Csomózott kötőfékkel való kikötés?

Kedves utánam válaszoló, én is azt írtam, hogy egyelőre nekem sem fér bele a lelkivilágomba ez, de ha ezen múlna, hogy a gyerekeimet el tudom tartani vagy sem, akkor már más eset lenne.

Amúgy nincs egészen igazad, van szerencsém jól ismerni egy olyan lovast, aki rengeteget tett már le az asztalra, eredményekben is, meg tanítványai eredményeiben is, az ország merem állítani egyik legnagyobb tudású lovasa, mégis konkrétan egyik napról a másikra él.... Minden munkát elvállal, a lovaglásokon és edzéseken túl is (pedig éjjel-nappal nyomja az ipart és bármire hajlandó felülni, aminek négy lába van és kivétel nélkül mindig eredményes a munkája) csak hogy eltartsa a családját. Szóval nem egyszerű ez, nagyon nem...

Kedves kérdező, azt azért elárulod, hogy mit tett hozzá a tudásodhoz, vagy a lovadéhoz az, hogy meg tudod répabottal símogatni? Ettől jobban mozog, jobban reagál a segítségekre, átengedőbb, kevésbé ferde, jobban egyensúlyban van, vagy mi? Ezért akasztanak ki egyébként a "természetes" kiképzők. Humbug amit tanítanak, lovagláshoz nincs köze, nem lesz tőle jobb a kapcsolatod a lovaddal, nem fog jobban dolgozni, te nem fogsz ügyesebben nyúlni hozzá.... Tudod mihez hasonlít ez a répabotos dolog? Hagyományőrzők, amikor szoktatják a lovaikat ahhoz, hogy jól tűrjék a kardot ránts vezényszót, hogy ne féljenek a kardtól. Na ők szokták addig simizni kardlappal a lovat, amíg már egyáltalán nem fél tőle. A különbség az, hogy ebben az esetben ennek van valami értelme is.

A lovadnak az a jó, ha te pontosan meg tudod neki mutatni (segítségadások) hogy mit vársz tőle, jól tudod lereagálni a ló erre adott válaszait és úgy tudtok megoldani együtt feladatokat - legyen az egy pálya ugratása, vagy csak egy szimpla hobbi tereplovaglás - hogy az mindkettőtöknek élvezetes és hasznos legyen. Ajánlom figyelmedbe Endrődy Ágoston - A militaryló kiképzése c. könyvét. Csak az első pár oldalt olvasd el, megérted, miről hablatyolok.

Valóban nem zavarásztam még a lovamat körkarámban, hogy "csatlakozzon", nem piszkáltam répabottal hogy jobb legyen a kapcsolatunk és nem rángattam sehová csomózott kötőfékkel. :-) Bár a karámban gyakorlatilag bármelyik lovamat simán ellovagolom egy szál kötőfékkel, megkockáztatom, még némelyiket anélkül is sikerülne, én maradok a jól bevált angol csuklós csikózabláknál, abban még sosem csalódtam. Minden lovam odajön hozzám, ha hívom, nem kell hozzá kötőfék, anélkül is követnek. Nem játszom parelli 7 játékot, ennek ellenére barátkozós játék nélkül is bárhol megérinthetem bármelyiket, sünijáték nélkül is ellépnek a kezemtől érintésre, az idősebbek anélkül is, elég ha mutatom vagy mondom nekik. Nem szoktam a vezetőszárat össze-vissza ráncigálni, hogy eltávolítsam vagy közelebb hívjam őket, de szoktam földről idomítani, többek között a hátraléptetést is először földről tanítom, így minden gond nélkül megy hátrafelé a ló, s egy szavamra jön is vissza, mint ahogy futószáron is egy szavamba kerül a jármódváltás, a megállás, a behívás vagy a kiküldés. Nem mellesleg körjáték helyett futószárazok, ami egyáltalán nem unalmas számukra, hiszen a futószárazás sem arról szól, hogy vég nélkül és ész nélkül rohangálunk körbe-körbe. Nem játszom rés-játékot, anélkül is bármikor felrakom őket mondjuk a lószállító futóra vagy a kamionra, végigjönnek problémamentesen egy szűkebb folyosón, sőt, fogadásból az egyik lovammal fölmentem öt lépcsőfokon, majd egy kis ajtón át bementem a kocsmába. Kólában fogadtunk egyébként meg fagyiban. :-D

Igen, kedves kérdező, igazad van, nem próbáltam még ezeket az állítólagos természetes kiképző módszereket, de érdekelt, hogy miben más vagy ugyanaz, mint a hagyományos, ezért eléggé utánaolvastam, videókat néztem stb. Nem szokásom ugyanis úgy véleményt alkotni valamiről, hogy nem tudok róla semmit. Az a meggyőződésem támadt, hogy az égvilágon semmit nem tud hozzátenni a dolgokhoz a természetes kiképzés, amit a hagyományos ne tudna.

Azt simán elhiszem, hogy jobb lett a kapcsolatod a lovaddal a tábor után, de ne gondold, hogy ez a kiképzési módszernek köszönhető. Arról van szimplán szó, hogy néhány napot együtt töltöttél a lovaddal, idegen helyen, ahol te voltál számára a "biztos pont", akit ismert, plusz a tábor alatt más dolgod se volt, mint vele lenni, vele foglalkozni. Ennek jótékony hatását érzed most. De ugyanezt éreznéd akkor is, ha az elmúlt hétvégén díjlovaglást tanulsz mondjuk Dallos Gyulától, vagy díjugrató edzőtáborban vagy valakinél, vagy akár csak részt veszel egy több napos lovastúrán, otthontól távol.

Jól érezted magad a táborban, úgy érzed, a lovad is fejlődött, ez szuper, örülök neki. Csak ne tévedjünk: nem azért fejlődött a lovaddal a kapcsolatod, mert pár napig répabottal hadonásztál neki, hanem szimplán azért, mert együtt voltál vele. De próbáld ki, menj el egy bármilyen sportlovas táborba, ahol hagyományos módszerekkel dolgozik egy jó edző és utána meséld el a tapasztalataidat. :-)

Kérdező, nem egy lovam van, hanem sok. Ezek szerint mind birkatürelmű.... Nos, te biztosan jobban tudod. :-)

Az a baj, hogy semmit nem tudsz a hagyományos kiképzésről, ha ugyanis tudnál, másként beszélnél. Azért ha egyszer ráérsz egy kicsit, két répabotos mutatvány között nézz már utána, mit is lehet tudni az örkénytábori lovastanárokról, munkásságukról, módszereikről... Aztán gyere le hozzánk, kiveszünk két nyers csikót a legelőről és nézzük meg, melyikünk megy többre velük. :-)

Gabka, mi már elég régóta szinte mindenben egyetértünk... ;)

Türelmes lovasnak türelmes lovai vannak. Aki a lovat sietteti, nem készíti megfelelően elő, úgy kér tőle valamit, hogy az még nem érti a feladatot, ott jön a képbe a durvaság. A lovat csak egy dologra kell rávenni: hogy önként tegye azt, amit kérnünk tőle. Ha ezt sikerült elérni, akkor kérhetsz tőle bármit, meg fogja próbálni. De ne azért csinálja, mert különben kellemetlenség éri, hanem azért, mert ha megcsinálja, valami jó dolog történik (és ez nem azonos az előzőleg okozott fájdalom megszüntetésével). Nyomást persze helyezünk a lóra, hiszen azzal tudjuk irányítani, de a nyomás csak egy jelzés, hogy mit szeretnénk és nem fájdalom.

Példa: tanítok a lovamnak valamit, amit még nem ért. Próbálgatom, adom a segítséget, de még nem áll össze a kép. Egy idő után elfárad agyilag és kifejezi a nemtetszését ("ne pöcögtessél már a pálcával, mert nem értem"!). Ilyenkor visszalépünk, csinálunk valamit, amit tud és dicséretet kap. Ennek ellenére napról napra közelebb jutunk a megoldáshoz. Megtehetném, hogy bele húzom-vonom, ütöm a feladatot, de minek? Hogy azért csinálja, mert különben bajba kerül? Próbáltam azt is, de nem volt benne a ló lelke. Hülyén hangzik, de nem volt benne. A korrekt képzésből fakadó szép eredmények akkor jönnek, ha a ló élvezi, amit csinál. Én, ha ló lennék, nem élvezném, ha méteres ívben rángatnák a vezetőszárat csupán azért, hogy lépjek hátra.

Lehet, hogy pont lesz.rod, amit írtam, de nem érdekel különösebben. Nem csak te olvasod ezt az oldalt.