Tényleg kínzás ha lakásban tartod a macskád és nem engeded ki?

"Én meg azt mondanám, hogy aki SEMMIT SEM TUD A MÁSIKROL, az ne fölényeskedjen, meg ne ítélkezzen a saját, sokszor téves feltételezései alapján..."

1. Nem én ítélkezem. Az eddigi megnyilvánulásaid alapján pont te vagy az, aki folyamatosan elítéled és becsmérled a benti macskatartást, ráadásul teszed mindezt úgy, hogy saját bevallásod szerint még soha nem tartottál és nem is tartanál bent macskát, tehát valójában úgy ítélsz el valamit, hogy igazából azt se tudod pontosan, hogy miről beszélsz - nincs róla reális képed, vagy tapasztalatod, hiszen sosem próbáltad.

2. Mit értesz téves feltételezés alatt? Én nem feltételezek semmit, én kizárólag a hozzászólásaidra reagáltam, te magad írtad, hogy sosem volt még benti macskád. Akkor honnan is tudhatnád, milyen ez a cicáknak? Én próbáltam már mindkettőt, mint írtam is, voltak kinti és benti macskáim is, tapasztalatból beszélek: sokkal jobb és biztonságosabb a macska számára, ha lakásban élhet! Ez nem téves feltételezés, ez valós tapasztalat. Ha arra gondolsz, hogy rólad feltételeztem tévesen, hogy nem tudsz ebben a kérdésben értékelhető tanácsot adni, abban az esetben pedig tartom magam az imént leírtakhoz: olyan ember, aki még sosem tartott odabent macskát és nem is tervezi ezt soha kipróbálni, ne akarja megmondani, hogy ez vajon jó-e a macskának vagy sem. Fogalma sem lehet róla, hiszen sosem próbálta. Ha pedig nem tudod, akkor ne írj róla úgy, mintha tudnád. Ne adj tanácsot benti macskatartásról, mert valójában nincs is reális rálátásod a dologra. Mindössze ennyit kértem.

"A helyzet ugyanis az, hogy bizony nálunk is van macska a háznál, csak nincs bezárva örökösen a szobába..."

Nos, nálunk sincs örökösen bezárva a szobába. Az egész lakást használhatják. Ez bőven több, mint egy szoba. Ha szeretnéd, bocsátkozhatunk konkrét számokba is: 2,5 szoba, konyha, fürdő... ez minimum 5 helység. Plusz az előtér. Nem nyomorgunk, épp elég helye van a macskáknak jönni-menni.

"Mivel nekünk van saját udvarunk, nekem nincs is lelki problámám abbol, hogy "jó élete van-e vajon a macskánknak",mivel szent meggyőződésem az hogy IGEN, jó, és optimális élete van az állatnak..."

Nos, nekem is ugyanígy szent meggyőződésem, hogy az én macskáimnak is igen jó és optimális élete van nálunk. Mint már írtam, semmiben sem szenvednek hiányt, egészségesek és ápoltak, rendszeresen oltva és féreghajtva. A kandúr nyugisabb, a kölyökmacska élénk és játékos, de mindkét cica kiegyensúlyozott és jó kedélyű. Nagyon sokat foglalkozunk és játszunk velük, nálunk Merlin és Sansa cica ugyanolyan családtagnak számít. Ha még egyszer születnék, macska szeretnék lenni magamnál.

Abszolút értem a logikádat. Csak valamiért te nem érted az enyémet és a Kérdezőét. Jó lenne egy kicsit objetívebben is nézned ezt a kérdést, és nem csak a saját szubjektív igazadhoz ragaszkodni. Nem mondtam, hogy ne tartsd kint a macskáidat - tartsd csak kint őket nyugodtan, ha így tartod helyesnek. De kérlek, ne szólj bele abba (pontosabban ne szóld le!), ha én bent tartom az enyéimet. Én így tartom helyesnek, így látom jónak - és mindaddig, amíg neked nincs tapasztalatod a benti macskatartásról, teljes mértékben irreleváns is, amit ezzel kapcsolatban itt összeirkálsz...

Köszöntem. További szép napot!

Szerintem ti sem vagytok objektívek. Én városban lakom, ráadásul albérletben, nem könnyű olyan albérletet találnom, ahová befogadnak két macskával, de eddig sikerült megoldanom. Nehezebb így az életem kicsit, de vállaltam velük. Szigorúan csak kertes házba megyek velük.

Nekem is volt olyan macskám, amit elütött az autó, a mostaniak 5-6 évesek, velük ilyen még nem történt, laktam velük erdőszélen, és most közepes forgalmú út mellett.

Értem, hogy tovább él, amelyik a lakásban van, de ha én választhatnék, inkább élnék 40-60 évet úgy, hogy kimehetek, mint 100-at bársonyban egy házban.

A pórázt nyilván nem szeretik, mert nem pórázkompatibilis a macska.

És bizony, én állatbolond vagyok, de panelban nem tartanék macskát.

Ugyanígy volt, aki szerint ne legyen két tengerimalacom, mert ha egy van, az könnyebben szelídül a kezemhez. Igen ám, de én utánanéztem, hogy a tengerimalac társas lény. Ezt fontosabbnak találtam (mert ez az állat érdeke), mint azt, hogy hozzám szelídüljön.

Szóval nem a selyemben-bársonyban, prémium macskakaján tartott macska az eszményképem, hanem az egerésző, környékfelfedező, gyümölcsfán karmot élesítő. A veszélyeivel együtt. Mint ahogy én is kimegyek az utcára és autóba ülök, pedig ott százszor nagyobb az esély, hogy elütnek, rám esik, stb.

Nemtudomhányas, de jól lepontozott, Titusszal egyetértő

Abszolút elfogadom, ha valaki úgy gondolja, a macskájának odakint lehet boldog és teljes élete, egerészve, fára mászva, pillangókat kergetve a réten. Ez is egy módja a macskatartásnak, természetesen így is lehet. Sőt! Bizonyára van olyan macska, amelyik szíves(ebb)en van odakint, vagy legalább is igényli, hogy néha kimehessen. Egyértelműen elfogadom, hogy vannak cicák, akik kint (is) jól érzik magukat.

De ugyanakkor ti is próbáljátok meg elfogadni, hogy bizony létezik olyan cica is, aki meg igenis szívesen él lakásban, és nem, neki ez nem kínzás! A macskák sem egyformák. Van ilyen is, olyan is.

Az, hogy különbözik a véleményünk ebben a kérdésben, egy teljesen természetes dolog - mi sem vagyunk egyformák.

Én veszélyesnek ítélem meg a kinti macskatartást, az eddigi élettapasztalatom (és az előző oldalon felsorolt, tragikus módon elpusztult cicáim) alapján azt gondolom, biztonságosabb élete lehet a macskáimnak idebent, ahol figyelhetek rájuk.

Ez én vagyok.

Ti meg úgy gondoljátok, hogy a macskák sokkal jobban érzik magukat odakint - ezt nem is vitatom, biztos vagyok benne, hogy jól feltalálják magukat. Azt sem vitattam, hogy igyekeztek jól gondoskodni róluk, nyilván megkapnak ők is mindent, amit csak meg tudtok nekik adni.

Ami miatt egyáltalán belementem ebbe a vitába veletek, azok a következő mondatok voltak:

1. "Nagyon sajnálom a lakások ablakaiból bámuló macskákat."

2. "Persze le leszek pontozva, mint Titusztitusz, mert mertük a macskák pártját fogni."

3. "Az a lényeg hogy te/mi tudjuk azt hogy mi a jó egy állatnak, aki meg csak saját magával óhajt foglalkozni még állattartás kapcsán is, hát csak szavazzon le nyugodtan minket"

Ezekre reagálnék is, még egyszer utoljára, aztán azt hiszem, részemről itt le is zárom ezt a huza-vonát, hiszen úgyse fogjuk meggyőzni egymást és szerintem nem is kell. Mindenki csinálja úgy, ahogy jónak véli.

Tehát:

1. Nem kell őket sajnálni, remek életük van. Eleve nem értem, miért érzel sajnálatot egy egészséges, jó kondiban lévő, kiegyensúlyozott macska iránt, akit tejben-vajban fürösztenek? Mert nem mehet ki? Ó, tragédia! Több is veszett Mohácsnál. :) Nem mehet ki, igen. Csak pórázzal. Azt meg nem szereti. Ez van. Le kell mondania a több órás árkon-bokron való csatangolásról, de cserébe nem pusztul el sem kutya, sem autó, sem méreg, sem baleset, sem betegség, sem a habzó szájú szomszédok miatt, akik kiborulnak, ha a macska az ő kertjükben mászkál. Nekem megér ennyit, és azt hiszem, a macskának is. Ettől még nem kell őket sajnálni, a legkevésbé sincs sanyarúbb vagy szánni valóbb élete csak azért, mert bent lakik és nem a kertben kóricál. Még egy dolog: egyik cicám se szokott az ablakban ülni és kifelé bámulni. :) Annyi izgalmas játékuk, búvóhelyük van a lakásban, hogy egyszerűen nem érdekli őket, hogy kint mi lehet - elfoglalják magukat idebent, egymással is szépen eljátszanak, nem igénylik a kinti létet. De amennyiben ez ennyire hihetetlen, itt és most felajánlom a lehetőséget, hogy látogassatok meg minket. Komolyan. Gyertek el és nézzétek meg nyugodtan mindkét macskámat, aztán döntsétek el magatok, hogy szenvednek-e idebent vagy nem. :)

2. Ezt a mondatot nem igazán értettem. Mi az, amivel Ti fogjátok a macskák pártját, de én nem? Szerintem itt mindenki, aki macskát tart vagy szereti a macskákat, az a macskák pártját fogja, az ő javukat akarja. Vagy nem? A cicáim azt vannak lakásban, mert idebent nincs se kutya, se elvétve szétszórt patkányméreg, se autó, se gonosz szomszéd... Mint gazdájuk, úgy gondolom, az ő érdekük az, hogy biztonságban legyenek. Ezért nem mehetnek ki - csak pórázzal. Úgy viszont nem szeretnek. Ez van. Le kell mondaniuk a fára mászás és vadászat izgalmáról? Lehet. Kaptak helyette bentre cicamászókát és egy csomó játékot, amire ugyanúgy vadászhatnak, ha akarnak? Természetesen. Akkor megteremtettem a feltételeket és a megfelelő körülményeket a cicáim számára? Én úgy érzem. Úgy gondoltad, hogy azért, mert ti Titusszal kiengeditek a cicáitokat a kertbe, azzal a pártjukat fogjátok, míg én, a galád, gonosz, szőrösszívű börtönőr hét lakat alatt tartom szegény, szerencsétlen panelfogságban senyvedő macskáimat és közben jót röhögök a markomba...? Lehet, hogy meglepő dolgot írok most, de ez a két cica a szemem fénye! :) Ha úgy látnám, hogy szenvednek idebent, nyilván nem erőltetném. De ha hiszitek, ha nem, egy macska bent is pontosan ugyanazt csinálja, mint odakint: eszik, alszik, játszik, dorombol. Semmivel sem rosszabb vagy sanyarúbb az életük idebent. Nem ítélem el, aki kint tart cicát, de én a magam részéről veszélyes dolognak tartom, és nem szeretném ilyen veszélynek kitenni a saját macskáimat - bár erről már elég sokszor kifejtettem a véleményemet a korábbi válaszaimban, azt hiszem, talán nem kell újra leírnom -, viszont nem hiszem, hogy ez a macskáim érdekével, "pártjuk fogásával" ellentétes lenne. A javukat akarom, ugyanúgy, mint mindenki, aki szereti a cicáját. Azt szeretném, ha sokáig élnének, sokáig lennének egészségesek és boldogok és sokáig lehetnének velünk. Ettől én már nem fogom a macskák pártját? De ti igen? Mert kiengeditek az udvarra? Ám legyen, akkor viselem ezt a keresztet, bár szabadjon megjegyeznem, rendkívül igazságtalannak tartom.

3. Ez a mondat felháborított. Abszolút nem gondolom, hogy csak a saját érdekeimet nézném és nem a macskáim érdekeit. Nehogy már az legyen a macska érdeke, hogy elüsse egy kocsi vagy hogy szétmarcangolj egy kutya! Azért álljon már meg a menet! Önzőség, hogy óvni szeretném őket? Több, mint egy évtizede vannak cicáim, úgyhogy kikérem magamnak a feltételezést, hogy "ti tudjátok azt hogy mi a jó egy állatnak", de én nem! Ezt a mondatot egy az egyben és teljes mértékben elutasítom! Egy állatnak nem jó a saját vérébe fagyva kilehelnie a lelkét! Egy állatnak nem jó szilánkosra törött medencecsonttal és kilyuggatott belekkel hazavonszolnia magát, hogy aztán az állatorvos lemondóan az elaltatást nevezze meg, mint egyetlen lehetőségét! Egy állatnak nem jó 2 éves kora előtt a szomszéd kutyájának az állkapcsai között kimúlni! Egy állatnak nem jó az autó kerekei alatt összetrancsírozva elpusztulni! És nem, egy állatnak nem jó patkányméreg által, szörnyű kínok között kiszenvedni! Ezek közül egyik sem jó az állatnak! Márpedig az én kinti(!) macskáim így jártak és nem, rohadtul nem volt nekik jó! Nekem sem, akinek utána el kellett temetnem a kis testüket...! De ha Titusz szerint ez az, ami jó egy állatnak, akkor szívemből tudom sajnálni minden macskáját. Nyilván kisarkítom most ezt egy kicsit, de nagyon felháborít a feltételezés, hogy én nem a macskáim érdekeit nézem, amikor úgy döntök, hogy bent szeretném őket tartani, hanem pusztán önző vagyok és csak magammal törődöm. Hát nem! Abszolút nem! A korábban elpusztult macskáim sorsán okulva döntöttem úgy, hogy benti cicáim lesznek! Elutasítom azt az alaptalan vádat, hogy nem tudom, mi a jó a macskáimnak vagy hogy nem törődnék a jólétükkel! Ez a mondat egy felháborító, alaptalan, ostoba vád!

Utolsó megjegyzésem: továbbra sem ítélem el a kinti macskatartást. Lehet ezt jól csinálni. De szeretném nyomatékosan jelezni, hogy ugyanígy megkövetelem, hogy miképpen én tiszteletben tartom a kinti cicatartók döntését, ők is tartsák tiszteletben az én döntésemet, és fogadják el, hogy ugyanúgy a legjobbat akarom az állataimnak - csak máshogy. Mindannyian szeretjük a cicákat, legyünk toleránsak egymással szemben és fogadjuk el, ha valami másképp csinálja, mint mi. Nem vagyunk egyformák és a macskáink sem azok. Tartsuk tiszteletben egymást és gondoskodjon mindenki a saját macskájáról legjobb tudása, képessége és belátása szerint.

További szép napot!

Igazán nincs mit, Kérdező, őszintén bízom benne, hogy tudtunk azért valamennyire segíteni és hasznos dolgokat is írni Neked, a kialakult nézeteltérések ellenére is. :)

Nagyon sok boldogságot kívánok a leendő cicádhoz! :)

Minden jót!