Ha a hullámos papagájom játszik a kalitkájában, akkor ugye ezek szerint jól érzi magát?

Szerintem igen is unatkozik. Teljes mértékben egyet értek az előzővel.

És én is felteszem a kérdést:

-Miért nem akarsz párt mellé??

Kedves Kérdező!

Mit szeretnél? Választ a kérdésedre, vagy megerősítést, hogy igenis jól van a papagáj úgy, ahogy van (még akkor is, ha nem)?

Minden egyes madár egyed egy önálló egyéniség, van, amelyik társaságban érzi jól magát, van, akinek a gazdi olyan társaság, mint egy madártárs, meg van, amelyik egyedül elvan.

Évek óta foglalkozom madarakkal, jelenleg 6 nimfát tartok (nem problémásabb, mint 1), voltak hullámosaim is, jelenleg nincsenek. Régebben a hullámosok között is és a mostani nimfáim között is akad(t) olyan egyed, aki egyedül érzi legjobban magát, nem szereti, ha piszkálják, ő elvan magában (lehet egyébként, hogy ahonnan hoztam, ott valami baj érte, és elmagányosodott inkább, nem tudom), de egészségügyileg rendben van, élénk, jó az étvágya, figyel, a mostani ilyen nimfám kb. 2-3 éves, ha változik is, évekbe fog telni, mire bárkit közel enged magához.

Van egy másik nimfám (fiú), aki míg hozzám nem került, gazdi egy szem elkényeztetett szeme fénye volt, övé a kaja, övé minden, a többibe belecsípett, pár hónap alatt kineveltem belőle, mert az egyetlen, akit elismer felettesének, a gazdi, aki jelen esetben már én vagyok, és megtanulta, hogy itt alkalmazkodni kell, és hölgyeket (másik madár) nem bántunk.

No, ezzel nem arra akarok senkit buzdítani, hogy magában tartson madarat, de ha 2 madár nem jön ki jól egymással, abból csúnya verekedések lehetnek, úgyhogy csak nagy körültekintéssel ajánlom a társ beszerzését, és mondjuk még addig, míg fiatal az első madár, mert ha évekig van egyedül a gazdival, és későn jön mellé társ, a rangidős egyből megmutatja, hogy ő az úr. Tehát jobb a társ, de csak ha nem túl harcias és még fiatal a mostani madár, és ha valaki társat vesz, nagyon figyelje meg a mostani jellemét meg a leendő társ jellemét, egyébként lutri, és ahhoz meg mázli kell, hogy pont passzoljanak.

Úgy néz ki egyébként, hogy egyelőre elvan ő most nálad, én azért hozzászoktatnám, hogy kijöhessen, mert akkor többet tud mozogni, és megismeri a területet, nem csinál bajt, max. a kaját kell tőle félteni (az egyik - nálam született - nimfám, aki éjjel-nappal szabadon van egyébként, simán beleeszik a kajámba, ha az orra előtt hagyom és pár percre kimegyek valamiért, az egyik hullámosom meg a kólámba fürdött bele, amikor egyszer nem figyeltem).

Az hülyeség, hogy elfelejtett repülni, ezt a madarak nem felejtik el, max. gyakorlatuk nincs benne, de eszükbe jut, ha van rá lehetőségük. Az a hullámosunk, amelyik a kólámba fürdött bele (8 évet volt nálunk, hogy pontosan mennyi idős volt, nem tudom), úgy került hozzánk, hogy az egyik szárnyán le volt vágva az evezőtolla, tehát ő tényleg nem tudott eleinte repülni, de olyankor engedtük ki, amikor figyelni tudtunk rá, botladozott, próbálkozott, a régi, levágott toll kihullott, nőtt új, és újból megtanult repülni, ha ki is ment a lakáson kívülre, vissza is jött. Ha nem engeded ki soha, az rossz, kell, hogy repülhessen.

Elvileg bármilyen gyümölcs és zöldségféle jó lehet, én próbálkoztam, mit szeretnek, nálunk az alma, a banán és a narancs a nagy kedvencek, illetve időnként megeszik a főtt tojást is, de kb. csak havi egyszer, ha gyakrabban kapnak, otthagyják, bele se csípnek.