Milyen anyós, apóssal élni hosszú távon?

Ezzel a minden lében kanál anyóssal nem fogod bírni az együttélést. Szólj a párodnak, hogy tapintatosan közölje az anyjával, hogy ne akarjon mindent ő intézni helyettetek, ami a Ti dolgotok és nem az övé. Az anyó-meny viszonyt nem Te, hanem a leendő anyósod mérgezi.

Az albérletet, különélést jól gondoljátok meg, mert sok pénzbe kerül (persze, attól függ, hol fogtok lakni).

Én 6 évig éltem együtt az anyóssal 2 szobában, később 2 gyerekkel. Sokat segített nekünk. Kisebb nézeteltérések voltak, de mindig megoldottuk, mert meg akartuk oldani...

Sosem költöznék az anyósomhoz, max átmenetileg, mondjuk egy felújítás alatt, pedig az én anyósom egészen normális.

Bár ott kezdődik, hogy mi már évek óta együtt éltünk, mikor összehazasodtunk és gyereket terveztünk.

Neked nyilvánvalóan pokol lesz az életed ott, hiszen a párod se állítja le anyukát, ha jól értem. Miért nem azelőtt beszéltétek ezt meg, hogy gyereket vállaltatok?

Neked úgy tűnik, hogy mindenben beleszólnak és dirigálnak. és persze valahol így is van, és biztos is, hogy idegesítő ez. Viszont! Mondd, ha ennyire felelőtlen vagy, hogy még se saját lakásod(vagy házad), se egy valamilyen szinten biztos albérlet, szülőkkel nem vagy hajlandó együttélni gyerekszülés után.... de már azt a gyereket összehoztad a fickóval, akkor nem kéne egy kicsit alkalmazkodni? Te is mindent állambácsitól vársz? Hogy majd lebabázol pár porontyot, oszt majd kapsz házra ingyenpénzt, meg adómentességet, meg minden ingyenes anyámkínját? Nagyon gáz, hogy így gondolkodsz! Mit fog tanulni a gyereked tőled, hogy neki is minden jár, anélkül, hogy megdolgozna érte,stb?

Ha szültél, mikor fogsz újra dolgozni menni? Magyarul ha eddig nincs annyi pénzed, hogy lakást vegyél (még a fickóéval együtt se), akkor mondd, mikor lesz annyi megtakarításod, hogy vegyél??????

Lehet persze tizen-huszonévesen gyereket csinálni, csak akkor meg kell alkudni a sorssal, és igenis a szülőknél lakni... Ők meg vérmérsékletüktől függően beleszólnak, ez van. Meg kell tudni velük beszélni veszekedés nélkül, hogy mi az ami már sok, de nem az, hogy otthagyni mindent és pont mikor nincs rendes bevételed, albérletre kidobni a pénzt, amit a gyerekre költhetnél...

Arra is gondolj, hogy ha így vagy a fickó szüleivel, nem biztos, hogy túléli ezt a kapcsolatotok, elég esélyes, hogy elvált anyuka leszel, ha egyáltalán megvalósul az az esküvő.

Tudni kell meddig ér az a bizonyos takaró, ennyi!

Majd megtudod. Alkalmazkodnod kell, mert az az ő házuk, ahol laksz, az ő pénzük, amiből a babádnak veszed a homit. És mivel te is ama ostoba libák közé tartozol, akinek ha ketyeg a bébitikktakk, nem lát maga körül semmit, nem sok jót jósolok. Beszívtad a gyereket, csak hogy megtartsd a pasit, de annyi eszed nincs, hogy sem önálló nem vagy, sem önálló életre nincs - eddig sem volt - lehetőséged és akaratod.

Kell a baba, igaz? Meg az esküvősdi? Neki viszont szülők kellenének. Nem két éretlen, fel nem nőtt, önállótlan tinédzser, aki csak elvár, és közben játssza a felnőttesdit.

Sajnálom a gyereket, de a karma az karma. A válást már most borítékolom. Olyan biztos, hogy ha erre fogadnék, elnyerném a zoknidat is.