Mit csinálnak és hogy bírják a kutyák, ha egész nap egyedül vannak egy kis lakásban?

Egy átlagos kutya átlag napi 18 órát alszik, amit a kutya szempontjából teljesen mindegy, hogy egy 30nm-es panelban, egy 1000 hektáros telken vagy egy 2x2m-es szobakennelben tesz meg, bár utóbbi azért kényelmetlenebb egyhuzamban. Szóval ha a gazdi a nap fennmaradó részét, azt a 6-8 órát a kutyájával tölti, ami nem azt jelenti, hogy ennyit sétálnak, de amíg a gazdi otthon tesz-vesz körülötte lehet, simogatja, játszik vele, akkor annak a kutyának kifejezetten boldog élete van, különösen ha azt nézzük, hogy rengeteg olyan kutyát tartanak kertben, aki csak etetéskor találkozik a gazdájával. Szóval én meg ezért nem értettem soha ezt a "kis lakásba nem való kutya" álláspontot, sem azt, amikor kiderül, hogy lakásban van nagytestű kutyám, akkor az első kérdés az, hogy "úristen, hány négyzetméteren?!" Főleg, hogy ha már lakásban van, akkor aztán tényleg tök mindegy, hogy az a lakás 20nm vagy 100, az egészségügyi szükségleteit, mozgásigényét így se, úgy se tudná kielégíteni, maximum kényelmetlenebb lenne egy szűk kis garzonban a 40 kilós huskyt kerülgetni (mielőtt félreértenétek, nem tartok huskyt panelban :D az tényleg nem oda való, bár arról meg az a véleményem, hogy nagyon kevés helyre való, én kertben sem tartanék ilyen igényű kutyát)

Mindettől függetlenül én szerencsés vagyok, napi kb. 6 órára kell egyedül hagynom a kutyám, egészen extrém esetekben fordul csak elő 9-10 óra, de nálunk be van kamerázva lakás, ha nem vagyok otthon akkor is tudom követni, hogy mit csinál és hát a várakozásaim ellenére semmi érdekeset, végig alszik, nem ugat, nem rombol, még csak nem is nyüszög ha elmegyünk otthonról.

Egyébként egy jól nevelt, egyedülléthez megfelelően hozzászoktatott kutya nem fog szenvedni a bezártságtól (amúgy a kertbe is be van zárva) és ugatni sem fog órákon át, az már a szeparációs szorongásnak a klasszikus "tünete." Nálunk sokan tartanak kutyát itt a lakásokban, csivavától kezdve óriás uszkárig szinte minden típusban és méretben, egyiknek sem lehet hallani a hangját soha.

Egy másik állat segíthet kicsit lekötni a figyelmét, bár szerintem sokkal macerásabb annyira összeszoktatni két állatot, hogy felügyelet nélkül nyugodtan otthon lehessen hagyni őket együtt, mint megtanítani rá, hogy jól viselje az egyedüllétet, szóval csak ebből a célból felesleges a kutya mellé társat venni, egyébként is fontos, hogy minden állatot saját magadnak veszel, nem a kutyádnak.

30 kg-os mozgás és foglalkozás igényes kutyám van, 37 nm-en. Most hogy szétbarmolták Budapest tömegközlekedését, 10 órát van egyedül.

Jelentem, nem csinál semmit. Alszik. Max a kanapé-padló-saját ágyának háromszögében mozog. Nem ugat, nem rombol, nem nyüszít. Ha odaadok egy megtöltött Kong-ot mielőtt elmegyek otthonról, még ahhoz sem nyúl hozzá, csak amikor hazaérek.

Mielőtt ide költöztünk, kevesebbet volt egyedül, 5-6 óránál ált nem többet, de nem én értem haza, hanem édesanyám. Akkor ugyanez volt, annyi különbséggel hogy anya mozgott a lakásbán, csinálta a dolgait, de a kutyám akkor sem mozdult az alvó pozícióból, csak amikor én hazaértem.

Összefoglalva Ő az iskolapéldája annak, hogy messze nem helytálló, hogy nagy kutya lakásba nem való...

Én nem értem miért kell egy állatot bezárni egy kis lyukba :S

A kutya őseit tekintve nem panel állat :S

Amúgy annak se, semennyire.

Mi menekültünk onnan ahogy tudtunk és minden ismerősöm pláne akinek gyereke van ezt teszi..

De nem is volt kutyám ott. Azért mert nekem kaki miért legyen még egy kutyának is az?

Elköltöztünk kertesbe, lett kutya.