Benneteket nem nyomaszt időnként az unoka/mikor szülsz már kérdés?
Párom szüleire gondolok elsősorban. Meg vagyok róla győződve, hogy mindenkinek olyan ritmusban kellene élnie az életét, ahogyan azt ő jónak látja és nincs sehol se leírva, hogy mikor mit kellene csinálni az életben, pl. családot alapítani. Viszont érzem/látom párom szülein, hogy ők már nagyon, nagyon unokázni akarnának és egyre többször hozzák szóba a gyermekáldás témát (szigorúan többes számban). Eleve ők olyan típusú emberek, akik szerint a gyermek az élet értelme, egy gyerek nem gyerek, szülni kell, akkor is ha nem akarod, mert ez az élet rendje, ha van egy gyerek, akkor mikor jön már a kistesó stb. Párom apukája teljesen a gyerekeinek él (egy fia van (párom) és egy lánya). Nem tudom, mi lesz vele például, ha mondjuk nyugdíjba vonul, mit fog majd magával kezdeni, mert hobbija egyáltalán nincs, csak a gyerekek támogatása, előrébb mozdítása és persze a munka, hogy minderre legyen pénze (ami nem baj, rendes dolog tőle, de úgy érzem, nem fogja tudni magát elfoglalni, ha nyugdíjas lesz és minket fog piszkálni...). A természete is olyan, hogy mindenről megmondja a véleményét, akkor is, ha nem kérdezik. Viszont én annyira nem sietek ezzel a gyerek témával (pedig benne vagyok már a korban), abban se vagyok biztos teljesen, hogy fogok e egyáltalán szülni valaha (ezt párom is tudja és ugyanúgy gondolkodunk ebben a kérdésben szerencsére). Nem vagyok anya típus, az a helyzet. Nem igazán vonzanak a gyerekek, nem is keresem a társaságukat, nem ájulok el, ha látok egy totyogót, nem értek hozzájuk és bizony sokszor idegesítenek is, ha mondjuk boltban, akárhol látom őket hisztériázni. 28 éves vagyok, idén diplomázok (későn vágtam bele a felsőoktatásba, előtte szakmát tanultam és dolgoztam pár évet). Utána még dolgoznék egy kicsit, építgetném az életünket, mivel már kettőnket is egy családnak érzem és azt se tartom kizártnak, hogy külföldre költöznénk és ott telepednénk le hosszútávra (ettől is kikészülnének szerintem). Úgy vagyok jelenleg a gyermek témával, ha belevágunk valamikor, egyszer, akkor egy babánál biztosan megállnánk, de ha véletlen nem sikerülne valami miatt egy bébi se, akkor se mennék a Dunának. Néha szorongok emiatt, ha rágondolok, mikor kéne már szülni és hova és, hogy én leszek az a szemét, aki nem csinál nekik unokát. Megbántani nem akarom őket, de úgy érzem, ez a kérdés csak is kettőnkre tartozik és nem leszünk kevesebbek, ha végül úgy döntünk, nem lesz gyerekünk.
Ti hogy kezelitek szüleiteket, anyóst, apóst ebben a kérdésben? Vannak miatta konfliktusok, veszekedések?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nálunk idősebbek a párom szülei, tudják, hogy akkor lesz majd csak valamink, ha meghalnak. önerőnek babás hitel priusz miatt nem játszik.
Ha nekikezdenek párom mindig bedobja, hogy majd ha saját lakásunk lesz. Onnantól nem szokták feszegetni a témát :D
Egyébként tipik azok a szülők a párod szülei, akik belédbeszélik, rögeszmévé teszik, aztán ha megszülted és nem vagy egy ősanya akkor teljesen kiborulnak hogy minek kellett neked a gyerek.
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Nem vagyok egy ősanya, az már tuti. Az az elképzelésem, ha lesz is egyszer gyerek, akkor mindamellett, hogy támogatom őt és igyekszek mindent megadni neki, nem kívanok majd a gyerek fenekében élni. Lesz saját életem, hobbim és terveim is.
Amúgy 4-es nekünk is cél a saját lakás. Most is "sajátban" élünk úgymond (párom szüleinek a lakása, de nekem nincs közöm hozzá), de ez egy egy szobás kis garzon. Nem alkalmas ilyen ambicíókra. Ha szóba jön, én is azt mondom, előbb diplomázni szeretnék, meg kicsit megerősödni anyagilag, lakásra gyűjteni (az egyetem mellett keveset tudtam csak dolgozni). Most még ezt elfogadják. De ha jövőre össze házasodunk, akkor szerintem igazán rá fognak állni a témára...
válasza:Na kezdődhet előlről a tegnapi topik... teljesen oke, hogy nem akarsz gyereket, mint ahogy az is teljesen oke, hogy ők ettől csalódottak. Te jársz jobban, mert te döntöd el, lesz-e gyereked, nekik meg bele kell nyugodniuk, hogy nem lesz.
Úgyhogy senki ne bántsa a nagyszülőket, teljese természetes, amit éreznek.
6-os, biztos van még sok ilyen topic, én nem olvastam egyet se.
De úgy érzem, ha párom szüleinek lenne valami hobbija, amit szeretnek, terveik a jövőre nézve (nem csak a gyerekekkel kapcsolatos), néha elmennének kettesben nyaralni, vagy vacsorázni egymással és nem anya és apa lennének egymásnak, akkor talán nem gondolkodnának ennyit ezen a témán. Szerintem sok szülő "betegsége" ez és a gyerekeinek és azok párjain vezetik le ezt a fajta hiányukat.
válasza: válasza:Hát nálunk anyósom tőlünk várja az unokát, mert a lányának nem igen lesz, mert egy pasi sem marad meg mellette és ki is jelentette, hogy neki nem is kell gyerek... De nem terrorizál mondjuk senki ezzel, meg nem is igen hagynám.
Én mindig úgy voltam, hogy akarok persze. De most, hogy 30 vagyok majdnem, nem visz rá a lélek. Éppen lakást is újítunk és meg nem érzem magam arra készen, hogy felelősséget vállaljak egy kis életért, meg félek hogy megbolondulok egyedül itthon bezárva... Talán ez a fő bajom. Egyátalán nem bírom az egyedüllétet sokáig már. Jó elmehetek a városba, de oda is egyedül... Haza jön a férjem oké, de a nap nagyrészében nincs itthon. Nekem egy barátnőm sincs itt meg amúgy sem volt soha igazi.
Nem tudom. Lehet sosem fogalmazódik meg bennem konkrétan, hogy na én most akarok. Én már ezen gondolkodok, hogy normális ez, hogy nem érzek semmi vágyat egy gyerek után? Férjem sem erőlteti a dolgot, mert ő is így van vele. Csak ott motoszkál, hogy má 30 évesek leszünk...
válasza:9-es tök normális, amit érzel, és tényleg nehéz egy kisgyerekkel. Viszont én pont azt látom magam körül, hogy sokan pont ezen félelmek miatt nem mernek belevágni, pedig a gyakorlatban egyáltalán nem olyan nehéz kivitelezni. Nem akarok okoskodni, mert én is gyerek előtt állok, viszont előttem a legjobb barátnőm példája van, aki vissza tudott menni dolgozni, szereztek segítséget (szülők messze vannak), és az első időszak nehézségei után a férjével még jobban összecsiszolódtak, és akármennyire fáradt, soha nem láttam boldogabbnak.
Szóval minden nézőpont kérdése, aki nem akar gyereket, az hajlamos inkább a negatívumait látni ennek, aki meg akar gyereket, az meg felnagyítja a jókat és elnyomja a rosszakat. Szerintem meg középen kell maradni, és ha valaki egyébként érzi, hogy nem gyerek nélkül akarja leélni az életét, azt ne tartsák vissza a félelmei meg a károgás, hogy gyerekkel milyen szar az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!