Feles tartás így működhet?

Közös lónak túrós a háta...

Valóban, ahogy az első írta, nyilván teljesen ugyanolyan elképzelések nem lehetnek, egy ideig működik a dolog, aztán az egyikőtök jobban fejlődik, ő versenyezne is, akkor a másik már kevesebbet jut a lóhoz, vagy az ő napjain a ló fáradtabb lesz, nem tud annyit dolgozni... Nem törvényszerű, hogy gond lesz belőle, de szerződés ide-vagy oda, én nem akarnék közös lovat. Ha már csak abból indulsz ki, hogy most milyen a kapcsolatotok. Ha nekem lenne egy olyan barátom, akiben megbízok, mindenben egyetértünk, akkor nekem nem lenne szükségem szerződésre. Ha szerződést írok, akkor valamilyen szinten bizalmatlan vagyok, ami idővel és közös munkával ellentéteket fog szülni. "Sajnos" a lovaglás az a ló és a lovas közötti bensőséges kapcsolaton alapszik, amibe ha egy harmadik személy rendszeresen "belekontárkodik", annak többnyire jó vége nem lehet.

Én a legjobb barátommal is írnék szerződést, hiszen egyrészt vagyonok, másrészt a ló jólléte múlik rajta.

Szerintem működhet, de nyilván kompromisszumot kell kötnie a két félnek. Ha akarják, működik, de szerintem ezen ugyan úgy dolgozni kell, mint egy bármilyen más kapcsolaton, nem megy csak úgy magától.

Természetesen ha te lovagolod, te fizetsz mindent, akkor nincs gond. De gondolj bele, mondjuk te lovagolsz, valami történik a lóval, lesérül, állatorvos kell hozzá, ráadásul egy ideig lovagolni sem lehet. Nyilván baleset történt, ami miatt senkit sem lehet hibáztatni, de megfordulhat a másik fejében, hogy miattad lett baja a lónak, fizesd te a dokit, mert ő most egyébként sem tud lovagolni, mert te tönkre tetted. Persze ez nem így van, hisz balesetre bármikor lehet számítani, de csak egy olyan szülő, egy olyan jóakaród legyen, aki teletömi a fejét hülyeségekkel, akár balhé is lehet belőle.

Meg a fix időpontokhoz kötött lovaglásból is lehet gond, ha mondjuk a másik lovas lebetegszik, vagy csak programja van, hétköznap nem tud kimenni, felajánlja, hogy menj te, te sem tudsz, ő meg követeli majd a hétvégét, hogy neked lett volna lehetőséged hétköznap is kimenni, mért nem mentél, ő beteg volt, nem tudott volna. Nyilván ez is egy sarkallatos példa, de én el tudnám képzelni.

Feles tartás nem az igazi. Ideig-óráig működhet, de ha te kapcsolatot akarsz a lóval kialakítani, és minél kevesebb konfliktust akarsz a lovakhoz kötni, akkor az az igazi, ha saját lovad van. Problémák akkor is lesznek, főként ha bértartásban vagy, mert nyugalom sehol sincsen, de még mindig megúszod az egymásra mutogatást, egymás hibáztatását.

Én láttam több ellenpéldát is, amikor jól működött.

Az szerintem eleve jó alap, hogy egyikőtök csak hétköznap, a másik csak hétvégén. Így pl. az időponton nincs összeveszés, mert amúgy az az egyik fő konfrontálódási pont.

Ez abban is segít, hogy a tulajdonos, ha csak nem jár folyton a nyakadra, akkor nem lesz féltékeny, mert nem látja, hogy milyen veled a ló, nem látja, hogy te hogy szeretgeted.

Nem akarom megbántani a korábban írókat és én is tudom, hogy sok ponton elbukhat egy ilyen együttműködés, de érzelmi intelligencia kell ahhoz, hogy ez működjön. Mindkét fél részéről. Nem szabad féltékenynek lenni, se a tulajdonosnak, se a felesnek az eredeti gazdára. El kell fogadni, hogy azért van ez így, mert a ló és mindkét fél érdekeit ez szolgálja.

Ha a tiéd a ló, akkor arra kell gondolni, mikor a másik lovagolja, hogy "jaj de jó, mozog", nem arra, hogy "jaj a hülye p épp elszereti a lovamat".

Persze fontos, hogy jól lovagoljon a bérlő, ne rángassa a száját, ne pattogjon, mert azt senki nem viselné el, hogy teszik tönkre a lovát, sőt, azt gondolom talán az a szerencsésebb, ha a bérlő jobban lovagol, mint a tulaj.

Nyilván más, ha 2 ember lovagolja a lovat, mint ha 1, de azért ebbe nem fog belebolondulni a ló, láttunk már ilyet, az egyik lovamra rendszeresen felül a pasim, de én is lovagolom, nem látok rajta zavarodottságot, se semmit.

Az még sokkal jobb, ha csak te bérled, csak te lovagolod, mert ott már igazán nincs min vitatkozni, ha betartod azt, hogy heti hányszor mész, meg hova merre.

A probléma valóban akkor kezdődik, ha esetleg lesérül a ló. Akkor viszont összedől a kártyavár. Ha tulajdonos vagyok és a felestartóm alatt lesérül a lovam az biztos, hogy meg akarnám fojtani, főleg, hogy nem tudni, hogy pontosan mi történt, mert hiába mondja ő azt, hogy csak ügetett egy homokos úton és egyszercsak elkezdett bicegni (lehet ez igaz is) én gondolhatom azt, hogy hazudik és biztos sáros göröngyös talajon vágtázott vele, vagy mély szántásban megküldte.

Ha pedig feles tartó vagyok és alattam lesántul a ló a föld alá süllyedek szégyenemben, még ha nem is én tehettem róla.

Szóval olyankor fogalmam sincs mi történik.

Ez, hogy én ekkor lovagolok, te meg akkor, ott bukik el, amikor nincs fedeles. Mert nálunk volt hogy egy hónapig minden hétvégén szakadt az eső, így aki a hétvégét vállalta be az igen csak megszívja.

Ilyenkor a másik rugalmasságán múlik minden. Csak olyan emberrel vágj bele, akivel jóban vagy és korrekt, és napi szinten beszéltek egymással. Persze ez egy üzleti megállapodás is, és az üzletben nincs "barátság".

Teljesen megbízható emberrel lehet belevágni, akit már régóta ismersz és lelkiismeretes, és nem olyan, hogy ha netán lesántul a ló, akkor rá se néz 2 hétig. Szóval jól meg kell gondolni ezt az egészet, mert hiába papírozol le mindent, az emberi rizikó még ott van.