Tényleg kínzás ha lakásban tartod a macskád és nem engeded ki?

Nem igazán értem, hogy gondolhatja azt bárki is, hogy a macskának kínzás bent lennie egy kényelmes, meleg lakásban, ahol a kaparófától kedve a cicamászókán keresztül a mindenféle csörgő-zörgő, szőrös játékig van mindene, minőségi eledelt és friss vizet kap minden áldott nap és szeretve, gondozva van... de az, hogy a macska kimehet a kertbe, az viszont királyság, hiszen milyen jó, hogy szegény pára odakint menekülhet a kutyák elől az életéért, hogy azon kell izgulni, hogy bármikor elütheti egy autó, hogy megmérgezhetik a "kedves" szomszédok, vagy elkaphat valami "csodálatos" betegséget az arrafelé csavargó kóbor macskáktól, akik jó esetben még el is verik és nem csak beteg lesz, de sérült is... Valóban, sokkal királyabb élete van egy kijárós cicának. Igaz, legalább "izgalmas" élete van, már ha a betegségek, kutyák, verekedős kóbor macskák és az autók elől való örökös menekülést nevezhetjük így... Hát, köszönöm szépen, én azt hiszem, inkább elnézegetem az idebent unatkozó macskámat, aki megéri a matuzsálem kort, mert vigyázok rá. Akinek meg fontosabb, hogy a macskája "jól szórakozzon", miközben a kutyák és autók elől menekül, az meg engedje ki a kertbe. :) Ennyi. Nem fogja megérni azt a szép idős kort, mint a lakásban tartott cicák, de legalább "boldog" élete volt odakint...

Mindenkinek más a véleménye erről, szerintem felesleges ezen vitát kezdeni. Látjátok, én is tudok kritikusan írni az ellenkezőjéről. Nektek király, ha a macskátok kertbe járós, oké. Ezt elfogadom. De nem kell leszólni azokat, akik bent tartanak cicát. Mindenki úgy tartja a saját macskáját, ahogy a saját lelkiismerete és a saját belátása szerint a legjobbnak véli. Én idebent, ti odakint. Ezen abszolút kár vitázni.

U.I.: Egy nagyon kicsi faluban, ahol nincs szinte semmi forgalom, vagy esetleg jó messze esik az ember háza a főúttól és az utcában szökőévben egyszer, ha elhajt arra egy kocsi, nyilván biztonságosabb kiengedni a cicát. De a kutyák és a kóbor macskák által terjesztett betegségek még ott is veszélyt jelentenek - még akkor is, ha a cica rendszeresen oltva van. Kizárólag úgy engedném ki a macskáimat, ha macskabiztos kerítéssel tudnám biztosítani az udvarunkat. Akkor, abban az esetben nem bánom, menjen ki a kertbe. De addig, míg fennáll annak a veszélye, hogy bármi elkaphatja, elüthetik, megmérgezhetik, megveri egy kóbor macska vagy elkap tőle valami istenverte nyavalyát, na, addig biztosan nem lesz kijárós cicám!

Amikor még otthon laktam Édesanyámnál, akkor csak kinti-benti cicáink lehettek. Az első cicám még egy éves sem volt, amikor elkapta a lábát a szomszéd kutya, orvoshoz kellett vinnünk és (rövidke) élete végéig gyógyszeres kezelésre szorult, minden nap fájdalomcsillapítókat és ki tudja még, miket kellett beleszuszakolnunk szegény macskába, de a lába sosem jött helyre teljesen... míg végül egy nap szegénykém nem tudott elég gyorsan szaladni sántikálós kis lábával és a szomszéd kutyája befejezte, amit annak idején elkezdett. Cirminek hívták és kevesebb, mint 2 évet élt.

A második cicánk, akire kisebb koromból emlékszem, a Mica névre hallgatott, gyönyörű fekete-fehér lánycica volt, úgy találtuk őt egy bokorban. Hazavittük, befogadtuk, imádtuk. Szintén kinti-benti macska lett belőle, őt is a szomszéd kutya kapta el... véresen, belső sérülésekkel és szilánkosra törött medencével sikerült meglépnie, de úgy húzta haza magát a két mellső lábával. Szegénykém medencétől lefelé lebénult, a hátsó lábai és a farka ernyedten lógott mögötte, nem tudta őket mozgatni. Azonnal rohantunk vele az ügyeletre, ott derült ki, hogy a belső sérülései komolyak, és a szilánkos medencecsont törése mellett sajnos a belei is több helyen perforálódtak (kilyukadtak, kiszakadtak), nem volt semmi remény, így sajnos el kellett őt altatni. :(

A harmadik cicánk Tofi volt, szintén lánycica. Az udvarunkba egy szép téli hétvégén beszökött egy kóbor kutya, aki némi ételt és menedéket keresett, de ehelyett a cicánkat találta meg, és azonnal széttépte szegényt...

A negyedik cicánk Dormica volt, szintén kutya végzett vele.

Utána jött Lili cicánk, akit autó ütött el.

Szeréna cicánkat megmérgezték. Valószínűleg nem neki szánták, ő csak megtalált egy egeret, aki korábban valószínűleg beleehetett a neki kitett patkányméregbe, de a történet szempontjából ez mindegy is. Szeréna mérgezés áldozata lett, még akkor is, ha az egész véletlenül történt.

Vacak cicánkat megint csak autó ütötte el. Napokig ott voltak a vérnyomok az aszfalton...

Artúr cicánkkal nem egészen egyértelmű, hogy mi történt: összeverekedett egy másik kandúrral, és nem sokkal később súlyosan megbetegedett. Elvittük őt orvoshoz, kapott szuri és gyógyszereket, lassan javulni látszott az állapota, ám a kezelések ellenére egyik este már nem jött haza többé... Napokkal később találtuk meg az út szélén, élettelenül.

Mindegyik cicát megsirattam és meggyászoltam, sokuknak sírja is volt a kert végében. Egyikük sem élte meg a 4 éves kort, legtöbbjük 2-3 éves kora körül pusztult el...

Mivel otthon laktam, Anyu szabályai szerint nem lehetett benti macskám. De megfogadtam, hogy amint elköltözöm otthonról és amint a saját lábamra állok, az én macskáimat úgy fogom tartani, ahogy én helyesnek vélem - és igen, nálam márpedig bent fognak lakni.

Mióta elköltöztem otthonról, azóta 3 saját cicám van (vagyis volt). A legidősebb (egy ivartalanított lány cica) tavaly, 13 éves korában pusztult el végelgyengülésben, és az utolsó percig szeretetben és kényelemben élt velünk.

A másik két cicám közül az egyik egy 4 éves ivartalanított kandúr, a másik egy 10 hetes kislány cica (de fél éves korában őt is tervezem ivartalaníttatni). Mindketten benti cicák, egészségesek, elevenek és remélem, hogy még nagyon-nagyon sokáig velem lesznek és boldogítanak majd.

El nem tudom mondani, mekkora különbség van aközött, mikor egy 13 éves öreg cica múlik ki szép csendben és békében a karjaid között, és aközött, amikor vérbe fagyva találod az udvaron a kedvencedet, rettegéssel és félelemmel a kis pofiján, aki még alig múlt 2 éves, és mégis, már nem tehetsz érte semmit...

Kedves Kérdező! :)

Tudom, hogy te felelősségteljes és odaadó gazdi leszel, legalább is a megnyilvánulásaidból, hozzászólásaidból erre tudok következtetni. :) A leírásaid alapján egy nagyon jólelkű és gondos embernek tűntél, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó helyre kerül majd az a kiscica, akit befogadtok. :) Nálad szuper élete lesz.

Az iménti két hozzászólást azoknak írtam, akik az előző oldalon annyira pártolták a kinti tartást és "királynak" nevezték a kijárós macskák életét. Nos, nem, nem király. Volt hozzá balszerencsém, hogy megtapasztaljam, most olvasom, hogy sajnos neked is. Nem akarok rábeszélni senkit a benti tartásra, de BIZONYÍTOTTAN tovább és nagyobb biztonságban élnek a lakásban tartott cicák. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogyan kíván gondoskodni a kedvencéről, én nem ítélem el azokat sem, akik kint tartják a macskájukat (habár nem értek egyet vele, de) elfogadom. Viszont elvárom, hogy ez fordítva is működjön. Én nem szólom le azt, aki kint tart macskát, ő így csinálja, oké - de cserébe elvárom, hogy más se szólja le azt, ahogy én tartom a cicáimat, idebent a lakásban.

Mindenképpen szerettem volna leírni ezt, már csak azok kedvéért is, akik úgy gondolják, hogy a macskáknak szenvedés bent, és buli kint lenni, mivel én eddig pont az ellenkezőjét tapasztaltam.

Neked, kedves Kérdező, nagyon sok hosszú, boldog, dorombolásban gazdag közös évet kívánok majd a leendő cicáddal, és örülök, hogy Te is tervezed majd ivartalaníttatni. :) Én is pártolom ezt, annak ellenére, hogy hasonlóan hozzátok, az én családom se nagyon foglalkozott ezzel. De amióta saját cicáim vannak, mindegyikről próbálok felelősségteljesen gondoskodni, és úgy gondolom, ebbe az ivartalanítás is beletartozik. :)

A 10 hetes kislány (Sansa a neve) egyelőre még picike hozzá, de amint eléri a megfelelő súlyt és a fél éves kort, vele is megyek. A dokival már beszéltem erről a múltkor, mikor oltatni vittem.

A 4 éves kandúrom is fél évesen lett megműtve, azóta sokkal nyugisabb és legalább nem jelölget a lakásban sem. Ő egyébként a Merlin névre hallgat. :)

Sok sikert az új kiscicához! ;)

Aki minden feltételét biztosítja annak, hogy jó körülmények között tarthasson macskát, az miért ne tartsa lakában? Értelmetlen, amit írsz. Aki szeretné, az nyugodtan tartsa odabent. Panel vagy nem panel, egy macska kifejezetten jól érzi magát bent a lakásban, és ezt tapasztalatból írom. Olyan ember, aki még soha nem próbált meg macskát bent tartani, csak bogarakat egy terráriumban, nem igazán tűnik kompetensnek, hogy ebben a kérdésben tanácsot adjon. Nekem volt macskám kint is, meg bent is - látom a különbséget a kettő között. Ha te még sosem tartottál bent cicát, milyen tapasztalatra hivatkozva javaslod azt másoknak, hogy a macskáját ne tartsa senki lakásban? Az enyéim nagyon jól vannak tartva, mindent megkapnak és biztonságos életet élnek.

Egyébként van macskahámunk és pórázunk is, a kandúrt néha le-levittem sétálni a közeli parkba, de nem szerette. Vagy húzatta magát, vagy csak és kizárólag laposkúszásban volt hajlandó közlekedni, és így is állandóan visszafelé leste az utat, próbált volna visszakéredzkedni az ajtón, hogy menjünk már befelé.