Miért utálod vagy szereted az anyósodat, párod anyját?

Őszintén.. Hat már inkább nem szeretem. Nem mutatom felé, most 3 lépés távolság van! 8 évig semmi bajom nem volt vele, szerettem. Örültem mint majom a farkanak h milyen jó anyósom van. Aztan terhes lettem es sikerült venni egy lakást. Nem anyosnal eltunk előtte sem amugy, hanem albérlet, meg külföld.. stb.

Na onnantól kezdve mi gyerekek lettunk, akik nem tudnak egy gyereket ellátni.. Stb. Mindenben a sógornom lett az etalon. Ő a sztar, mert mar a 3 honapos gyereket rajuk bízta éjszakára is. Szuper, de en szoptattam, ha akartam volna sem tudtam volna lepasszolni 2 oranal hosszabb időre. Aztan mivel nem követtem az ő elveit en lettem a mindenféle hu.ye, plusz h sose próbálom meg amit mond. Hat honnan tudna, nem is latott minket, mivel nem egyutt elunk🤷‍♀️🤦‍♀️. Nem ellenkeztem vele, hiszen úgy voltam vele h amit mond az az ő véleménye, joga van hozza. De ahhoz nem hogy 40szer elmondja ugyanazt es ha nem azt csinálom en vagyok a rossz... Onnantol kezdve melyzuhanas.. Majd volt egy balesete a fiamnak aki az apjaval volt. Es szte az en hibam, mert mindig az anya hibaja ha valami tortenik.. Na onnantol kezdve megszunt a jopofizas.. Nincs egymas felhívása h mizu.. Stb. Sokszor nem is megyek. Menjen a ferjem a gyerekkel.. Stb. 4 eves a gyerek, eddig egyszer vigyazott ra mikor 4 honapos volt (akkor meg viszonylag joban voltunk) mert egy temetesre mentem. Kemeny masfel oraig voltam távol es mar minden baja volt mert sírt a gyerek. De abban az időpontban szoktam kimenni vele setalni. Mondtam is ha mennek egy kört alszik utana a fiam. Meg csak idegen helyen sem kellett lennie anyosnak, mert az ő lakóhelyükhoz kozel volt a temetes, igy náluk volt a picivel... De azota azt hallgatom h miert nem megy a gyerek, bezzeg sogornomeke megy. Oke, menjen. En engedem. Sőt volt is h a fiam kerdezte h maradhat e tőle. Válasza... Jaaaaajjjjjj ugyse maradsz el... Tehát sosem engedi meg h maradjon.. Akkor meg? 🤷‍♀️

Engem mindennel bánt. Minden rossz amit csinalok. Ha a sogornom csinalja ugyanazt akkor ő jol teszi, de ha en, akkor hogy gondolom.

Szerencsere a ferjem mellettem van es sokszor kiosztotta már őt.

Azert nem szakitom meg teljesen a kapcsolatot,mert tőle sokkal de sokkal rosszabb emberek is vannak. Azt nem erdemelne meg. Aaaanyira nem rossz.. Csak🤷‍♀️ Na mindegy, a párom édesanyja, a gyerek nagyanyja. Nem mondom nekem könnyebb lenne az életem nélküle, de egy minimalis szintet hajlandó vagyok toleralni😅

Nekem nagyszeru anyosom van (aposom is). Kedves, oszinte emberek, baratsagosak, figyelmesek, nem szolnak bele a felnott eletunkbe, mindig szivesen látnak bennunket, elfogadtak engem maximálisan. Az anyosom kifejezetten fiatalos, a gondolkodása is.

Amit pluszban szeretek, hogy a mai napig mindig csomagol nekunk az utra ennivalót, meg a vasárnapi ebédbol hétfore. Ez olyan kedves :)

Az ex-anyósom egy tündér. 7 évig éltünk náluk (szintes lakás emeletén, külön konyhánk, fürdőnk volt). Sose zavartuk a másik magánszféráját, de jókat beszélgettünk esténként. Házimunka is megoszlott. Ő utált mosni (akkor még tárcsás mosógépünk volt), én szerettem. Mostam nekik is. Én utálok vasalni, ő szeretett. Vasalt nekünk is. A mai napig tartom velük a kapcsolatot. Van egy felnőtt unokájuk tőlem, de ha nem lenne, akkor is összefutnánk néha.

A mostani anyósom gonosz, majomszeretettel csüng a fián. Sose fogadott el engem, de ez nem ellenem szól, senkit nem fogadott el a fia mellett. Nem tudta elengedni a felnőtt fiát. 2 éve nem találkoztunk. A férjem és a közös gyerekünk szoktak menni évente 2-3x (messze laknak). Volt idő, mikor ők is jöttek, de állandó feszültségforrás volt a jelenlétük, így civilizáltan megbeszéltük a férjemmel (mikor már a házasságunk került veszélybe az áskálódásai miatt), hogy jobb, ha csak ő tartja velük a kapcsolatot. Néha beszélek velük telefonon, de ennyi.

Tisztelem, mert a férjem édesanyja, a gyermekünk nagymamája, akivel jó a kapcsolatuk. Szeretni sose szerettem, és nem is fogom.

Még csak a leendő anyósom, még nem házasodtunk össze, de mivel tervezzük az esküvőt, úgy gondoltam válaszolok.

Nagyon jól indult a kapcsolatunk, ami átment gyűlöletbe.

Már a kapcsolatunk kezdetén figyelmeztettek, hogy nem lesz ez így jó, hogy a barátom anyja ennyire beleszól a dolgainkba. Akkor még helyretettem mindenkit, hogy engem nem zavar, meg csak jóindulatból szól bele dolgokba. Megmondták, hogy a jóindulat is az idegeimre fog menni. Igazuk lett...

Az évek során mindenbe beleszólt, amibe csak lehet. A külsőmre minden alkalommal gonosz megjegyzést tesz. Szájára vette a családomat, az apámat mindenféle cigánynak elmondta (egyébként nem cigány). Ezzel szembesítettem, megkérdeztem, mire volt ez jó, és először játszotta a meglepettet, de végül elismerte egy részét (amit nem tudott volna letagadni, mert volt ellene bizonyítékom), persze a teljes igazságot nem. Ezen kívül is rengetegszer kaptam már hazugságon. Egyszer ordított velem nyilvános helyen, és ok nélkül vádaskodott, amit aztán máshogy mesélt el a fiának. Kár, hogy leendő apósom is ott volt, és látta, hogy zajlott valójában a dolog, és hogy nem én voltam a hibás.

Azóta annyira szemét velem, amióta megszületett az unokája a másik menyétől. Addig őt utálta, még az esküvőjük előtti este is azt emlegette, hogy miért nem maradt meg a fia az előző barátnője mellett. Most hogy náluk van gyerek, nem ő az ellenség, hanem én. Mivel ő ilyen, folyton ellenségképet kreál magának. Rosszban van az anyósával, a sógornőjével, szinte az összes munkatársával, a szomszédokkal... :D

Beleszól? Miért is tud róla?

Azért, mert a párom nem tud titkot tartani, mindig mindent elmond. Olyan mint Szamár a Shrek-ből, be nem áll a szája.

Jön és nem hív előtte titeket, miért hagyjátok?

Szerencsére nem szokott hozzánk jönni. Tuja hogy nem látnám szívesen.

Beleszól a gyereknevelésbe, hogy van esélye?

Nincs gyerekünk, és nem is tervezünk.

Kritizál téged? Miért beszélsz neki a dolgaidról?

Nem beszélek neki semmiről. Mióta ismerem, semmit nem is kérdezett rólam. Annyit se tud rólam szerintem, hogy hány éves vagyok. Max a nevemet, és hogy mit dolgozok.

Mindig csak magáról szokott beszélni.

Mit szeretettek vagy utáltok bennük?

Azt utálom benne, hogy egy mártír. Mindig ő a lényeg, a világ legfontosabb embere.

Egész nap otthon van, 1x felmossa a padlót és a halálán van. Nagyanyám 80 éves, több térd műtétje volt, gerinc műtétje, egyedül él ráadásul, mégse panaszkodik és ellátja magát.

Anyós pajtásnak folyamatosan sír a szája, pedig a férje, és a gyerekei is kiszolgálják.

"Nem azért szültelek meg hogy ilyen hálátlan legyél"...mindig manipulál mindenkit...

Azt szeretem benne, hogy nem kell látnom. Már 1 éve nem járok hozzájuk, mert nem bírom elviselni.