Egy fiatal kutyának lehet rossz a memóriája?

Előzmény: Van egy utcáról mentett két és fél év körüli keverék nőstény kutyám.

Nem tudom az előéletét, kikötözve hagyták ott a térdig érő hóban, sebes orral. Valószínűleg bántottak. Valamivel több mint 1 éve van velem.

A kutya az első pillanattól utálja a férfiakat, nem fogadja el őket, nem engedi, hogy simogassák, vélhetően férfi bánthatta őt. Ha lehajolnak hozzá, nyúlnának hozzá stb morogni kezd, ha csak valaki belibben pl a kapunkon, hiába engedem be én, odakapna a bokájához és megállás nélkül ugat.

Kis termetű kutyáról van szó, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy egy 50 kilós kutya terrorizálja az ismerőseimet :D

Na de! És itt jön a lényeg. Igen, ha beengedek valakit, akkor ugatja, támadja, borzolja a hátán a szőrt, beletelik akár egy fél órába is mire megszokja a kutya őket, és elkezd bújni, hagyja, hogy simogassák, beleugrik az illető ölébe, nyalogatja stb, majd ha elmentek, és eltelik 1-2 hét mire újra jönnek, ez kezdődik elölről. És hiába találkozik ugyan azokkal a személyekkel heti-havi rendszerességgel, mindig olyan, mintha akkor látná őket életében először.

Apukám messze lakik tőlem, de azért igyekszünk gyakran

találkozni, vagy ő jön, vagy én megyek, előfordul, hogy kutyástul, a havi rendszeresség mindenképp megvan, van hogy több alkalom is egy hónapban, és a kutya minden egyes alkalommal vad idegenként kezeli. Nem szokja őt meg. Olyan, mintha abszolút nem emlékezne rá. Pedig apukám abszolút állatbarát, meg kb mindenki más is akit a kutyám nem szeret, de komolyan létezhet ilyen, hogy elfelejti?

Vagy mi váltja ki belőle újra és újra és újra mindig a támadási ösztönt? Hiszen minden alkalommal összebarátkoznak.

És ez pont ugyan így van a nénikémmel is, aki kicsit férfiasabb, mert nagydarab és mély a hangja, hiába jön minden hétvégén, a kutya minden egyes alkalommal kikergetné a világból.

A nőket és a gyerekeket viszont imádja.