Jól tettem-e? Ti mit tettetek volna?

Igyekszem mindent elmondani. Szóval egy ideje a nagymamámhoz szegődött egy cirmos cica. Mamám annyira nem szívleli a macskákat, mégis megsajnálta és tett ki neki kaját mindig. Így hát nálunk maradt. Reménykedtünk hogy kandúr, de később kiderült, nőstény. Mivel elég vadóc volt nem volt esély megfogni, és elvinni ivartalaníttatni, még mielőtt vemhesült volna. Így aztán vártunk mikor születnek meg a kicsik. Mamám nem szerette volna, hogy a kicsik itt maradjanak nekünk mikor megszülettek agyoncsapta volna őket... :((( Viszont én már korábban is terveztem, hogy nem fogom hagyni. Mivel én vettem észre elsőnek, hogy megérkeztek a kis jövevények, ezért elrejtettem őket az anyjukkal együtt, és senkinek nem szóltam róla. Nem olyan rég költöztem oda, és azért bánt a lelkiismeret, hogy hazudnom, kell nap mint nap. De nem szeretném, hogy a kicsiknek baja essen. (Egyébként 5en születtek, ebből 2 halva :( ). Az a ciki, hogy 27 éves vagyok és nincs munkám. Néha 1-1 apróság összejön, abból bejön egy kis pénz. Apám szokott még pénzt adni, de én soha sem kérem. Ő kérdezi mindig. Tehát igazándiból el vagyok tartva... Viszont neki sem mondhatom el, mert baromira kiakadna... A kicsiknek szeretnék gazdit keresni, az anyát pedig amint lehet ivartalaníttatni... Szóval ez a történet. Néhány dologban érzem hogy hibáztam. Pl. kérhettem volna nyugtatót a dokitól, hogy megfoghassam, és időben legyen ivartalaníttatva.