Anyukák szerintetek rosszul tettem?

Nyílván van millió fajta szobakutya akik kint a kertben nem sokáig húznák.

Attól is függ hány éves a lányod , mert kell egy bizonyos szintű felelősségtudat és intelligencia egy kutyus neveléséhez ami lehet ; hogy nem minden gyereknél adott még 11-2 néhány éves kor vagy az alatt.

Először érdemesebb lenne pl. egy kisállattal kezdeni / hörcsög, tengerimalac, bármi/.

A kutya igényel normális étel / nem pedigree meg coop-os tápok!!!! / mellett minimális kozmetikai kiadásokat fajtától függően. Kötelező oltások stb.; játékok ; RENGETEG TARTALMAS EGYÜTT TÖLTÖTT IDŐT ; vitaminok lazacolaj probiotikumok stb.

Ja és ha bármilyen gond adódhat vele az élete során ; mely hirtelen akár egy 100-200 ezer forintos műtéttel; speciális étrenddel stb ritkíthatja a családi kasszát.

A kutya családtag ; társ ; ha a fentiek közül bármiben is hiányt szenvedne - fájdalom lenne egy műtétre kiadni a legjobb barátotokra hirtelen 150 ezer forintot egy műtétre ; elaltatnátok menhely vagy akármi akkor pedig nektek nem való kutya.

A kutyatartás nem hobby és játék hanem egy életvitel mely kutyát és gazdát egyaránt boldoggá teszi hosszú éveken át! Nincs olyan egy szobakutyánál ; hogy jaj esik az eső jajj hideg van jajj lusta vagyok sétálni menni stb.

Ezeket kérlek mindenkép gondoljátok át ha rábólintanátok és kapna a kislány egy kutyát!

16 évesen már mehet menhelyre önkénteskedni szülői engedéllyel.

Tudod, mi a rossz az indokaidban? Persze, ne kallódjon el, de szocializálódni hogyan fog? Barátai lehetnek legalább? Ha nem kutya, akkor esetleg más háziállat? Hidd el, rengeteget jelent, ha van egy kis vacak, akiről gondoskodni kell. Vicces, felvidít rossz pillanatokban, kikapcsol, ha fáradt vagy, utána meg jobban lehet koncentrálni. Jó, kutyát ne, és mást? Nekünk papagáj volt, mikor ennyi idős voltam.

Mesélek még valamit. Én nem vagyok már gyerek, magamat tartom el, viszont nemrég a kimerülés szélén voltam, belefáradtam bizonyos dolgokba, és már nem ment az, hogy a dolgaimra koncentráljak, illetve nagyon nehezen. Régóta vagyok papagájtartó, nagyon szeretem őket, de a madarazás kicsit passzív dolog, őket is lehet tanítani, de ők úgy elvannak, viszonylag zárt térre korlátozódik a helyük - nálunk még nem terjedt el a madársétáltatás, külföldieket már láttam így, élőben is, külföldön, meg online is. Meg hát ők nem feltétlenül jönnek oda hozzád, illetve repülnek, kevésbé irányíthatók, még ha taníthatók is. Aztán ismét előjött a régi vágyam, egy kutya, most futós csoportokban is meggyőztek, hogy mennyivel jobb (biztonságosabb) kutyával futni. Aztán valahogy rátaláltam az én kis keverékemre, és első találkozásnál már egyből jött volna velem haza. Szóval jött, és elkezdődött a kutyázás. Aktív tanítás, odafigyelés, napi rutinjaim bővültek, és elkezdtem jobban lenni. Nem mondom, hogy teljesen helyreálltam, és már nem vagyok semennyire kimerült, de sokat javult a helyzet, amióta itt a kutya, akivel megyek sétálni, akit tanítok, és én is rengeteget tanulok, hogy mit hogyan érdemes, és a tanultakat meg kipróbálom nála, alkalmazom. Imádom a madaraimat, de a kutya adott egy olyan rendszert és plusz odafigyelést igénylő kikapcsolódást az életembe, ami jobb, mint egy pszichológus.