Titeket is ennyire felzaklat, vagy csak én reagálom túl?

Ez az oktatás hibája... Gondolom az húzott fel téged is, hogy a szárak lógtak a nagyvilágba, de a pálca meg állandóan használva van, amiből annyit vesz le szerencsétlen 6 éves, hogy csak pálcázni kell a lovat/pónit orrba-szájba.

Én anno futószáron tanultam és a legelső leckék egyike a helyes szártartás, lábtartás, testtartás volt, hogyan hajtsuk előre a lovat a testsúlyunkkal, stb. Mindezek után jött csak a pálca, sarkantyú és társai. Ha a fent említett oktató ezt nem így tanítja, az az ő hibája, nem a lovasé. Sajnos a legtöbb helyen csak a markukat tartják az oktatók a pénzért, utána felülteti a gyereket a lóra, aztán hadd menjen, néha odaszól hogy "nagyon jó, ügyes vagy", egyébként a ló meg kóricál egy órát amerre gondolja.

Mért kell egyből azt gondolni, hogy az oktató a hibás? Én lovasoktató vagyok és nálunk is van kifejezetten pónis oktatás a 3-7 éves gyerekeknek. Én nem szeretem és nem is tartom normálisnak hogy egy 3éves gyereket elhoznak a szülők lovagolni, de mivel ez a munkám és nem én vagyok a főnök ezért nem én szabom meg hogy ki jöhet lovagolni és ki nem. Az hogy egy lovas "bénázik" teljesen normális, tekintve, hogy azért járnak lovardába, hogy megtanuljanak lovagolni. Én magamból kiindulva tudom és szerintem a legtöbb oktató így van vele, sosem tenném kockára a lovasaim épségét. Minden azon múlik, hogy mennyire ismered a lovakat amin oktatsz. Nyilván az oktató tisztában volt azzal, hogy az a póni laza száron is többé-kevésbé megcsinálja a feladatot, máskülönben igazíttatott volna a száron. A pálcáról csak annyit, hogy ha egyedül lovagol a gyerek, de még olyan kicsi, hogy nem ér le a lába rendesen a nyereg alá akkor nem nagyon tudja másképpen hajtani a lovat csak pálcával, de mivel egy 6 éves gyereknek még nincs olyan mozgáskoordinációja, hogy tudja pontosan és szakszerűen használni a pálcát így előfordul, hogy nem lesz tökéletes a használata. A dicséretről meg annyit, hogy ha egy 6 éves gyereket elkezdesz osztani és közlöd vele hogy béna akkor az életben nem fog többet lóra ülni, így a kevésbé ügyes gyereket is meg kell néha dicsérni ha önmagához képest valami jót csinál.

Lehet hogy én tévedek, mert 14 éves fejjel én is azt hittem, hogy mindent tudok a lovakról, de mielőtt ítélkezel egy idegen környezetben (idegen lovasokkal, oktatókkal és lovakkal szemben) nem árt tájékozódni arról, hogy mi mindent kell egy oktatónak tanulnia ahhoz, hogy oktató legyen és aláírom, hogy van pár kontár a szakmában, de szerintem a többség odafigyel arra hogy kinek mit, és hogyan oktat.

Jó talán több van mint pár, de azért gondoljunk bele, hogy egy olyan oldal kérdéseit hozod fel példaként ahova akárki beírhat akármit. Ezeknek a kérdezőknek a 80%-a olyan tizenéves lovaslányka aki fél éve sem lovagol és attól hogy itt írogatja a zseniális problémáit lovasnak érzi magát.

Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan oktatók akik felelőtlenek és nem értenek ahhoz amit csinálnak én csupán bátorkodtam felhívni a tisztelt társaság figyelmét, hogy ne mindig az oktatókat szarozzuk, először érdemes megismerni a körülményeket! (11.45-ös voltam)

Aztakva, két éve, nemáár, komoly??

Majd ha ott tartasz, hogy megérted hogy mi az, hogy oktatni, akkor majd lesz értelme másokat méltatni.

Maximálisan egyetértek a 80%-os válaszolóval, aki kiállt a lovas oktatók mellett. Én is oktató vagyok. Mi ugyan nem vállalunk 7 éves kor alatt lovas oktatást (a miértjeit hagyjuk, mert ez újabb vitatéma... nálunk tényleges oktatás 7éves kortól van, addig max szoktatás, barátkoztatás, pont.), de nálunk is sokszor van, hogy a gyermek, aki frissen került le a futószárról, "bénázik" az irányítással. Hogy ne "bénázna", hiszen mindenkinek át kell esnie azon az időszakon, míg nagy nehezen megszokja, hogyan kell finoman tartani és kezelni a szárat, a testsúlyunkat áthelyezni, lábainkat helyesen mozdítani, sarkunkat lenyomva tartani egy időben.

Ha csak hirtelen beesnél hozzánk egy pillantás erejéig, akár nálunk is láthatnál olyat, hogy a gyerek egyáltalán nincs a helyzet magaslatán egy feladat kérdésében, esetleg nem úgy fogja a szárat, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, és a póni meg elbandukol arra, amerre éppen a feje húzza - jobb ötlete nem lévén -, jómagam pedig nem visítok azonnal a kölyök seggében, hanem csak csöndben figyelemmel kísérem az esetet, és miután már legalább 4-5x elmagyaráztam, mit kell csinálnia, akkor éppen csak hagyom, hogy egy kicsit az önálló problémamegoldó képessége is érvényesüljön a gyereknek - a pónimban pedig bízok, mert jól tanított állat az, tudja a dolgát.

Ha homlokegyenest mást csinál, mint amit kéne, na akkor közbelépek, ismét a szájába rágom, mit csináljon, hogyan kéne, és el nem mozdulok mellőle, amíg nem sikerül összehozni a feladatot.

De tegyük fel, kérdező, te csak azt a kritikus öt percet láttad, amíg a gyerek lógó szárral és talán kicsit szétesett üléssel "bénázik", azt már nem, amikor előtte alaposan elmagyaráztam a dolgokat, majd végül közös erővel megoldjuk a feladatot, ezért levonsz egyfajta következtetést, és hamisan ítélsz. Egész biztos vagy benne, hogy a fent említett szituációban ez a lehetőség még véletlenül sem áll fenn, mert 100%, hogy kontár munkát láttál?

Én csak azt mondom: ítélkezni a legegyszerűbb, mert az követel tőlünk a legkevesebb odafigyelést...

És ez szerintem nem csak a gyerekekre igaz. A lovaglás - ha jól csinálják - egy roppant komplex dolog, az ember a testének minden részével más, meghatározott dolgot kell csináljon és ezek a dolgok pillanatról pillanatra változnak, nem csoda, hogy eleinte elveszíti a fonalat az is, akinek egyébként fejlett a koordinációs érzéke, egyensúlya és biztos üléssel jött le a futószárról. A próbálkozás pedig dicsérendő és pozitív megerősítéssel sokkal többre lehet menni, mint állandó korrekcióval. Korrigálni, próbálni, dicsérni - nyilván soha nem lesz senki tökéletes minden pillanatban, világbajnok lovasokat lehet kritizálni egy-egy pillanatban, egy hatévesnek meg főleg arra van szüksége, hogy pozitív megerősítést kapjon akkor, amikor próbál úgy csinálni, mint ahogy mondták.

Javaslom a két éve lovagló 14 éves kérdezőnek, hogy gondoljon vissza arra az időre, amikor még csak pár alkalommal ült lovon, milyen érzés lett volna, ha mondjuk a pálya széléről állandóan belefázott volna boldog-boldogtalan, hogy mennyire béna és azonnal szálljon le a lóról amíg így bánik a lóval (=nem jó az ülése, a szárkezelése, a pálcatartása, a fejtartása, az egyensúlya, a csizma fekvése, stb). Merthogy nem volt jó, sőt, gáz volt, mert hát akkor ült x-edik alkalommal a lovon és törvényszerű, hogy amíg meg nem tanú valaki valamit, addig azt nem tudja. Viszont nem ha nem próbálja, nem is fogja soha tudni.

Baromira túlreagálod. Nehogy azt hidd, hogy 6 évesen rendezettebb mozgásod volt, mint bármelyik gyereknek. A 6 éves nem gondol bele, hogy ez most fáj a lónak, mikor ezer más dolog leköti a figyelmét (például a pálya mellett repkedő pillangók). Ez élettani sajátosság, nem az oktatót kell szarozni, így látatlanban.

És amikor te egy rosszul megbecsült távolságról elugratod a lovadat, ugrás fölött a szájába rántasz, aztán a hátába huppansz érkezéskor? És amikor én ugyanezt megcsinálom tizenévnyi versenyzői múlttal? Mert valljuk be néha előfordul. Állatkínzók volnánk?