Miért utálja a mamám a kutyámat?

Kedves kérdező! A mamád, ha jól sejtem egy idős ember. (A nagyidra gondoltál, ugye?) Régebben nem volt internet, hogy mindenki kiképezze magát profi kutyakiképzőnek. Sokan az agressziót tartották a megfelelő nevelési módszernek, mert mást nem ismertek. (ez még manapság is előfordul) Sok embernek nincs türelme és könnyen elönti őket az indulat. A mamádnak valószínűleg már nyugalomra lenne szüksége és erejét meghaladó terhet jelent számára egy fiatal, energikus kiskutya. Az idős emberek többségének már nem való kölyök kutya! Ők a felnőtt, nyugodt természetű kutyusokkal érzik magukat jól, akik nem okoznak gondot. (pl. nem pisilnek be, nem rágják szét a papucsokat, nem akarnak világgá szökni, szót fogadnak stb.) A sok kis bosszúság, ami egy kölyök kutya felnevelésével jár, már sok a mamádnak. Minél tovább bosszantanak egy embert, annál hamarabb elveszíti a türelmét. Feltételezem, még kiskorú vagy, tehát, ha jól sejtem a mamád szervesen részt vesz a kutya nevelésében. Takarít utána, eteti, talán még fizeti is a tápját, így kérlek próbáld az ő szemszögéből is nézni a helyzetet.

Kérlek semmiképpen ne hagyd magad befolyásolni a gyűlölködő, buzgómócsingok által, akik a saját rokonod (talán gondviselőd) ellen akarnak hangolni. Ferde világnézete van annak, aki arról ír, hogy eltörné egy idős nő kezét vagy láncra verné. Az ilyesfajta gondolkodás, mindenképpen kerülendő, mert csak viszályt és további kegyetlenségeket szül.

Még valamit! Az én nagyim is magához vett egy kiskutyát, melyet végül képtelen volt felnevelni. Egyszerűen sok volt neki a kutya! Hiába próbálkozott nevelni, nem tudott rá hatni, végül őt is úgy felidegesítette többször is, hogy megütötte. Mindezt úgy, hogy amúgy nagyon szerette és el is kényeztette. A kutya a hozzá nem értő, következetlen bánásmódnak köszönhetően 8 hónapos korában megharapta. A kutyát magamhoz vettem és azóta velem van. Éli világát boldogan! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az eset nem egyedi és ha végkép tarthatatlanná válna a helyzet, mindenkinek jobb, ha inkább új gazdit kerestek a kutyának.

Örülök hogy megoldódtak a dolgok! :)

Majd meglátod, hogyha a kutyus már nagyobb lesz és szépen szót fogad, már a mamád is kevesebbet fog bosszankodni miatta. Az első 1 év a legnehezebb, ha azon túljuttok a kutyussal, utána már könnyebb lesz.

Az jutott eszembe, hogy ha a későbbiekben ismét felmerülne a láncra verés kérdése, úgy érvelhetsz ellene, hogy szabály ellenes és meg is büntethetik érte. Ez szerintem, nyomós érv lehet. Senki sem szeretne pénzbüntetést, meg az ezzel járó bonyodalmakkal foglalkozni. A verés meg azért nem jó nevelési forma, mert felnőttként túl agresszív vagy túl félős kutya lehet belőle. Egyik sem jó.

Sok sikert a kutya neveléséhez! Remélem mostantól minden jól megy majd! :)