Csak engem háborít fel, sok helyen "lovasoktatás" címszó alatt súlyos pénzekért 6-7 ember utazgat a lovon egymás után?!

Igen ismerős én is 10 év lovaglás utánn jöttem rá,hogy semmit nem tudok-amikor saját lovam lett.És én se vetem észre,hogy nem tanulok semmit sem.:(.Aztán mindent újra a nulláról,sőt még hátrányban voltam az abszulút kezdőkkel szemben,mert felvettem rengeteg rossz szokást amiért a kutya se szólt(pl sarokkal kapaszkodás).

Sajnos a legtöbb helyen tojnak rá,hogy megtanuld a szártól független stabil ülést minden jármódban,meg a korrekt segítségadást.Pedig ez "csak" hobby szinten is fontos,mert baromira nem mindegy,hogy leesel-e egy kis bakolástól vagy nem..

Nos, itt ismét előjön az érdemes-vagy nem érdemes rendesen megtanulni lovagolni kérdés.

Nem akarom ismételni magam, a lényeg, hogy nekem minimiális tanulásal megvasósult az álmom: vágtázni hegyen és végtelen réteken. Egy más témájú kérdésben írtam válaszul, hogy életemben a legnagyobb boldogság volt erdőben, hegyen-völgyön lovagolni, ahol ember alig járt, őzeket, szarvasokat, vadmalacokat, feketególyát látni, nyeregig érő páfrányok, földig érő felhők közt és sík réteken, valamin hegymenetben vágtázni vadászvágtában, a ló nyakára borulva a faágak alatt, kiáradt patakokon, kidőlt fákon átkelni, hegyre felmászatni és onnan nézni a hihetetlenül gyönyörű tájat, éledő természetet, kilátást, stb, stb. Igen, boldog voltam, szerintem bolgogabb, mint akik karámban gyötrik magukat az alakzatokkal, járóiskolákkal meg fene tudja mi egyéb "tanító" gyakorlatokkal".

Kockáztatni kell néha, különben nem élsz. Én egyszer kockáztattam lovaglásban és akkor éreztem rá újra az ízére, áldom azt a "kockázatos" pillanatot.

Azon kívül azt a lovardát is, ahol nem volt oktatás, csa terepovaglás, a fenti élményeimet ott szereztem évek alatt. Köszönöm a sorsnak, hogy odairányított!!

És sosem volt hiányérzetem az oktatás hiánya miatt.

Mindenkit más tesz boldoggá.

Kedves előttem válaszoló, írj, ha lyen élményekre végsz és adom a címet, ahol ezt megteheted.

A megbotránkozókkal és okoskodókal ne törődj, azt tedd, amit szeretnél!!! Egy életünk van és apró boldogságok teszik elviselhetővé a mindennapokaz. Ahogy nekem utólag is ezek az emlékek.

Persze, lehet kihajtani hosszú mezőkön a lóból mindent, hogy utána akár szó szerint ott pusztul a végén, mellékesen ugye ez megterheli az ínszalagokat és az ízületeket.

Ha a ló mellé előre van esve, az szétviszi a mellső lábait, azok sokkal hamarabb használódnak el, mint a hátulsók, az irányíthatatlan sebesség ütemhibás vágtát eredményez.

A beejtett hátú ló mellékesen pár éven belül komoly hátproblémákkal fog küzdeni, ami kisugározva lábgondot is indukálhat, ami még a kocsiban való használatot is kizárja.

Terepen szükséges tudás, hogy a ló feladott háttal, főleg a hátulját terhelve közlekedjen, azzal tolóerőt fejtsen ki, stb. Képes legyen tolódásokra, oldaljárásokra, mert egyrészt ha át akarsz menni egyik patanyomból a másikba, kell, vagy ha nagyon szűk helyről ki akarsz oldalazni, stb. Szükséges az eleje és hátulja körüli fordulat, ha zsákutcából valahogy ki akarsz menni, hátraléptetés, mint büntetés, nagykör, ami remek rendező feladat, a tolódás megint csak, mert a kört szűkítve egy felvevőfeladatot is kapsz, ha a ló el akarna vinni (nem akkor mentek, ha a ló akar, hanem ha a lovas kéri), a hajlítgatások hozzájárulnak, hogy minél előbb ellazuljon a ló, valamit kikerülni nagyon hasonló, mint az egyszerű kígyóvonal, és lehetne még sorolni.

Minimum az alapokat tudni kell, mert persze, egy iskolalovon nem az illetőnek kell kifizetni majd a súlyos összegeket a ló helyrepofozásáért... Sokszor nem is az iskolának, mert beadják vágóba, vagy eladják a lovat (biztos van olyan lovasuk, amelyiknek az a ló a kedvence, esetleg a ló még olyan szinten van, hogy napi 1 lovas alatt eldöcög - ideig-óráig, onnantól meg már az új tulaj felelőssége...).

Bármit lehet, amíg az a lónak is jó, ha meg nem akarunk a ló egészségére figyelni, akkor arra találták fel a motort. Hegyre nem megy fel, de erdőbe simán elvihető...

Azon tény mellett, hogy természetesen igazat adok a hozzáértőknek, kezdem elveszíteni legendás türelmem és béketűrésem, én ugyanis senkitől nem kértem tanácsot és kioktatást a szabadidős tevékenységeimet illetően.

45 éves vagyok, autózok 27 éve, bringázok (ha kedvem van, napi 100 km-t is), már gyerekkoromban egyesületben túráztam és 10 évesen már lovon ültem, amikor az itteni hozzászólók többsége még kósza gondolat sem volt.

Én soha nem foglalkoztam azzal, hogy más mit hogyan csinál, szívesen elolvasok véleményeket, tapasztalatokat, de azt kikérem magamnak, hogy itt, a GYK-n engem nem ismerve nekem bárki rendszeresen motorozgatást ajánljon lovaglás helyett, speciel a motorozás az, ami sosem érdekelt. Elég nagy kislány vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, mit csinálok.

Azt, hogy hogyan lovagolok technikailag, sosem részleteztem itt, még hozzászólni is ritkán szoktam, mert nem vagyok eléggé kompetens a témában, de nem is foglalkozom én sem a mások tudásával vagy épp nem tudásával.

Én nem adok tanácsokat, de nem is kértem, főleg lenéző és kioktató stílusban.

Csupán leírom az élményeimet, mert úgy gondolom, jó megosztani, de sajnos egyre inkább úgy látom, hogy az itt hozzászóló, valóban jól lovaglók többsége egy külön emberfajta, akik szó szerint a magas lóról néznek le a gyengébbekre.

Én tisztelem mások tudását, de minimális tiszeteletet én is elvárhatnék, függetlenül a tudásom vagy nem tudásom szintjétől.

Úgyhogy köszönöm, de nem fogok lóról átülni motorra.

Én azt mondom, hogy amíg nem balesetveszélyes, addig van létjogosultsága az ilyen típusú lovagoltatásnak is.

A lovagolni járóknak ugyanis csak egy kisebb százaléka szeretne a hobbi-körbetötyörgésnél magasabb szintet elérni. A többségnek a sok fős osztályban körözés is megfelel, ezt is élvezik. Nem fejlődnek, de nem is ez a céljuk, hanem az, hogy heti egy órára kiszabaduljanak a betondzsungelből, és természetközelben legyenek.

Abban igazad van, hogy a sok fős osztályban tötyörgést nem az 1-2 fős, hasznos edzéssel azonos áron kéne kínálni, bár szerintem nem is annyiért kínálják. Az osztály a legtöbb helyen olcsóbb az edzésnél, ha leszámítjuk azt, hogy aki edzésre jár, annak általában van saját lova, míg az osztályba járóknak a lovarda biztosít lovat.

Az, hogy a nullánál alig több tudással kiküldik az embereket terepre, vagy más módon veszélyeztetik, természetesen nem elfogadható, de ettől eltekintve szerintem nincs semmi baj azzal, hogy akinek csak erre van igénye, annak lehetősége van alacsonyabb szintű "oktatásban" is részesülni.

Utolsó! Ahol én kezdtem anno, ott most a fél órás lovaglás 3-4 ezer körül van, azt hiszem, már 4, az órás meg simán dupla annyi. Na most ahol meg rendes edzéseket veszek, egyedül, fejlődök, és eljutok olyan szintre, hogy egyedül kimehetek terepre, a nélkül, hogy az életveszélyes lenne, vagy tönkretenném a lovam, az 2500/alkalom (!), tehát nem óramű pontossággal X percnél kész, vége, húzzak a fenébe.

Sokak azért elégednek meg a 6-8 ló egymás után körbe-körbe zötyög módszerrel, mert nincs választási alternatíva, és fogalmuk sincs, hogy lehetne, kéne másképpen! Ha lenne, és úgy választanák ezt, na akkor nem lenne ezzel semmi gond szerintem. Másik helyen is voltam, 3000/óra, meglátták, milyen üléshibákkal érkeztem, egyből futószáras ülésjavítás, és rengeteget dolgoztam egyedül, később kettesével párban, de annál több lovas csak egyszer volt, akkor hárman voltunk, mert a 3. REV-re készült, és bezsúfolták mellénk. Egyszer.

Addig hat évig köröztem körbe, várva, hogy majd egyszer a távoli jövőben eljutok oda, hogy mehetünk terepre, vagy ugrunk, vagy mit tudom én, csinálunk bármit, amihez valós tudás kell, és... És nem.Azóta sem ugrok, mert nem fogott meg, nem szeretem, de kipróbálhattam, hogy eldöntsem. És lehetne még sorolni. Ott a legnagyobb élményem az volt, hogy párszor eloszlást vezettek, és le kellett birkóznom a tök érzéketlen lovat, hogy ne zárkózzon fel egyből a másikhoz...