Miért utálod vagy szereted az anyósodat, párod anyját?

Nagyos 12.

Nem az volt a kérdés büszke vagyok-e a férjemre és tutyimutyi-e?

Amire célzol 18 éves koromban hangzott el, most 50 vagyok, nyílván már fonnyadó bomba.

A vénasszony helyén van kezelve a fia által is.

De nyugalom és béke az egész rokonságban csak akkor lesz, ha már nem él.

Tisztelem benne, hogy a párom édesanyja.

Ha ő nem lenne, a párom sem lenne.

Ha ő nem lenne, akkor a gyerekeim sem lennének.

Tisztelem és méltányolom, hogy szereti a gyerekeimet,

jó nagymama.

Arra neveljük a gyerekeket, hogy nem az a lényeg, hogy a mama csak egy tábla csokit tud hozni a születésnapodra, hanem az, hogy határtalanul szeret, gondol rád. Nem az a lényeg, hogy néha butaságokat beszél, hanem az, hogy milyen nagyon szeret benneteket, és remek palacsintát tud sütni, és akár este 10-kot is nekiáll, ha megkívánjátok.

És mindig mesél.

Sok mindenben nem értünk egyet az anyósommal, de a páromnak joga van az édesanyjához, a gyerekeimnek a nagymamájukhoz.

Az értékrendet tőlünk kapják, tehát az anyósom raplijait, háklijait nem teszik magukévá.

Viszont olyannak fogadják el, amilyen. Részben tőle is származnak. Ez fontos.

Örök törvény: úgy fognak bánni veled a gyerekeid, ahogy te bánsz az ő nagyszüleikkel.

Te vagy a minta, abban nőnek fel.

Nárcisztikus személyiségzavarban szenved szegény.

Csak az a jó amit Ő csinál és mond, mindenért piszkált minket, a páromat terrorban nevelte fel.

Képzeljetek el egy olyan gyerekkort, ahol 0-24 az anyád mellé vagy "kötve", mert ha mondjuk egyedül akarsz lenni egy kicsit, kamaszként, akkor ordítozás és érzelmi zsarolás van. Persze ez még semmi. Engem pl azért utált, mert fiatalabb vagyok a páromnál, és szerinte (ismeretlenül)felelőtlen vagyok, egy kislány. Amíg tűrtük a viselkedését, kiderült, hogy 1 évig rendszeresen olvasta mi miről beszélgetünk egymással az interneten.

2 éve nem beszéltünk vele.