az ára kiskutyákra elosztva is már ad egy bizonyos összeget. Ha rá is pakol a tenyésztő valamennyi "hasznot" a kölykök árára, az egy nagy semmi lesz a hatalmas kiadásokhoz képest, amit egy minőségi kennel felemészt. Van olyan, akinek akár 10 kutyája is van, az ő ellátásuk szerintem egy hét alatt többe kerül, mint amennyit egy almon kaszál az illető.

Sokszor 6 hónapos korig se sikerül eladni egy kutyát, mert nincs meg a megfelelő gazdajelölt. Tehát nem adja oda az első embernek, aki felkínálja a nagy összeget. Tehát itt is látszik, hogy nem az eladás a lényeg.

A fajta nemesítése, javítása a fő cél, egy jó tenyésztőnél és emellett egy kutyaszerető, (általában tehetős) ember hobbija. A versenyek, kiállítások a célok elérése mellett kellemes programok is, ahol lehet ismerkedni, barátkozni más hasonló emberekkel.

Amint látod ez nem olcsó hobbi, időt, energiát és rengeteg pénzt képzelj minden nagy tenyészet mögé. Tudás és elhivatottság kell hozzá, és nem, nem a haszon a lényeg, ugyanis az nincs, vagy csak minimális.

Mi is kezdő kiállításozók vagyunk, de már látom, hogy a kozmetika, a felszerelések, az utazás mind mind nagyon drága, és ebből én semmit sem profitálok anyagi szinten. Akkor mégis miért csinálom? Mert szeretem, érdekel, és kutyák között lehetek. Nekem ez megéri, de van, akinek totális pénzkidobás (mint pl. a családom nagy része ;) ) Ez természetes, hiszen különbözőek vagyunk. De ne beszéljünk már hülyeséget arról, amihez egyáltalán nem értünk.

Kedves Kérdező!

(„Itt látszik a legjobban, hogy mennyire fogalmad sincs, hogy hogyan is működik ez a kutyatenyésztősdi.

A legtöbb tenyésztő amúgy milliomos, milliárdos és a tenyésztés hobby, nem abból gazdagodtak meg. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenné ek lelkiismeretesek, sőt... „)

Én nem erről írtam a hozzászólásomban! Te szándékosan félreértelmezel valamit, aztán megmagyarázod, hogy szerinted miért van igazad! Idézd! Hol írtam én milliomos, milliárdos tenyésztőkről! (Mellesleg még annyi eszed sincs, hogy felfogd milyen lehetetlen dologról írsz, hiszen ilyen kutyatenyésztő ab ovo nem létezhet! Milliárdos költségvetés még talán marhatenyésztőként is rizikós – legalább is idehaza mindenképp! Ne túlozz!)

A haszon fogalma pedig relatív! Törekedhetsz kicsire (mert nagy a darabszám és úgy is megtérül – ráadásul az alacsonyabb árral akár előnybe is kerülhetsz másokkal szemben), vagy törekedhetsz nagyobbra is, de ebben az esetben már „befutott”, teljesen kiépített vállalkozással kell rendelkezned! Ám aki úgy kezd bele egy vállalkozásba, hogy abból a számítások alapján már eleve deficitesen jön ki, az nem vállalkozó, hanem egy idióta, vagy legfeljebb olyan közhasznú (nonprofit) szervezet vezetője, amely egy „nemes cél” érdekében jött létre, így az nem egy piaci alapon működő üzleti vállalkozás!

Egy tenyésztő pedig úgy kalkulál, hogy minimum nullszaldós legyen! Ha nem, akkor az is csak egy „jótékonykodó” és nem üzleti vállalkozó! Lehet, hogy van ilyen az országban (mondjuk Te, meg a 25-ös hozzászóló), nem vitatatom, de továbbra is fenntartom, a piacon még soha nem találkoztam olyannal, aki ingyen kínált volna kiskutyákat. Ingyen! Érted?! (Az - a gyengébbek kedvéért - annyit jelent, hogy egyetlen forintot sem kell érte fizetned és hazaviheted!) Megvan?! Felfogtad? – vagy próbáljam meg tovább elmagyarázni?! Tehát mindaz, ami költsége keletkezett a tenyésztőnek, az sajátja marad, nem terheli másra!

Nem kevés pénzről van szó! Nézd meg 25-ös hozzászólását, mert ő taglalja Neked (vagy inkább nekem és mindnyájunknak)!

(„A többi dologra nem is nagyon reagálnék, mert egyértelmű, hogy súloys pszichés problémáid vannak.

Mindenesetre egy állatkinzó vagy, aki még annyira sem tisztel egy lélekkel rendelkező lényt, hogyha ez a lékek miatta távozik belőle, akkor ne azt mondja hogy elpusztult, hanem hogy meghalt.”)

Elemzést akarsz? Rendben, röviden megteszem!

Sajnos, súlyos pszichés problémáid Neked vannak!

Tudod, úgy nevezett „nárcisztikus-személyiségzavar”-ban szenvedsz! Önértékelésed kóros, grandiózus. Imádod magadat, állandóan külső elismerésre vágysz, ezen igényed állandóan jelen van és szinte mindenben ez motivál. Felteszel egy kérdést, majd az adekvát (vagy éppen a nem feltétlen odaillő) válaszokat azonban már nem fogadod el másoktól, pont azoktól, akikhez a kérdésed szólt. Saját túlzott önértékelésed miatt másokat nem tisztelsz, magadat pszichésen föléjük helyezed, pedig intelligenciaszinted sokszor jóval alacsonyabb, mint a kérdésre válaszolóké. Ugyanakkor - talán pont emiatt - szemmel láthatólag hiányzik belőled az empátia! Ezért nem érted meg azt sem, hogy egy kutya, egy érző lény - aki beszélni tudás hiányában - nem is tudja elmondani Neked, hogy nyáron, a nagy melegben mennyire szenved egy levegőtlen, zárt, kis alapterületű panel-lakásban. Ugyanakkor azt sem érted, hogy embertársaid miért ragaszkodnak egy olyan kifejezés használatához, amit már hosszú évszázadok óta használnak (az ember meghal, a kutya /az állat/ megdöglik, vagy elpusztul), és ezzel alapvető megfogalmazásbeli különbséget tesznek egy állat és egy ember között anélkül, hogy magát az állatot minősítenék, lenéznék, vagy megvetnék! Sokszor nehezen, dühvel, a megalázottság érzésével fogadod a kritikát, és rosszul tűröd a frusztrációt. Ezért is - mintegy védekezésképpen - próbálsz meg válaszaidban a másik fél által leírtakat félreértelmezni, és válaszodban teljesen másról beszélni - hogy abban mások előtt megvédhesd saját álláspontodat és a vitából „pozitív szereplőként” jöhess ki. Az eredetileg, a válaszadó által feltett kérdésre vagy problémára pedig érdemben sohasem reagálsz! Mindez bizonyára személyiségfejlődésed során, valamely trauma hatására alakulhatott így. Hogy ez pontosan minek tudható be, hogy ez estedben a rideg, elutasító szülői magatartásból, a szeretetlenségből, a visszautasítottságban eltelt gyermekkorból adódik vagy éppen ellenkezőleg, a túlzott elfogadásból, a „majomszeretetetből”, az elkényeztetésből - ahhoz több információra lenne szükség. Ám ezekre kérdésre magadnak kell tudni a választ!

(„Az, hogy szökik e a kutyád pedig a Te felelőséged, meg is ölhetett volna valakit, ha már úgy elvadítottad a totálisan hozzánemértő bánásmódoddal... Nem is értem, hogy egy ilyen szerencsétlennek miért pont egy kuvasz (tipusú szaporított keverék) kellett.”)

Erre a kérdésedre már megkaptad a választ! (csak hát tudjuk, hogy ezt nem sikerült megértened) Amit pedig ezzel kapcsolatban még nem írtam meg, és nem volt róla információd, most közlöm. Bell fajtatiszta, törzskönyvezett kutya volt, nem pedig korcs! (Emellett pedig remek őrző-védő, külső kinézetét tekintve pedig gyönyörű, egészséges.)

(„De tessék, előbbire jogszabály is van: 5. § (1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.)

Valóban! De erre is megkaptad már a választ, csak ezt sem sikerült felfognod!

Kedves 25-ös!

Hozzászólásodban pont engem igazolsz! Hiszen elmondod, hogy valójában milyen sokba kerül egy kutyus. Ha nem az eladás a célja, akkor mi?

És miért is lenne elítélendő dolog az, ha „nyerészkedni” akarna rajta?! Hiszen rengeteget munka, eltöltött idő, utazás és pénz (költség) áll az mögött, hogy megszülethettek a kiskutyák. Attól még szeretheti a tenyésztő azt, amit csinált. Sőt! Az pedig hogy az üzleten mennyit kaszál, valójában ő dönti el. Hiszen ha nem adja oda az első vevőnek - ahogyan írod - akkor azzal (üzleti szempontból mindenképp) valójában csak többletköltsége keletkezik, ami vagy ráterhel a következő vevőre, vagy ”benyeli”, és akkor már deficites lesz. Csupán csak szeretetből, hobbiból lehet csinálni egy darabig - hogy az ember a saját ráfordított munkájáért nem, vagy csak „szerény mértékben” kér pénzt, de ezt véleményem szerint csak olyanok tehetik meg, akik alapból jobb anyagi körülmények között élnek - és mint tudhatjuk, azért az ilyenekből nincs túl sok!

Nem téged igazollak, mert te azt állítod, hogy a tenyésztő legfőbb célja a kutyákkal a pénz szerzés, és az eladás. Ezt cáfoltam azzal, hogy akkor odaadná bárkinek, aki hajlandó fizetni, de sokszor jóval tovább tartja a kölyköket 8-10 hetesnél, mert vár az igazira, és közben a pénz megy el a kutyára.

És mivel egy magas színvonalú kennel fenntartása sokba kerül, ezt nem lehet fedezni az évi 1-2 alomból. Többet költ, mint amennyi befolyik a kasszába a kutyákból, és ahogy a kérdező is írta, ezért szinte csak vagyonosabb emberek fognak bele.

A sok kiadás pedig mégis megéri, hiszen ez egy hobbi, amit szeretnek, és érdekli őket, ezért nem bánják a veszteséget sem.

Nyilvánvaló, hogy az eladás is fontos része a dolognak, ezt én sem vitatom. De ebből megélni, nyerészkedni nem lehet, maximum ha nagyon régóta, nagyon sok kutyával dolgozik az ember, de ez max 1%-a a tenyésztői társadalomnak.

A másik dolog, amit nem nekem írtál, de felkeltette a figyelmemet, hogy szerinted csak a nagytestű kutyát tilos lakásban tartani, a kicsi még belefér.

De a mozgásigény nem méretfüggő! Láttál már jack russell terriert? Vagy csak úgy általában terriert? Nagyrészt kicsi kutyák, de hatalmas energiabombák, lakásba nem feltétlenül vállalnám be, csak ha tényleg sok szabadidőm lenne futtatni.

De van sok nagy testű fajta, aki meg kifejezetten lusta. Sőt, az agarak, akikről él a nagy eszményi kép, ahogy egész nap futnak is kifejezetten lakáskutyák. Egyrészt a rövid szőr miatt is (régen is a házban voltak, nemeseknél a kastélyban mint becsült vadászkutyák) és mivel egy nagy futás közben robbanásszerűen adják ki az energiájukat, és utána remekül elfekszenek a kanapén egész nap.

A nagytestű pásztorkutyákat mondják, hogy nem valók lakásba, de a többi kutya szerintem minden gond nélkül elvan. Az egyetlen, de legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venni, hogy olyan fajtát keress, aminek elég az a foglalkozás amit nyújtani tudsz. És itt 99%ban nem a méret a döntő.

És udvarra sem vállalunk be nagy mozgásigényű kutyát, ha nem vinnénk sétálni, mert a nagy tér sem pótolhatja ezt.

Kérdező!

Már ne is haragudj, de Te tényleg olyan egyszerű vagy mint egy faék! Szövegértésed nulla! Leragadsz jelentéktelen dolgoknál („A kutyád nem lehetett fajtatiszta, hiszen azzal sem vagy tisztában, hogy a valódi tenyésztők nem a piacon kínálgatják a kutyáikat.”), a kapott válaszokat sokadjára sem érted meg, elméd nem képes felfogni, feldolgozni azokat, azokból logikailag összefüggéstelen, ezáltal hamis következtetéseket vonsz le, amely feltételezéseidet válaszaidban tényként próbálsz meg feltüntetni!

Hülyegyerek! Vedd már észre! Lapozz vissza! Már egyszer megírtam, hogy volt törzskönyve! Mit nem értesz ebből?!

Nálad tényleg nem csak egy ötödikes okosabb, de talán még a kutyád is értelmesebb!

Szánalomra méltó vagy, és talán egy kicsit sajnállak is ezért! Úgy tűnik, csúnyán elbánhatott veled az élet!