Szülés után miért kell a nyakamba lihegni?

33!

Jaja, egy újszülött semmit se változik egy hét alatt. Ugyanmár. Apuka is raer egy hét múlva megnézni.

Nem a te nyakadba akarnak lihegni,hanem látni akarják az unokát. Ez neked miért fáj? De bezzeg,ha unoka beteg,akkor szó nélkül jöjjenek,ugye?

+

Az,hogy a gyagyás szót idéző jelbe rakod,az még ugyanazt jelenti.

Megnézném,hogy te mit reagálnál arra,ha a gyerekednek lenne egy enyhe autizmusa,és valaki le gyagyázná.

Am.megmondod anyósnak,hogy nem oda íratjátok be,mert épp és egészséges. Ennyi.

Én sem bírom az anyósomat, de szülés után nem zavart, hogy ránézett az unokáira.

Én még büszke is voltam és szívesen mutogattam, lám-lám én nagyobbakat szültem, mint te! Hahaha, ezt nem mondtam csak gondoltam.

Ez a kérdés tökéletesen mutatja, hogy mennyire nem létezik a mai világban feltétel nélküli szeretet.

A legtöbb anyuka azt mondja, hogy ő feltétel nélkül szereti a gyermekét, ő a legfontosabb az életében, bármit megtenne érte stb., de ha a gyerek mondjuk két hétig szeretne a párjával és a gyermekével kettesben lenni, hát azt már azért ne, az már azért sok, micsoda hálátlan gyerek stb. Kb. eddig is tartott a feltétlen nélküli szeretet.

És mi van azokkal, ahol a gyerekek mondjuk Amerikába költöznek, és a nagyszülő nem az első két hétben nem látja az unokát, hanem az első pár hónapban, és utána is kb. évente egyszer. Azon kellene inkább kiakadni ennyi erővel.

A “gyagyás” kifejezés idézőjelekkel is kritikán aluli tirpák megjegyzés volt.

Én külföldön szültem. Anyu kiakart költözni "segíteni" hozzánk 2 hétre. Nem engedtem. Mindenkit megkertünk, hogy kB 4 hétig ne utazzanak ki. De ezt csak azért tettük mert nekünk kellett volna elszállásolni őket. Amit ugye nem szerettünk volna.

Ha Magyarországon szültem volna mert ott élnénk akkor természetesen fogadtam volna őket a kórházban.

34!

Szerintem azért nem kéne egy kalap alá helyezni a baba apját és nagyiját.

Az a baj, hogy álomvilágban élsz! Nem lesz olyan nagy buli az első két hét.

Én veled ellentétben épp örültem, ha jött valaki! Örültem, hogy kíváncsiak ránk, kíváncsiak a gyerekünkre. Olyan büszke voltam rá, mindenkinek mutogatni akartam. A férjem 5 nap után visszaállt az életbe, muszáj volt dolgoznia, egész nap kb egyedül lettem volna a babával, ha nem nézett volna ránk anyósom vagy a nővéreim. Nagyon nagy segítség volt! Volt, hogy gyors megmostam a hajam például ameddig itt volt valaki.

Hozzánk nem vendégeskedni jött anyósom sem meg a többi rokon sem. Mindenki otthon érzi magát nálunk. Főztek ránk, ha kellett fel is porszívóztak. Császárom volt és nagyon sz*rul voltam sokáig.

Anyósom átjött, hozott ebédet, ha úgy látta elmosogatott, vagy kipakolta a szárítót, segített, babázott egy kicsit, vagy csak állt a kiságy mellett és csendben nézte, majd haza ment.

Sőt, hazajövetelünk napján, első este anyósom fürdette a babánkat, én nem voltam jól, állni sem bírtam, anyósom meg majd kiugrott a bőréből, hogy ő fürdetheti. Attól nagyon is boldog és kiegyensúlyozott kis család vagyunk mi 3- an, hogy anyós “betolakodott” az első nap.

Szerintem nagyon nem szép dolog, hogy ezt elveszed tőlük. Mindenki ugyan olyan izgatottsággal várja a babát, mint ti. Ez nekik is nagyon nagy dolog, örömmel várják a babát.

A saját anyukádat sem engeded oda?